A magyar női labdarúgó-válogatott keddi, Oroszország elleni mérkőzésen (2–2) debütált nemzeti csapatunkban a jelenleg az olasz Lazio női gárdáját erősítő Fördős Beatrix.
Trixi akadémiánkon nevelkedett, sőt, már akkor akadémista volt – a fiúk között – amikor a női akadémia léte még tervként sem fogalmazódott meg. Személyében – szerdán, egy nappal a találkozó után – az Illés Akadémia első női A-válogatott neveltjét köszönthettük.
Mikor tudtad meg, hogy Margret Kratz a kezdőcsapatban számít rád?
A mérkőzés előtti napon edzést megelőzően volt egy csapatmegbeszélés és ott mondta a szövetségi kapitány, hogy háromvédős rendszerben szeretne játszani és a három belső védőből a baloldalra az én nevemet mondta. Ekkor számítottam rá először, hogy a kezdőcsapatban kaphatok helyet. Bevallom nagyon meglepett és kicsit tartottam is tőle, mert háromvédős rendszerben nem játszottam még sokszor, és amikor igen, akkor is középen voltam. Ugyanakkor nagyon örültem a lehetőségnek.
Kinek mondtad el először, hogy kezdő leszel? Tudtál beszélni a szüleiddel?
Természetesen, ahogy mindent, ezt is a családomnak és a legjobb barátnőmnek, Horti Boginak mondtam el először. Mindannyian nagyon boldogok voltak és bíztató, megnyugtató tanácsokkal láttak el. Nagyon jó érzés, hogy mindig mellettem vannak és támogatnak.
Jobban izgultál, mint mondjuk egy erős olasz bajnoki előtt?
Mostanában azt vettem észre magamon, hogy a mérkőzés előtt, napközben, többet agyalok azon, hogy mi, hogy lesz és kicsit nagyobb az izgalom bennem, mint mondjuk közvetlen a mérkőzés előtt. Így volt ez most is. Viszont amikor kimegyek a pályára melegíteni, a legtöbbször elszáll minden izgalmam. A meccsre vezető utat végig beszélgettem Csányi Diával szóval, mondhatni, időm sem volt izgulni és a többiek is sokat segítettek. Sokan mondták, hogy ne izguljak csak legyek magabiztos és tegyem a dolgom és még a szövetségi kapitány is bátorított, hogy érzi, hogy ez az én mérkőzésem lesz, bízzak magamban és élvezzem.
Milyen volt a mérkőzés? Hogy érezted magad a pályán?
Elemeztük az oroszok játékát, tudtuk, hogy le fognak támadni minket, de ennek ellenére is az volt a taktikánk, hogyha tudjuk, akkor hozzuk ki a labdát és építsük a játékot hátulról. Szerintem ez nagyon jól sikerült, sok mélységi passzt tudtunk adni, sok volt az elmozgás. Annak ellenére, hogy egy kicsit más feladatkörben játszottam, mint szoktam, nagyon jól éreztem magam a pályán és élveztem az egészet. Próbáltam a lehető legtöbbet kihozni magamból és úgy gondolom ez sikerült is. Leírhatatlan érzés volt kezdőként a pályán énekelni a himnuszt és nagyon jól esett, hogy a mérkőzés után, sőt még ma is sokan megdicsértek a játékom miatt.
Mi az a legfontosabb momentum, amire örökké emlékezni fogsz a meccsről? Őrzöl majd valami ereklyét is?
Az egész nap emlékezetes marad számomra. Úgy érzem, hogy sikerült jól bemutatkoznom a felnőtt válogatottban. Ezt talán az is alátámasztja, hogy félidőben a szövetségi kapitány elmondta, elégedett volt velem nagyon tetszett neki a játékom és ebben a játékrendszerben tud rám számítani. Ez olyan lehetőség, ami nem mindenkinek adatik meg és hál’ Istennek én ezt átélhettem, örök emlékként marad meg bennem. Persze volt egy-két olyan momentumom, ami még nagyobb löketet adott, de összességében az egész felbecsülhetetlen értékű számomra. Egyelőre nem tudom mi lesz az, de valamit mindenképp meg fogok őrizni erről a meccsről, hisz ez nem minden napi esemény az életemben.
Nyitókép forrása: Baricsa Gábor/www.mlsz.hu
