A harmadik helyen végzett az U12-es korosztály országos bajnokságának Észak-nyugati csoportjában Takács Csaba együttese. A mieinket csupán a ZTE és a ETO FC Győr tudta megelőzni. Az értékelésre csapatunk vezetőedzőjét kértük meg.
Előzetesen nem fogadtam volna el ezt a helyezést, mivel jobb szereplésben bíztam. Úgy gondolom, hogy az előttünk végzett két gárda minőségileg nem volt erősebb nálunk. A ZTE gárdája ugyan mindkétszer le tudott bennünket győzni, de ezt leginkább a fizikális fölényüknek köszönhették. Az ETO csapatával itt is, ott is 1–1-es döntetlent játszottunk.
Viszont az ETO gárdája csak háromszor ikszelt, míg ti ötször.
Lényegében ez az oka annak, hogy előttünk végeztek. Kár az elhullajtott pontokért. Úgy gondolom, hogy a Sopronnal és a Királlyal itthon, illetve a Mosonmagyaróvárral idegenben nem szabadott volna döntetlent játszanunk.
Az említett három mérkőzésen főként a góllövéssel álltatok hadilábon.
Ez így van. Ezeken az összecsapásokon is megvoltak a ziccereink, de sajnos a befejezésekkel gondok adódtak. Összességében rúgtunk 107 gólt, ami szerintem nem rossz. Ám, ha jobb a helyzetkihasználásunk, akkor ez a szám jóval több lehetne. Grádvohl Kristóf 29 találattal lett a házi gólkirályunk, de ebben természetesen a többiek előkészítő munkája is vastagon benne van.
A 24 mérkőzésen kapott 16 gól sem egy rossz mutató.
Úgy gondolom, hogy a csapatunk védekezése az egész bajnokságban rendben volt. Az ellenfelek hátul nem igazán tudtak bennünket megbontani. A legtöbb bekapott gólnál egyéni hibák jelentkeztek. Amit ezen a területen elterveztünk, gyakoroltunk, az ült is.
Összességében az együttesed fejlődését miként tudnád értékelni?
Legelőször is egy jó csapategység kialakítása volt a cél, amit szerintem sikerült is realizálni. Ezt mind a pályán, mind pedig azon kívül is lehetett látni. Játékban hátulról építkezve, kis passzokkal akartunk az ellenfelek kapuja elé eljutni, és ebben léptünk is előre. Ezt az erősebb csapatokkal szemben is rendre meg tudtuk valósítani. Az átmenetekkel viszont több probléma adódott: labdavesztések után nem mindig értünk vissza védekezni. Ám a végére ebben is fejlődtünk. Stabilabbak lettünk, és ez igaz az indítások elleni játékunkra is. Az átmeneteink támadásban szerintem jól működtek. Gyorsan felértünk a kapu elé, sok helyzetet tudtunk kialakítani. Persze ezek kihasználása lehetett volna jobb is. A csapatvédekezésünkkel pedig elégedett voltam.
Hogyan lehetne a gyerekek egyéni fejlődését összegezni?
Véleményem szerint főként technikailag fejlődtek nagyon sokat a srácok. Ezen kívül ebben a korosztályban már a taktikai is nagyon lényeges. Igaz ez a támadásra és a védekezésre is. Ebben is nagy előrelépés volt tapasztalható náluk. Gondolkodásban is jelentős fejlődésen mentek keresztül.
Az egyéni fejlődésüket bizonyítja az a tény, hogy többen is játszhattak felfelé az U13-as csapatunkban.
Ez így igaz, és a gyerekek ott is megállták a helyüket. Pedig a bajnokság közben a koronavírus és sérülések miatt sokszor még a 12-es keretet sem volt egyszerű feladat nálunk összeállítani. Többször csak 6-7 fővel tudtunk edzeni. Ezt úgy orvosoltuk, hogy a kisebb korosztályokból, például az U11-ből hoztunk fel hozzánk gyerekeket.
Kik voltak azok a kollégák, akik munkájukkal hozzásegítettek benneteket ehhez a nagyon szépen csillogó bronzéremhez?
Természetesen többen is voltak ilyenek. Köszönet Németh Gábornak, Molnár Szarka Dorisznak, Mészáros-Szarka Tíriának, Söptei Mártinak és Nagy Lászlónak a segítségéért.
