A magyar válogatott játékos mesélt játékos-pályafutásáról.
Az Illés Akadémia növendékének góljaiból – szerezhette azt a Haladásban, a Puskás Akadémiában vagy a Cambuurban –, illetve gólpasszaiból – amelyre volt példa a magyar válogatottban is – készült összeállítással indult a Kollégiumi Esték újabb felvonása. A videó után Kiss Tamás mesélt a jelenlévőknek.
Becsüljétek meg, ami itt nektek megadatik
– mondta kezdésként Kiss Tamás, aki a beszélgetés előtt végigjárta az új épületet és megismerte az Illés Akadémia infrastruktúráját.
Akarat és fej – ezek legyenek rendben Nálatok, mert az emberi háttér adott az Illés Akadémián. A családias légkör, amit az edzők, a nevelők és a tanárok megteremtettek az én időmben, az most is érezhető. Nem csak akkor voltam velem a trénerek, hanem azután is követték a pályafutásomat, hogy elhagytam Szombathelyt. Számomra az Illés Akadémia adta meg azt az erős alapot, amire a felnőtt életutam során tovább építkezhetek. Alakultak akkoriban barátságok – szobatárssal és csapattárssal is – ezek a mai napig élnek. A kulcs az volt, hogy jól ismertük egymást az akadémia minden játékosával – ez segített akkor is, amikor felkerültem a Haladásba, hiszen ott is sokak szerepeltek az Illésből.
Rekorder ült a jelenlegi növendékeinkkel szemben: Kiss Tamás 16 éves és 16 napos volt, amikor bemutatkozhatott a Haladásban 2016. december 10-én. Ezzel ő legfiatalabb Illés-nevelés, aki debütált a zöld-fehéreknél az NB I-ben. A félidőben csereként érkezett a Videoton elleni találkozón. 0–1-nél állt be, 1–1 lett a meccs vége, a Hali akkori edzője Mészöly Géza volt. Hetedik NB I-es meccsén szerezte első gólját a Budapest Honvéd ellen (2017. október 14-én) – ekkor 16 éves 10 hónapos és 20 napos volt: nála fiatalabban csak Orth György, Braun József, Schlosser Imre, Puskás Ferenc és Bene Ferenc rúgott gólt a magyar első osztályban.
A számok másodlagosak számomra, a lényeg a befektetett munka. Akkor nem fogtam fel, hogy mekkora előny az nekem, hogy ilyen fiatalon debütálhattam. Sokat tettem ezért, sokat köszönhetek a szakmának, hogy eljutottam oda! Mindent ennek rendeltem alá! Rendkívüli mérföldkő volt ez nekem: azóta is így élek, mindig célt tüzök ki magam elé.
A válogatottban az U16-tól kezdve mindenhol szerepeltél. Eljutottál a felnőtt válogatottságig.
Ezek a meghívók és szereplések nemcsak a játékosnak, hanem a klubnak is visszajelzés. Jó úton haladt akkor is az Illés Akadémia. Rosszul esett, de felálltam abból is, amikor nem hívtak meg egy-egy eseményre. Mindig előre kell nézni és tenni azért, hogy legközelebb érkezzen a meghívó. Jött is!
Milyen tanácsot tudsz adni a csapatváltások kapcsán?
Mivel jó kapcsolatom volt Radó Andrissal és Hegedűs Jánossal – akik szintén itt nevelkedtek Szombathelyen – remek alapot jelentett ez nekem a beilleszkedésre: ők sokat segítettek a Puskás Akadémiába való igazolásomkor. Nyitni kell a másik felé már fiatal korban és ez a kapcsolatrendszer a későbbiekben ilyen segítséget nyújt.
Elkerültél Hollandiába egy remek szezon után.
