Kállai Zalán és Horváth Hunor is mindkét találkozón pályára lépett.
A bolgár U18-as válogatottat látta vendégül a Magyar Labdarúgó-szövetség: két mérkőzést játszottak egymással a csapatok. Oross Márton szövetségi edző Horváth Hunorra először, Kállai Zalánra sokadjára számított az Illés Akadémia növendékei közül.
A tűzkeresztségen most áteső Horváth Hunorral a körülményekről is beszélgettünk.
Az MTK elleni győzelmet követően kaptam értesítést arról, hogy tartalékként számít rám a szövetségi edző. Már ennek is nagyon örültem, ugyanis ez is jelzés arra, hogy jó úton járok, és a sok munka egyszer beérik. Aztán kiderült: csapattársam, Szijjártó Ármin sérülése miatt nem tud részt venni az összetartáson, így vasárnap már utazhattam is Zalánnal együtt Telkibe. A fehérváriak belső védőjével, Horváth Gergő Ákossal voltam egy szobában. A körülmények abszolút profik voltak, a szállás és étkezés is elsőosztályú volt.
Hogyan zajlott a felkészülés?
Már vasárnap is volt egy átmozgató edzés, hétfőn pedig a támadások befejezésére és a pontrúgásokra helyeztük a hangsúlyt. A regeneráció is fontos szerepet kapott. A kedd délelőtti megbeszélés során kiderült: az első találkozón kezdő leszek.
Milyen érzés volt énekelni a Himnuszt?
Eddigi életem egyik legszebb pillanata volt. Jó értelemben volt hátborzongató érzés: kívánom, hogy sok-sok sportolótársam átélhesse ezt!
Az első találkozón gólpasszt is adtál, és végigjátszottad a bolgárok elleni 2–1-et, sőt, a második meccsen is kaptál fél óra lehetőséget. Milyen volt belülről a páros meccs?
Az elsőn kellett egy kis idő, míg beleszoktam a szövetségi edző által kért formáció szerinti szereplésbe. A védelem bal oldalán játszottam, ám az első félidőben még nem lehetettem elégedett magammal. Aztán szünet után már sokkal többet tudtam fellépni a támadásokhoz. A gólokat az első játékrészben szereztük, és nagyon örülök, hogy egy jó szöglettel – így egy gólpasszal – tudtam segíteni a válogatottat. Az első 90 perc utáni napon inkább hengerezésről és regenerációról szólt az edzés, aztán csütörtökön ugyancsak keretbe kerültem. Mindig úgy melegítek, hogy bármi megtörténhet, és a II. félidő kezdését követően kaptam az instrukciót, miszerint intenzívebben készüljek. A második találkozón így fél óra játéklehetőséget kaptam, és úgy érzem, ott tudtam folytatni, ahol két nappal azelőtt abbahagytam, és hozzá tudtam tenni a játékhoz.
Kállai Zalánnak az első meccs első góljánál elévülhetetlen érdemeket szerzett, mégis egy kicsit amiatt bánkódik, hogy nem tudott betalálni.
Egy kifejezetten harcos csapat ellen játszottunk két küzdelmes mérkőzést, melyekből szerencsére jól jöttünk ki, ugyanis mindkét alkalommal 2–1-re nyertünk. Nagyon örültem annak, hogy az első meccsen kezdő voltam, de az még boldogabbá tett volna, ha végre sikerül gólt szereznem. Pedig nem is álltam messze ettől, mivel egy szabadrúgásunkat követően a kapus mellett már elrúgtam a labdát, a védők azonban menteni tudtak. Szerencsére Yaakobishvili Antal a hálóba passzolta a kipattanót. A második találkozón a hajrában kaptam lehetőséget, de ez is nagyon jól esett. Itt is volt egy lehetőségem, de a játékvezető talán tévesen, lesállás miatt megállította az akciót. Nagyon szeretnék már eredményesebb lenni a válogatottban és az akadémiai csapatunkban is. Lehet, hogy picit már rá is görcsölök erre. Amúgy az edzőtáborban végig remek volt a hangulat. Én most a honvédos Tarcson Ákossal voltam egy szobában, akivel igen jól kijöttünk egymással. Örülök annak is, hogy az Illés Akadémiáról Horváth Huni is bekerült a csapatba és kifejezetten jó játékkal vette ki a részét a két győzelmünkből
– foglalta össze az öt nap történéseit Kállai Zalán.
