A Magyar Labdarúgó Szövetség a női A-válogatott péntek esti, Skócia elleni mérkőzése előtt búcsúztatta a csapat három korábbi kiváló játékosát, Szeitl Szilviát, Tálosi Szabinát és Tóth Alexandrát.
Utóbbi kettő, a 94-szeres válogatott Tálosi Szabina és a nemzeti csapatban 64 alkalommal szerepelt Tóth Alexandra a szombathelyi női futball büszkeségei, akik – jó példát mutatva a duális karrier lehetőségére – pályafutásuk befejezése után is a sportágban maradtak. Tálosi Szabina masszőrként dolgozik az Illés Akadémián, Tóth Alexandra pedig a versenyző pre-akadémiai korosztály, az U14-es lányok edzője.
Meghatódtam a köszöntéstől, jól esett, hogy így zárhattam le a pályafutásomat. Nincs bennem hiányérzet, azt hiszem éltem minden lehetőséggel, ami adódott. Voltam kupagyőztes csapat tagja, szereztem bajnoki érmeket. Talán a bajnoki arany hiányzik egy kicsit, de szerepelhettem külföldön és persze ott vannak a korosztályos és a felnőtt válogatottban játszott mérkőzések is. Gutorföldén kezdtem focizni, de onnan hamar a Nagykutashoz kerültem. Sokat köszönhetek Vincze Erzsiéknek, ott lettem nagyon fiatalon NB I-es játékos, és onnan kerültem Markó Edina hívására Szombathelyre, a Viktória FC-be, ami a pályafutásom legmeghatározóbb lépése lett. A csapattársaim mellett, nagyon sokat köszönhetek az edzőimnek, akik közül, nem is mindig edzőként, Markó Edinát kell elsőként említenem. Szinte második anyámként tekinthetek rá, akihez akkor is bátran fordulhattam, ha nem futballról, hanem az élet más, fontos kérdéseiről volt szó. Edina mellett, Csordás Csabát is említem, neki is sokat köszönhetek. Már az aktív pályafutásom alatt szereztem edzői licencet, így adta magát, hogy így maradjak a futball és a Viktória közelében. Kislányokkal dolgozom, akikkel nem mindig könnyű, de nagyon fontos, szép feladat őket tanítani. Sok az ügyes kislány, csak maximalistaként néha nehéz elfogadnom, ha valaki a szabadidejét a foci mellett más dolgokkal is megosztja. Az aktív sport sem marad ki az életemből, van egy új szerelmem, a hosszútávfutás. Nagyon élvezem, most épp az Ultrabalatonra készülünk, ez egy új élmény, kíváncsi leszek mit tudok kihozni belőle
– mesélte életéről, pályafutásáról Tóth Alexandra.
Tálosi Szabina 14 évesen, a Zala megyei Beleznáról került a Viktória FC-hez. A váltás, a távolság „leküzdése” nem volt egyszerű, azt meséli, néha csak azért is hazament, hogy otthon aludjon. Most pedig, amikor látja az akadémián is a pici lányokat, gyakran eszébe jut a 14-15 éves Tálosi Szabina… Sikeres pályafutás az övé is, bajnoki címmel, kupagyőzelmekkel, és 94 válogatott mérkőzéssel. Benne is van azért kicsi hiányérzet, a 94 már nagyon közel van a 100-hoz, de a makacs sérülések megakadályozták, hogy ez az álom is teljesüljön.
Évek óta, pontosan 2012 októbere óta masszőrként dolgozom az Illés Akadémián, most éppen az U19-es csapattal. Az érettségi után a rendészeti pályát néztem ki magamnak, de amikor kiderült, hogy abba kellene hagynom mellette a focit, másfele kanyarodtam. Nem mondom, hogy könnyű volt gyakran három helyen, a klubcsapatomban, a válogatottban és a munkahelyemen is teljesíteni, de mindig meg tudtam oldani. Amikor Ausztriában játszottam, akkor külön edzésekkel, de igyekeztem mindenhol maximálisan teljesíteni. Lehet persze, hogy kicsit kizsákmányoltam a szervezetemet és az is oka a sérüléseknek, hogy háromfelé szakadtam a mindennapokban, de ezt csak így lehetett megcsinálni. Támaszaim mindig voltak, elsősorban anyukám, akinek a mai napig nagyon sokat köszönhetek. A köszöntés a válogatott mérkőzés előtt nagyon jól esett, nem titok, hogy el is érzékenyültem, és még a másnap is kicsit sírósra sikeredett. Talán most fogtam fel igazán, hogy vége van a pályafutásomnak. Ugyanakkor boldog vagyok, hogy itt maradhattam a sportág mindennapjaiban. Nagyon jól érzem magam az akadémián, megbecsülnek, és az is jólesik, hogy a „csapatom” játékosai, az U19-es fiúk is gyakran kérdeznek, fordulnak hozzám tanácsért, tisztelik bennem a korábbi játékost. Az életemnek ezen a területén is a maximumra törekszem, elvégeztem az MLSZ licenc-képzését, de természetesen tanulok majd tovább, azokat a speciális tanfolyamokon, amelyeket az Illés Akadémia előír, vagy amelyeket én fontosnak tartok. Most, egy-két nappal a hivatalos búcsú után talán ez a legfontosabb: elégedetten tekinthetek hátra és bátran választhatok új célokat
– mondta Tálosi Szabina.
