Már többen is az Illés Akadémiára kerültek a Balaton-parti programnak köszönhetően

Már többen is az Illés Akadémiára kerültek a Balaton-parti programnak köszönhetően

Noé Dávid vezetésével sokan eljutottak az akadémiai szintig: van, aki már meg is ugrotta azt a bizonyos lécet.

Az Illés Akadémia gyenesdiási tehetség-kiválasztó edzései tavaly szeptemberben kezdődtek meg. Eredetileg Keszthely és környéke szerepelt az elképzeléseink között, aztán szép lassan három megyéből is érkeztek a gyerekek. Noé Dáviddal, az edzéseket vezető trénerrel beszélgettünk az elmúlt szűk egy év tapasztalatairól.

Az Illés Akadémia gyenesdiási szezonja 2021 szeptemberében indult. Miképpen alakult a kezdeti időszak?

A programot 6 játékossal kezdtük el. Az edzéseket nagyszerű körülmények között, rendkívül jó minőségű, füves pályán tarthattuk Gyenesdiáson. Ősz végére mintegy 20 fősre nőtt a keret. Érkeztek játékosok Zala megye nagy részéről, Marcaliból és környékéről, valamint Sümegről, Ajkáról és Tapolcáról is.

Milyen korosztállyal dolgozhattál együtt?

A legidősebb játékosok 2009-es születésűek, a legfiatalabb 2012-es. Mindemellett természetesen különböző felkészültség is jellemezte a fiúkat, így nagy kihívás volt a szakmai munka, de a nehézség ellenére azt gondolom: nagyszerűen összecsiszolódott a társaság. A srácok rendkívül fogékonyak voltak és robbanásszerűen fejlődtek. Mindez köszönhető a szorgalmuknak és a nagyszerű alapokat lerakó nevelőkluboknak is.

Mi volt az a cél, amit kitűztél a srácok elé?

A szakmai képzésünk középpontjában továbbra is a játékosok döntéshozatali képességeinek fejlesztése állt, hogy a kreatív labdarúgóknak megfelelő utat mutassunk és edzésről-edzésre segítsük a további fejlődésüket. Az idő múlásával sikerült nagyon jó kapcsolatot kiépíteni a gyerekek egyesületeivel, azok vezetőivel és edzőivel is. Kölcsönös lett a segítségnyújtás egymás irányába, és azt gondolom, elkezdődött a közös gondolkodás, ami a gyerekek fejlődését, érdekeit szem előtt tartva a legfontosabb.

Hogyan lehetett fenntartani a motivációt?

A téli időszakban a gyenesdiási műfüves pályán tudtunk végig edzeni és áprilistól újra a füvesen mentek a foglalkozások. Az edzések között, több alkalommal is jártunk Szombathelyen akadémialátogatáson, aminek a célja az volt, hogy lássák, milyen körülmények között készülnek az idősebb korosztályokban és a kiemelt bajnokságokban szereplő akadémisták. Szerettük volna megmutatni, miért is izzadnak meg minden egyes tréningen, láttatni szerettük volna velük, miért is érdemes dolgozni. A gyenesdiási program fő célja nem az volt, hogy a szombathelyi akadémiára igazoljuk a gyerekeket, hanem az, hogy a környék legügyesebbjei együtt készülhessenek. Mindezt az egyesületi edzések mellett, így akinek igénye és energiája van, lehetőséget kaphatott a további fejlődésre.

Egyértelmű jelei vannak a fejlődésnek, többen az akadémiára kerültek.

Bízunk abban, hogy a nálunk tréningező gyerekek – kerüljenek bármelyik egyesülethez, bármelyik akadémiához – tudnak profitálni az itt tanultakból. Természetesen szívesen vettük, ha valaki hozzánk jelentkezett, így a tavaszi időszakban már az Illés Akadémia négy igazolt játékosa folytatta velünk az edzéseket Gyenesdiáson, öt játékos pedig már szombathelyi edzéseken gyakorolt tovább.

Mit szólnak a szülők a gyenesdiási programhoz?

A szülőkkel is sikerült kialakítani a kölcsönös és előremutató kommunikációt, ami ugyancsak fontos, hiszen, ha a gyerekek érdekeit nézzük, akkor nagyon sok esetben nyújthat segítséget egy edző. Szinte mindent tudnunk kell a gyerekekről annak érdekében, hogy megfelelően tudjunk bánni velük, hiszen mindenki más és más személyiség. Fontos, hogy igazán megismerjük a focistapalántákat és ez a szülők nélkül szinte lehetetlen. Így nagyon sok tanácsadás és beszélgetés is jellemezte a kapcsolatunkat.

Miképpen értékeled a magatok mögött hagyott hónapokat?

Összességében azt gondolom, hogy jól zártuk az idényt! Bízunk benne, hogy sokaknak tudtunk segíteni és lelkesen vágunk bele a folytatásba, természetesen végiggondolva és kijavítva a hibáinkat. Minden egyesületnek, vezetőnek, edzőnek és szülőnek köszönjük a közös gondolkodást, hiszen egy volt a cél: a gyermekek fejlődésének segítése.