Tavaly a Kámoni Arborétumban emlékeztek az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire gimnazistáink, akik most az Illés Akadémia mellett található erdős területen rendezett akadályversennyel ünnepeltek.
Az Illés Gimnázium vezetői, pedagógusai egyértelműen úgy gondolják, hogy minden adandó alkalmat kihasználnak arra, hogy a gyerekeket kimozdítsák az iskolapadból és kivigyék őket a szabadba. Ez a koncepció igaz a különböző ünnepi rendezvényekre is. Tavaly például a Kámoni Arborétumban emlékeztek az 1956-os hősökre, míg idén az akadémiánk mellett elterülő erdős területen megtartott akadályverseny szerepelt a programban.
A forgatókönyv szerint a 10. osztályos tanulók szervezték meg a viadalt a kilencedikes társaik számára. A versenyen öt, egyenként 5 fős csapat vetélkedett egymással.
Az akadályversenyen a résztvevő csapatoknak hét állomást kellett érinteniük. Ott pedig az 1956-os eseményekkel kapcsolatos kérdések vártak rájuk, melyek az akkori események teljes spektrumát lefedték. A feladatok nagyon változatosak voltak. Volt például olyan, amikor fotókról kellett felismerniük az 1950-es évek hazai és nemzetközi politikai szereplőit, avagy éppen a korabeli fegyvereket kellett beazonosítaniuk. De olyan zeneműveket is lejátszottunk a gyerekeknek, melyek akkor hangzottak el a magyar rádióban. A kérdésekkel próbáltuk a korszakot teljes mértékben bemutatni, ennek előkészítésében Villányi Zita Éva tanárnő is jelentős szerepet vállalt
– foglalta össze az akadályverseny részleteit Papp Péter, a rendezők szerepét betöltő tizedikeseink osztályfőnöke, aki többek között arra is kitért, hogy a rajt előtt közösen elénekelték a Himnuszt, majd négy tizedikes röviden bemutatta az 1956-os eseményeket, melyekkel kapcsolatban később kérdéseket is feltettek a különböző állomásokon. Amúgy a kilencedikesek korábban láthattak egy 10 perces filmet is, aminek részletei szintén szerepeltek a feladatok között.
Fontos volt a gyerekek számára a közös élmény. Jó volt, hogy ismét kimozdulhattak az iskola épületéből. Úgy gondolom, hogy összességében a program beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A legjobb csapatokat a saját órámon már meg is jutalmaztam, de úgy tudom, hogy a kollégáim is hasonlóan cselekedtek. Ráadásul az időjárás is a kegyeibe fogadott bennünket. Mindenki egy jót sétálhatott, közben pedig tanulhatott, művelődhetett
– zárta szavait Papp Péter.
