A magyar U16-os leányválogatott Finnországba utazott. Az UEFA Development tornán a rendezők mellett az izlandiakkal és az írekkel csapott össze a Sándor Dávid szövetségi edző által összeállított magyar együttes. A keretben öten képviselték az Illés Akadémiát: Szilágyi Lilla, Derényi Alíz, Sipos-Kiss Virág, Palatin Dorka és Heiszter Hanna – mindegyikük alapember a 2025/2026-os idényben bajnoki címet szerző Illés Akadémia U17-es csapatában.
A három találkozón két gólt szerzett a magyar válogatott: az elsőt az Illés Akadémia növendéke, Sipos-Kiss Virág.
Nagyon jól éreztem magam a bő egy hét alatt – az első két nap edzéssel telt, majd jött is az izlandiak elleni meccs. Ketten is kezdtünk: 4–2–3–1-ben játszottunk, Dorkával mindketten 6-os pozícióban voltunk. Az izlandiak gyorsak és kemények voltak, sok volt az ütközés, és mindkét kapu előtt voltak helyzetek. Egy óra elteltével szereztük meg a vezetést: Törő Laura a szögletet kapura csavarta, a labda a felső kapufáról csúszott elém, én pedig az ötös sarkáról a hálóba vágtam. A találkozót követően a stáb engem választott a meccs emberének: kiemelték, hogy nem a gól miatt, hanem a védekezésben és támadásban nyújtott végig stabil teljesítményem volt a döntő faktor. A 2. forduló előtt tudtuk, hogy a finnek mindig jó futballt játszanak – legyen szó az utánpótlásról vagy a felnőttekről. 5–0-ra kikaptunk, de egyáltalán nem volt ekkora különbség a két csapat között. A középpályán volt több elcsúszás, ebből találtak be a hazaiak. 4–0-s finn előnynél álltam be, éreztem, hogy szándékosan keresik a párharcokat, nagyon erőszakosak voltak – és a végén egy büntetőből alakult ki a végeredmény. A zárómeccsen kiderült: az írek voltak a legjobbak a négyesben – szálkásak, izmosak, robbanékonyak mindannyian, kiemelkedtek a csoportból. Mégis mi szereztünk vezetést! A szélsők játéka után kerültünk előnybe: az első lövést még védte a kapus, de a kipattanóból már betaláltunk! A szünetig megfordították az állást az írek. Ugyanolyan lendülettel folytattuk, mint az első félidőben, de a szigetországiaknak több helyzetük, az energiánk nagy része pedig a védekezésre ment el, ám sajnos így is ők szereztek újabb gólt. Én 85 percet töltöttem a pályát. Kevés szabadidőnk volt, ekkor körbejártuk az edzőközpontot és nagyon jól szórakoztunk a csapatépítő program során, ami ezúttal számháború volt. Az étkezés mindig bőséges volt, közte rengeteg hallal és nagyon finom pékáruval. Azért már vártuk, hogy itthon együnk valami igazi magyarosat…
– nyilatkozott Sipos-Kiss Virág.
Heiszter Hanna is mindhárom mérkőzésen pályára lépett az UEFA Development tornán.
Úgy érzem, hogy a gyirmóti edzőtáborral összehasonlítva mind közösségként, mind teljesítményben előre tudtunk lépni. Összeszokottabbak voltunk. Nagyon tartottam az utazástól, még sosem repültem, ez volt az első alkalom. Ilyen távol még sosem voltam a családomtól. Aztán megszoktam a helyzetet és nagyon jól éreztem magam! A finnek ellen csereként álltam be a II. félidőben: leírhatatlan érzés volt győztesként ünnepelni az első nemzetközi meccsemen! Jobb szélső támadóként szerepeltem: már a melegítés közben is jó érzés volt ott lenni, belülről aztán mind a meccs irama, tempója és hangulata is magával ragadott. Másodjára aztán a kezdőcsapat tagja voltam, így nekem is szólt a Himnusz. Itt az első félidőben a jobb, a szünet után a bal oldalon kaptam szerepet: a finnek jól zárták le a széleket, igazán helyzetbe kerülnöm nem sikerült. Kikaptunk, de túlzó lett a különbség. A harmadik meccsen sajnos nem tudtam sokat játszani, de mind kívülről, mind abban a tíz percben, amíg pályán voltam, nagyon jónak tűntek az írek, fizikálisan biztosan ők voltak szerintem a legerősebbek. Visszatekintve mindhárom meccsre: egy győzelem és két vereség volt a mérlegünk, mégis azt értem, hogy csapatszellemben egyszer sem emelkedtek fölénk az ellenfeleink. A szakmai stáb részéről is kaptam visszajelzést: elégedett volt a szövetségi edző a teljesítményemmel és a hozzáállásommal is. Kezdőként is és csereként beszállva is végrehajtottam azt, amit kértek tőlem
– értékelte a hetet Heiszter Hanna.
Ugyancsak mindhárom találkozón pályára lépett Palatin Dorka.
