Kollerics Barnabás gondolatai az Illés Akadémia növendékei számára – versbe szedve.
„Éjmélyből felzengő…”
Sípszó az, nem csengő!
Ránk köszöntött a december, hűvös szél kerget kövér hópelyheket.
Advent idején is eddzenek még a zöld-fehér gyerekek.
„Feldobban két nagy ló…”
Rázza az ázott mezt a jéghideg szélpatkó.
A labda mindig gurul tovább,
soha nincs megállás!
A sikerhez vezető út most rögös,
fagyos hóbordás!
A talaj a stopli alatt
dermesztő kőkemény
Téltábornok beköszöntött
advent idején.
Egy kicsit most lazítani kell
túl a kezdő körön
Hadd találjon meg minket
a fényarcú öröm.
Engedd szunnyadni a pályát
a szeretett iskolát!
Pihenj állj meg egy kicsit!
A szent napon hazatér mindenki,
ellenfél, jóbarát.
Érezned kell ahogy szívedet átjárja a hit
önmagadban, a családban,
Istenben, tanáraid, edzőid szavában.
A közösségben, a csapatban,
az AKADÉMIÁBAN.
Dolgozz, tanulj, taníts…
Minden gondolatodban ott bujkál a remény
És álmaid valóra válnak majd,
nem csak Advent idején.
Ha legbelül érzed átölel a szeretet,
szádnak sem kell szólnia
Tudod már jó helyen vagy,
hisz második otthonod lett a Viktória.
Töltekezz a fénnyel a csillag áhítatban,
légy csendes szerény!
Aztán az új esztendőben
vágtatunk majd újra együtt az Illés szekerén.
Majd felkészülten, bátran állunk elébe
ha jön a számadás
Hit, remény, haza…
Hajrá, Haladás!
De most…
Mindent a saját idején.
Hordozzon karácsony angyala a tenyerén!
Csendesüljünk el egy picit Advent idején!
Ha szenteste az égre tekintesz
nem csak egy csillag ragyog.
Légy ott a leghosszabb éjszakán
ahol akarod!
Állj meg egy kicsit
bárki vagy!
Szeretteid körében
tárd ki karjaidat!
Öleld meg őket,
szívetekben nyíljon szeretet!
A gyertyafényben mindig ott van
a szeretetüzenet.
Meghallod majd távolból
az éjféli harangokat.
Légy minden éjek legszebbikén
Te is sokkal boldogabb!