Nagyon jó bajnokságot futottunk és másodikok lettünk a Puskás Akadémiával. Aztán felpörögtek az események. Csütörtökön kerültem ki Cambuurba, pénteken aztán az edzés után szólt az edző, hogy holnap kezdeni fogok a PSV Eindhoven otthonában! 50.000 néző előtt… Megtapasztalhattam a holland élvonalat, hogy milyen egy Ajax vagy Feyenoord ellen játszani. Profibb a légkör kint, nagyon sokat tanultam: még abból az időszakból is, amikor kevesebbet játszottam. Ekkor is az volt a célom, hogy beletegyek mindent. Van ilyen, ez a tapasztalat, amit én már megszereztem. A hollandiai pályafutás segített ahhoz, hogy pályára léphettem Marco Rossi csapatában. Mondok egy példát, milyen is a kinti élet. Nekem a konditerem sosem volt a kedvencem, de aztán Hollandiában kiderült, mekkora hangsúlyt is fektetnek erre. Jóval edzéskezdés előtt már ott voltam az öltözőben. Csapattársaim meg sehol. Jó, gondoltam, lenézek a kondiba, kicsit erősítem. Ekkor derült ki, hogy minden csapattársam ott van, és dolgoznak! Ez is hozzátett az életutamhoz! Anno nagyon jó képzést kaptam az akadémiától és emellett fontos az egyéni munka, sőt, kiemelném: az egyéni plusz munka – ezzel lehet könnyebben felvenni majd a ritmust. Volt persze olyan edzői előírás, amit nem gondoltam célravezetőnek – később kiderült, hogy ezek is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy labdarúgó lehessek.
Kint elengedhetetlen a nyelvtudás.
Úgy gondoltam, hogy jól beszélek angolul. Aztán amikor kikerültem, kemény volt az első két hónap, az angol mellett pedig a hollandra is fordítottam időt, mert megkövetelték legalább a futball-alapokat a Cambuurnál.
Az étkezési kultúra is más Hollandiában. Ebből a szempontból mit jelentett ez az év számodra?
Talán ott lett világos, hogy ez mennyire fontos: lehet, hogy kevés százalékot jelent, de előfordulhat, hogy pont ez az 1-2% kell ahhoz, hogy a posztriválisom, vagy én szerepelek az adott meccskeretben. Gyorsan felszívódó szénhidrátokat esznek sokat, meccs előtt azonban simán előfordult a nutellás palacsinta, hogy legyen erő a találkozóra. Harc volt a keretbekerülésért is, kulcs volt a pihenés-edzés-táplálkozás hármasa, az egyéni fejlődés azért, hogy a maximumot hozzák ki magukból. Erős bajnokság a holland, kellett idő, mire a tempót felveszi az ember. Rácz Barni akkoriban játszott az FC Eindhovenben: vele futballoztam együtt a Haladásban – ő anno nagyon sokat segített számomra a Haliba való beilleszkedésben. Látogatni nem tudtuk egymást, ahhoz túl nagy volt a távolság, de pl. edzőmeccsen pályára léphettünk egymás ellen.
Marco Rossi a felnőtt válogatottba is meghívott.
Büszkék voltak rám Cambuurban, hogy tőlük lettem válogatott – ez azért nem gyakori egy holland középcsapatnál. Mivel sok lehetőséget kaptam a holland első vonalban, ez kulcs lehetett Marco Rossi meghívásához. Amikor a csapatmenedzser felhívott, hogy a kerethirdetéskor az én nevem is elhangzik, akkor könnybe lábadt a szemem, rögtön a szüleimet tárcsáztam. Minden egyes válogatottnál töltött percet kiélveztem! Két meccsen pályára léptem, és a lengyelek elleni találkozón volt egy asszisztom is, aminek következtében meg is tudtuk nyerni a mérkőzést. Ráadásul az Illés Akadémiáról ketten, Schäfer Andrással lehetettünk ott a magyar válogatottnál ezen az összecsapáson. Még szeretnék valamikor külföldön játszani, és bár már játszhattam meggypiros mezben, célom, hogy újra felhúzhassam!
Miképpen lehet feldolgozni azt az időszakot, amikor nem szerepelhetsz?
Sokáig elkerültek a sérülések, sajnos azonban tavaly decemberben eltört a lábfejem. Napról napra egyre nehezebb volt nézni a csapatomat, hogy edzenek, játszanak, meccselnek. Nehéz időszak, alig várom, hogy visszatérhessek – de az elveim nem változtak. Ilyenkor is mindent el kell követni azért, hogy a kitűzött célokat elérjük! Csapattársam Szolnoki Roland keresztszalag-szakadás után tért vissza, az is erőt ad nekem, hogy ebből a rettegett sérülésből is fel lehet épülni!
Lassan 23 éves vagy, mi az, ami a terveid között szerepel?
