Több ízben is írtunk róla, hogy hálóőrünk, Kocsi Petra valósággal berobbant és mérkőzésről mérkőzésre remek teljesítménnyel járul hozzá korosztályos csapataink sikereihez.
Mindennek eredményeként szeptemberben a női szakág hónap játékosának is megválasztottuk. November elején pedig – az Illés Akadémia másik növendékével, Müller Zsófiával együtt – meghívást kapott a Gajdóczi Tibor vezette női U17-es válogatott Anglia, Belgium, valamint Észak-Írország ellen készülő Eb-selejtezős keretébe. Kocsi Petra nemcsak hogy meghívót kapott, de mindhárom találkozón az ő nevével kezdődött a mieink összeállítása, és valamennyi alkalommal pályán volt a hármas sípszóig.
Fizikálisan és mentálisan is egyaránt megterhelő volt ez a selejtezősorozat. Előbbi tekintetben főleg az első két mérkőzés, a belgák és az angolok elleni vett ki belőlem sokat, mert rengeteg távoli lövéssel tettek próbára. Egy kapustól elvárt táv, amit nagyjából meg kell tennie egy nemzetközi mérkőzésen, az 5,5-6 km, így aztán mintegy 20 km is kerülhetett a lábamba. Az észak-írek elleni összecsapás után már mentálisan, fejben is éreztem, hogy elfáradtam. Szerintem ezt mindenki nevében mondhatom, ugyanis nagy menetelés van mögöttünk. Az egyébként mindhárom alkalommal a mérkőzések előtt derült ki, hogy én fogok védeni: előre nem tudtuk azt, hogy melyikünk kapja meg a lehetőséget.
Kiválóságunk ezúttal is nagy bravúrokkal, biztos támaszt nyújtva segítette a csapatot, erről pedig az ellenfelek szakvezetői is elismerően nyilatkoztak.
Megtisztelő volt, hogy így látták a teljesítményemet. Nagyon jól esnek ezek a visszajelzések. Mindemellett önbizalmat adnak és arra sarkallnak, hogy még keményebben dolgozzak. A találkozókon egyébként most is igyekeztem teljes mértékben kizárni a külvilágot. Többek között azt is, hogy az angolok elleni mérkőzésünk televíziós volt: csakis a mérkőzéssel foglalkoztam, arra koncentráltam.
A háromoroszlánosok elleni összecsapás nem csupán emiatt maradhatott emlékezetes Petra számára, ugyanis a selejtező-sorozat egyik, ha nem a legszebb védését is bemutatta. Őt választották meg a találkozó legjobbjának.
Mindkettő nagyon szép pillanat volt számomra. Tudtuk, hogy az angolok más erőt képviselnek, ennek ellenére csak az lebegett a szemem előtt, hogy védésekkel tudjam hozzásegíteni a csapatot a kitűzött célhoz, és hogy a tőlem telhető legtöbbet megtegyem a kapuban. Az észak-írek elleni meccs lefújása szintén óriási élmény volt, hiszen ekkor tudatosult bennünk valójában, hogy februárban ismét találkozunk és újfent az A-ligában folytathatjuk majd a küzdelmeket. Abban biztos vagyok, hogy azokon a találkozókon is a végsőkig és egymásért fogunk küzdeni és ugyanez a csapatszellem fog minket jellemezni, mint a mostani sorozatban
– zárta gondolatait kapuvédőnk.
