Az Illés Akadémia több növendékkel is képviseltette magát az U19-es válogatottunk Olaszország elleni két felkészülési mérkőzésén. A mieink közül Simut Lucas Mario mind a két derbin pályára lépett, Dezamits Dominik, Horváth Rajmund és Pataki Márk pedig egy-egy találkozón szerepelt.
Az első, amúgy 1–0-ra elveszített összecsapáson kevés lehetőséget kaptak növendékeink. Simut Lucas Mario és Dezamits Dominik is „csupán” az összecsapás hajrájában, egészen pontosan a 88. percben léphetett pályára. Ettől függetlenül Dezának óriási örömöt jelentett, hogy bemutatkozhatott a korosztályos nemzeti csapatunkban.
Eredetileg biztonsági tartalék voltam és az egyik kerettag sérülése miatt kerültem be. Minden nagyon gyorsan történt: szóltak, pakoltam és már indulnom is kellett. Nagyon sokat jelent a számomra, hogy ezt követően pályára tudtam lépni, mert ezt édesapám is igen-igen szerette volna és nekem is régi vágyam volt ez. Amúgy egy pörgős meccsbe csöppentem bele. Az olaszok valamennyi játékosa átlag feletti technikával rendelkezett. Bíztam abban, hogy a második mérkőzésen több lehetőséget kapok, de végül ez így alakult. Megpróbálok majd a bajnokikon úgy teljesíteni, hogy legközelebb is meghívást kapjak. Ez komoly muníciót jelent a folytatásra
– fogalmazott egyértelműen boldogan Deza.
A második mérkőzésen már egészen más volt a helyzet. Tímár Krisztián szövetségi edző Horváth Rajmundot és Simut Lucas Mariót is a kezdőbe jelölte. A bizalmat pedig mindketten határozottan jó teljesítménnyel hálálták meg. Rajmi a derbi 34. percében parádés találattal szerezte meg a vezetést a mieinknek. Ezt követően pedig az 59. minutumban megtörtént lecseréléséig szinte minden egyes megmozdulásával veszélyt jelentett a taljánok kapujára. Nyugodtan kijelenthető, hogy az ő találata alapozta meg a mieink bravúros 3–1-es győzelmét.
Benczenleitner Barni verte meg az emberét a bal szélen a beadását pedig kapásból a bal felső sarokba tudtam továbbítani, pedig picit mögém jött a labda. Természetesen nagyon örültem a találatnak. Az az igazság, hogy már az első meccsen is kezdő lettem volna, de megsérült a lábfejem és így azt a derbit kihagytam. A második összecsapás előtt a szakmai stáb azt kérte tőlem, hogy sokat egy-egyezzek, és úgy érzem, hogy ezt 95 százalékban meg is tudtam valósítani. Örülök annak is, hogy Márióval nagyon jól megértettük egymást a pályán. Jó lett volna, ha ő is betalál, amire volt is lehetősége. A helyzeténél talán picit még vihette volna a lasztit. De a lényeg az, hogy megnyertük a meccset. Nagyon szerettem volna megmutatni, hogy lehet rám számítani. Sokat jelent számomra, hogy a Haliban rendre lehetőséget kapok. Ez jó hatással van az önbizalmamra is. Szeretnék a Haladásban még több gólt szerezni és gólpasszt adni. Legelőször is a Vasas ellen. Ez bizonyára az U19-es válogatottság szempontjából is sokat jelentene
– adott rögtönzött helyzetjelentést Rajmi.
Simut Lucas Mario mindkét alkalommal pályára léphetett az olaszok ellen. Az első mérkőzésen csupán pár percet kapott, de a második derbin már szinte végigjátszhatta.
Ez volt a második alkalom, hogy edzőtáborozhattam a magyar csapattal. Először csak tréningeken vettünk részt, most azonban már Tímár Krisztián mérkőzésekre készíthetett fel bennünket. Remek tapasztalatokat szereztem! Fantasztikus érzés volt, hogy az olaszok elleni első meccsen – ha csak néhány percre is – de bemutatkozhattam a magyar válogatottban! Aztán a hétfői találkozó előtt már tudtam: kezdőként számít rám a szövetségi edző. Egyrészt rendkívül boldog voltam, másrészt pedig bizakodó és tele voltam bizonyítási vággyal. Az addig eltelt időt elegendőnek éreztem ahhoz, hogy megismerjem a társaimat, és tisztában legyek azzal, mit is vár tőlem az edző. A legfontosabb feladatom most a futball mellett az, hogy a magyar nyelvet tökéletesítsem: egyelőre inkább értem, mint beszélek, azonban a pályán belüli kommunikáció és a kispadról érkező utasítások végrehajtásához a pontos nyelvismeret elengedhetetlen. Úgy érzem, hogy a második mérkőzésen mindent ki tudtam adni magamból. A középpálya jobb oldalán kaptam szerepet – egyébként itt is érzem magam a legjobban. Élveztem a mérkőzést, és meglátásom szerint jól is működtünk együtt, mindenek előtt a jobbhátvéd társammal. Igazából a lecserélésem pillanatában fogtam fel, hogy mi is történt velem: „Igen, túl vagyok az igazi bemutatkozáson, és magamra húzhattam a magyar címeres mezt!” – és igazából a családomra gondoltam ekkor. A pályán töltött 84 perc minden pillanatát megéltem és élveztem. A hazámat képviselhettem, méghozzá egy egészen kiváló ellenféllel szemben, hiszen az olaszok a korosztályuk legjobbjai közé tartoznak. El is fáradtam, úgy érzem valóban mindent kiadtam magamból
– mondta a Nagyváradról Szombathelyre került középpályás.
A második meccsen térfélcserét követően állt be a magyar csapat kapujába az a Pataki Márk, aki az utóbbi időben rendszeresen a keret tagja volt, ám a hazai rendezésű Európa-bajnoki selejtezőkön nem kapott lehetőséget a bizonyításra. Cerberusunk ugyan a 61. percben kapitulált Baldanzi lövését követően, de a gólt még véletlenül sem lehetett a számlájára írni.
Már a mérkőzést megelőző napon megbeszéltük a kapusedzővel, hogy Molnár Zsombor és én is egy-egy félidőt kapunk. Az még függőben maradt, hogy melyikünk kezd. Végül nekem a második félidő jutott, de ennek is nagyon örültem. Jó érzés volt, hogy végre lehetőséget kaptam. Úgy érzem, hogy a gólról nem tehettem, az olasz srác nagyon jól eltalálta a labdát. Ez a győzelem szerintem valamennyiünknek pozitív töltést adhat a folytatásra, mivel remek csapatjátékot nyújtva tudtuk felülmúlni Európa egyik legerősebb U19-es válogatottját
– értékelte a maga mögött hagyott napokat immár itthon, Szombathelyen Pataki Márk.
Összességében Akadémiánk számára igen komoly elismerést jelent, hogy Szombathelyről négyen is pályára léphettek az olaszok elleni mérkőzéseken. Az egyértelműen azt bizonyítja, hogy rendkívül eredményes szakmai munka zajlik utánpótlásképző centrumunkban.
Nyitókép: Páll Áron (www.mlsz.hu)