Csakis előre tekintek! Először pályára kell lépnem, és olyan produkciót nyújtani, hogy ismét válogatott meghívó vagy pedig külföldi csapat megkeresése érkezzem hozzám. Napi célt határozok meg mindig és bízom benne (és teszek érte), hogy ezt elérem. Belgium, Svájc, Hollandia vagy Portugália is lehet egy következő lépcsőfok, aztán jöhet a nagy cél, valamelyik a TOP5 bajnokságból.
Milyen felelősség az, hogy te már most ennyi idősen példakép lehetsz az Illés Akadémia növendékei számára?
Korban nem vagyok messze a fiúktól és a lányoktól – ahogy előttem voltak néhány évvel Schäfer András és Radó Andris. Hogy tanácsokat adhatok-e a mostani növendékeknek? Igen, de nem az a fontos, hogy én legyek a példakép, csak legyen valaki, mert a példakép mindig motivációt jelent!
Mivel tudsz töltődni, regenerálódni?
Olvasni szoktam. Marcus Rashford: Bajnok vagy című könyve van most a kezemben. Ez egyfajta motivációt is jelent számomra. A regeneráció szintén fontos – a kikapcsolódást a sorozatok nézése jelenti. Délután nem tudok aludni, de este igyekszem időben lefeküdni. Emellett szeretek nagyon ping-pongozni, és másfél éve tart a párkapcsolatom – ez is hozzájárul az én hátteremhez. Az elmúlt időszakban sportpszichológussal is dolgozom együtt – a sérülés feldolgozásában ez is lényeges. Aztán ott van a teqball, a lábtenisz és a padbol – mint kiegészítő sportok nagyon közel állnak hozzám. Nem játékként fogom fel, nagyon sokat fejleszt a technikán, a gyorsaságon, a reakcióidőn. Hasznára válik az embernek.
Tizenkét évesen érkezett láttunk meg egy alacsony srácot – aztán nemsokára csak egy fénycsíkot láttunk, mert már akkor villámgyors volt. Elindult egy közös építkezés, és Tomi sokat tett az álmaiért. Mindent a futballnak rendelt alá. Tényleg mindent! Mosolyogva, határtalan optimizmussal, önbizalommal telve. Persze volt nehéz időszak is, de én olyan szerencsés vagyok, hogy elmúlt 10 évben részese lehettem pályafutásának. Így lehet valaki profi futballista – sok-sok lemondással jár ez, de Tominak mindig a futball volt az első! Sok állomás után lehet oda eljutni, ahol most ő tart
– mondta Bakos Roland, az Illés Akadémia szakmai igazgatója.
Büszkék vagyunk Tomira, aki még most is szemtelenül fiatal, pedig már régóta benne van a magyar fociban. Ő a magyar NB I első, 2000 után született játékosa, aki eljutott a Haladásba, aki első magyarként rúgott gólt – ráadásul győztes találatot – a Haladás Sportkomplexumban, stabil NB I-es játékos, majd eligazolt külföldre, és szerepelt a magyar válogatottban is. Hogyan zajlott a beilleszkedés?
– ezt már Halmai Gábor, az Illés Sport Alapítvány kuratóriumi elnöke kérdezte.
Izgulós típus vagyok. Amikor bekerültem a Haladás keretébe, ott olyan játékosok szerepeltek, akik meghatározóak a magyar labdarúgásban. Velük edzhettem, megadtam nekik a maximális tiszteletet a pályán kívül. Azonban az edzéseken mindent a saját meglátásaimnak rendeltem alá. Hollandiában nagy barátsággal fogadtak, a cséká vezetett körbe a klubházban és a stadionban. Könnyen tudtam beilleszkedni mindenhol. A válogatottban még ezeknél is jobban izgultam, 21 éves voltam: Szalai Ádám, Szoboszlai Dominik, Schäfer Andris mind-mind támogattak, pedig volt bennem félsz, hogy miképpen fogadnak, hiszen ők már akkor nagyon komoly klubfutballt tudhattak maguk mögött. Azzal pedig, hogy a lengyel meccsen volt szerepem a győzelemben, meg is könnyebbültem, hogy valamit vissza tudtam adni nekik a játéktéren. Alázat, hozzáállás, befektetett munka, kemény és intenzív edzés – az Illés Akadémián kapott remek alapot ezzel lehet még tovább fejleszteni!
Természetesen a fotók sem maradhattak el a beszélgetés után, a galéria pedig hamarosan elérhető lesz az Illés Akadémia Facebook-oldalán!
