Kifejezetten jól érzi magát a Szentlőrinc csapatánál Jancsó András, ám egykori akadémistánk a távolabbi jövőjét ismét a Haladásban képzeli el. A januárban született kis Dominikot pedig szíve szerint már most vinné a Lurkóba nagypapája.
A világ legcsodálatosabb dolga történt velünk azzal, hogy megszületett az első gyermekünk. Ugyan teljesen a feje tetejére állt az életünk, de nálunk mindig is a család volt a legfontosabb. Ezt láttam otthon a szüleimnél és ezt látta otthon náluk a feleségem is. Nem véletlen, hogy most szinte egymásnak adják a kilincset a nagyszülők, pedig nem egyszerű dolog eljutni Szombathelyről hozzánk. Hosszú órákat kell autózni. Nyugodtan mondhatom, hogy nagyon sokat segítenek nekünk. Amúgy az éjszakákat legtöbbször a feleségem oldja meg, míg én inkább nappal vagyok a csöppséggel.
Ha minden igaz, akkor már eldőlt, hogy futballista lesz a kis Dominikból is.
Apa, szíve szerint már most leigazolná a Lurkóba, de az azért még odébb van. Ám én sem bánnám, ha hozzám hasonlóan ott ismerkedne meg 4-5 esztendős korában a labdarúgás alapjaival. Aztán később jöhetne az Illés Akadémia és a Haladás.
Még most is a Hali a szíved csücske?
Örökre az is marad. Mondom ezt annak ellenére, hogy nagyon bántott az egész történet. Nem akartam távozni a Haladástól, de most már azt mondom, hogy nem sült el rosszul a váltás. Kiléptem a komfortzónámból és egy új környezetben kellett bizonyítanom. Leginkább saját magamnak.
Hogy érzed magad a Szentlőrinc csapatánál?
Az az igazság, hogy nem teljesen ismeretlen közegbe csöppentem két héttel a bajnokság rajtja előtt. A társak közül például Tamás Lacival és Grumiccsal korábban együtt játszottam a Haliban, és a többiek zömét is ismertem a labdarúgás közegéből. Pillanatok alatt sikerült a beilleszkedés ebbe a príma kis közösségbe. Határozottan jól érzem magam itt.
Ebben gondolom az is komoly szerepet játszik, hogy sok időt tölthetsz a pályán.
Ez így van. A Haliban jó 2-3 éve „csak” kiegészítő ember voltam, itt viszont szinte minden meccsen kezdőként számított eddig rám a szakmai stáb. Csupán a kisebb sérülésem és a betegségem ideje volt kivétel ez alól. Érzem a bizalmat és ez bizony nekem is nagyon sokat számít.
Milyen érzés volt pályára lépni a Haladás elleni szeptemberi bajnokin?
Kellemes érzés volt találkozni a régi barátokkal. Jó volt a Hali ellen játszani, de azért a Haliban jobb lenne. Amúgy gyirmóti színekben már szerepeltem a vasi zöld-fehérek ellen, de akkor csak kölcsönben voltam a „győrieknél”. Most nagyon motivált voltam, meg akartam mutatni, hogy kár volt lemondani rólam.
Az a mérkőzés döntetlent lett, akárcsak a jelenlegi együttesed nagyon sok összecsapása.
Igen, a Halival 0–0 lett az eredmény, de az első tíz meccsünkből hét is egál volt. Mivel közben háromszor nyertünk, hosszú veretlenségi sorozattal kezdtük a bajnokságot, amire azért nem sokan számítottak.
Most viszont zsinórban kétszer is nyertetek hazai környezetben. Ez főként az új „kabalátok” érdeme?
Nagyon örülnék, ha tényleg így lenne. A kisbabánk először az ETO elleni 1–0-s meccsünkön volt kint, majd pedig a Békéscsabával szembeni 2–1-es derbin is ott „szurkolt”. Így pedig Dominik mérlege eddig 100 százalékos.
Te mennyire követed a Haladás szereplését?
Naprakész vagyok. Sőt, ha tehetem, az interneten élőben is megnézem a meccseiket. A szívem hozzájuk húz, de most a Szentlőrinc sikeréért akarok mindent megtenni. Egy kis csapatról van szó, így a legtöbbünk szerződése egy esztendőre szól. Eddig én azt kaptam tőlük, amit megígértek, amit vártam. Nem tudom, hogy mit hoz a jövő, de idővel, mondjuk 3-4 év múlva erősebben, rutinosabban szeretnék a Haliba visszatérni. Minden Szombathelyhez köt bennünket a feleségemmel, így érthető, hogy szeretnénk a szüleink közelében élni. Na, és akkor már Dominik is elkezdhetne édesapám kívánsága szerint (is) a Lurkóban focizni.
Nyitókép forrása: Szentlőrinc SE Facebook-oldala
