Az Illés Akadémia Gimnáziumának szervezésében, vendégelőadókkal kerestük az élsport, különösen a labdarúgás utánpótlásnevelésének és a köznevelés közös sikerének kapcsolódási pontjait.
Károly Frigyes, az Illés Akadémia Gimnáziumának és Kollégiumának igazgatója Bakos Rolandot, az Illés Akadémia szakmai igazgatóját, Zsiga Gyulát, a Magyar Kézilabda Szövetség utánpótlás-fejlesztési igazgatóját és Sárközi Istvánt, a Honvédelmi Minisztérium Sportállamtitkárságának munkatársát kérte fel előadás megtartására.
Az élsportra való utánpótlás-nevelése mellett a köz- és felsőoktatásban való tanulás régóta kérdőjel a magyar sportban. Gyakran kerülnek a fiatalok válaszút elé, – ezt az előadók is kihangsúlyozták – hogy iskola vagy sport? A kis konferencia hívómondata az Illés Akadémia számára: „Foci, vagy suli? NEM! Labdarúgás és iskola!” – volt
– mondta Károly Frigyes, az Illés Akadémia Gimnáziumának igazgatója.
Meglátásom szerint tettünk egy lépést ismét ennek a problémának a megoldására, és ezzel együtt többeket késztetni tudtunk a továbbgondolásra. Bakos Roland prezentációjában elhangzott: akadémiánk minden munkatársának szemében „az akadémián sportoló gyerek” a legfontosabb. Fő cél a nyíltságra és őszinteségre való nevelés, a magasfokú játékintelligencia, a küzdenitudás és a Szombathelyi Haladáshoz való kötődés. A játékosoknak mindig emlékezni kell az akadémián belüli és azon kívüli fegyelmezett viselkedésre, a kemény munka iránti igényre, mind csapatban, mind egyénileg; és az egymás iránti tiszteletre.
Az Illés Akadémia női és férfi szakágának teljes szak-, erőnléti és elemzőedzői kara, gimnáziumunk tanári kara és a kollégium nevelői testülete is részt vette a konferencián.
Az előadások során elhangzott, a tanulás és a sportolás párhuzamos sínekként való egymás mellett „élése”. Jómagam azt gondolom, hogy ezek a párhuzamos sínpárok egy-egy kitérőben találkozhatnak, és komoly esély van arra, hogy a gyermek élete nem sérül ebbe bele. Az élsportban a „hasznosulás” alacsony százalékú, hiszen arányaiban kevesebben tudnak megélni belőle. Míg ma pl. egy mérnöki pályán több tízezren dolgoznak, addig az élsportban maximum néhány ezren. Így ebben a néhány órában azt próbáltuk körüljárni, hogy miképpen lehet elérni, hogy se a tanulás, se az utánpótlásnevelés ne kerüljön hátrányba, sőt, az egyik erősítse a másikat. Zsiga Gyula, az MKSZ UP-fejlesztési igazgatója példaként említette – ez a labdarúgásban is hasonló – hogy az északi államokban teljesen más az élsportolóvá válás megközelítése és az iskola fontossága, a munkához való hozzáállás, az egyéni motiváltság. A szakember pozitívan nyilatkozott akadémiánkról. Látja és tapasztalja az iskola és a sport szoros együttműködését. A mozgás és a tanulás együttes hatékonyságáról beszélt, kiemelve, hogy mindkét fél: a tanár és az edző érveit meg kell értetni a másikkal. A HM sportállamtitkárságáról Sárközi István tarott prezentációt, aminek „Az időmenedzsment problémái a labdarúgó-akadémiákon tanuló sportolóknál” címet adta. Az időgazdálkodás főbb elveit – úgymint: teendők számba vétele, rendezése; prioritások felállítása; döntések és elhatározások; célkitűzés; visszaellenőrzés – vette alapul, kiemelve, hogy ennek alkalmazása során egyre nagyobb hatékonyság érhető el, mindemellett a célok és az arra szánt idő meghatározásával könnyebb a kereteket tartani.
Az előadásokat követően a résztvevő szakemberek vegyes csapatokat alkottak és együttes véleményt formáltak – edzőként, tanárként és nevelőként – olyan kérdésekről, mint, hogy miért jó az akadémián tanítani, vagy milyen nehézségbe lehet ütközni a tanítás során? Emellett egy-egy diák hétköznapi programjának összeállítását is feladatul kapták.
A program záróakkordjaként kerekasztal-beszélgetésre került sor: az előadókhoz csatlakozott Heszteráné dr. Ekler Judit, az ELTE-SEK Sporttudományi Intézetének intézetigazgatója is. Az iskolai testnevelés és sport pedagógiai és módszertani kérdéseit kutatása központjába állító szakember elmondta, hogy azok az élsportoló-hallgatók lehetnek sikeresek mindkét területen, akikben megvan az akarat az összehangolásra.
A szakmai napon elhangzottakat Károly Frigyes igazgató foglalta össze.
Az oktatás és a sport is meghatározott szabályrendszerben-strukturáltan működik. Az érettségi követelmény ugyanaz mindegyik magyarországi középszintű intézményben és a tantervek és követelmények, tantárgyi struktúrák is. Habár, jó lenne nagyobb mozgástér legalább a tantervi területen jelenleg ez nem lehetséges. A labdarúgásban is jó lennel változ(tat)ni, például, hogy hányszor visznek el valakit a válogatottba – olyan esetekben is, amikor az edzőtáborban olyan jellegű fejlesztés történik, ami az Akadémiák feladata. Jelenleg azonban ezek a feltételek. Szerencsések vagyunk, hogy létrejöhetett ez a közös együttlét – 50-en jelentek meg a résztvevők – így az edzők is látták, hogy mi mindent megtesz az iskola azért, hogy a diákok a lehető legjobb labdarúgóvá fejlődhessenek és ez milyen nehéz kihívásokat állít tanárai elé, míg a tanárok is megtudhatták, milyen nehézségekkel küzdenek meg az edzők és ők mit tesznek azért, hogy ezeket a problémákat orvosolják. A fő cél, hogy a különböző területeken dolgozó szakemberek magas szintű szakmai munkája ne kioltsa, hanem erősítse a többiek hatékonyságát. Örülök annak, hogy visszajelzést kaptunk arról, hogy jó úton haladunk az Illés Akadémián. Ennyire közösen kevés helyen gondolkodik a tanári-nevelői, illetve az edzői kar. Remélem, hogy ez minta lesz, nem csak a labdarúgás, hanem a többi sportág területén is!