Két győri játékossal kerültem egy szobába, aztán már el is kezdődött az első edzés, amely remek hangulatban zajlott. Jó volt az időjárás, sokat sétáltunk az edzőcentrumban lévő tóhoz. A második napon a tréning mellett már videóztunk is, majd jött az Izland elleni összecsapás. A kezdőcsapat tagja voltam, élveztem a játékot, szerintem jól is ment a foci. Fizikálisan erősebbek voltak, mi azonban futballban bizonyultunk jobbnak. Egy lövőhelyzetem volt, sajnos fölé ment. Regenerációs futás szerepelt másnap a programban, az edzésen gyakoroltuk a tolódást és a szögleteket, aztán már jött is a házigazdák elleni találkozó. Tudtam, hogy csereként szerepelek majd, a szünetet követően álltam be, ezúttal 10-esként. A finnek – összehasonlítva az izlandiakkal – fociban jóval erősebbeknek bizonyultak. Voltak jó mélységi passzaim és ezúttal is volt egy lövésem, ami ezen a meccsen is kevéssel fölé szállt. Az utolsó meccs előtt számháborúztunk: Heiszter Hannával én pont a vesztes csapat tagja voltam. Az írek ellen több mint egy órát voltam a pályán, Sipivel párban voltunk 6-os pozícióban: ők fizikálisan és játékban is kiemelkedőek voltak, mindegyikük vékony és izmos. Örülök, hogy háromszor is pályára léphettem, várom a következő megmérettetést
– tekintett vissza a finnországi napokra Palatin Dorka.
Szilágyi Lilla tartalékkapusként utazott el a kerettel: az UEFA torna szabályai szerint két kapus volt nevezhető, ám a Sándor Dávid vezette stáb így is meghívta az Illés Akadémia növendékét.
Tudtam, hogy a bemutatkozásom még egyelőre nem történhet meg – de így is nagyon jó lehetőség volt a kerettel együtt dolgozni! Öt edzésen vehettem részt, amivel az eddigiek mellett más technikát is megismerhettem! Nagy előre lépésnek érzem ezt is! Nagyon kedves volt mindenki: a csapattársak, az edzők és a stábtagok is – új kapcsolatok és új élmények jellemezték ezt a nyolc napot számomra. A szabadidőnkben is együtt voltunk: sétáltunk vagy előkerült a labda és játszottunk. A mellettünk lévő tó közepén lévő szigetre is bementünk – mindezt egy hatalmas sportlétesítmény területén kell elképzelni, ahol a foci mellett floorball-, kosárlabda- és strandröplabdapályák is voltak – játszottunk is egyet az utóbbin. Mindegyik mérkőzésen a kispadon ültem. Mentálisan sokkal elszántabbak voltunk, ez volt a kulcs meglátásom szerintem az Izland elleni győzelemben. Ez megmutatkozott akkor is, amikor 1–0-nál a szigetországiak rúgtak egy gólt, ám míg kiderült, hogy les miatt ez érvénytelen, mi akkor is biztattuk egymást és hajtottunk volna 1–1-nél is a győzelemért. De nem így lett, maradt az 1–0, óriási volt az együtt átélt öröm! A finnek ellen az első két gól után visszaestünk, nem nyújtottuk azt a teljesítményt, amit igazán tudunk – ez volt a fő probléma, de ebből is felálltunk, és a találkozó utáni edzés során már ismét maximális volt a koncentráció, úgy láttam, hogy jól dolgoztuk fel a vereséget. Az írek ellen meghatározó volt a korai kelés, illetve, hogy ők nagyon erősek voltak – mentálisan előrébb voltunk, mint a finn meccsen, ami azúttal az eredményben nem tudott megmutatkozni. Egyébként a gépünk majdnem egy időben indult, így barátkoztunk is az írekkel Helsinkiben. Háromágyas szobákban laktunk, ami rendben volt, de a finn konyha nem lesz a szívem csücske… persze megkóstoltuk a halakat négyszer-ötször, de a tizedik napon már nehezünkre esett kipróbálni egy újabbat… Nagyon örülök, hogy ott lehettem a csapattal és bízom benne, hogy így is felhívtam magamra a figyelmet
–mondta Szilágyi Lilla.
Az első meccsen csereként játszott, majd a finnek ellen a kezdőcsapatban kapott szerepet Derényi Alíz.
Telkiben egy rövid orvosi vizsgálat után megbeszélés következett, majd kora este felszálltunk, aztán Helsinkiből busszal mentünk át Eerikkiläba, ahová már éjfél után érkeztünk. Másnap videózás, aztán kondi és edzés szerepelt a programban. A videózás többször is visszatért a programban: azt is megnéztük, hogy edzésen mit csináltunk és mindig kitért a stáb arra, hogy egyéni visszajelzést adjon. A torna első meccsén, az izlandiak ellen 20 percet voltam a pályán: jobb oldali védőként játszottam. Ügyes, erős és magas volt a bal szélső, de nem engedtem el magam mellett egyszer sem! Mindkét csapat hajtott, jó volt az iram: nekünk volt több helyzetünk, de ezek sokáig kimaradtak, majd Sipi góljával megszereztük a vezetést és meg is tartottuk ezt az előnyt. Következő nap volt egy mentáltréningünk, ami a tóparton zajlott, ennek része volt a strandröplabda-meccs is. A finnek ellen aztán a kezdőcsapatban szerepeltem: jobb belső védőként játszottam négyvédős rendszerben. Nagyobbak voltak nálunk, állandóan keresték a párharcot. Centerrel játszottak, őt próbáltuk semlegesíteni belső védőtársammal. Ő nem is talált be, mégis öt gólt szereztek, mert nagy hibákat követett el a csapat. A meccs után a tóban zajlott a regenerációnk. A következő napon számháborúztunk, mi nyertünk Sipivel és Lillával! Az írek ellen nem játszottam: jól kezdtünk, vezetést is szereztünk, ám a nagy nyomás végül gólokban is megmutatkozott: 4–1-re kikaptunk, így a torna harmadik helyén zártunk. Szerintem változatos volt az étkezés, én szeretem is a halat, de azért egy kicsit sok volt már a végén. Örülök, hogy kétszer is pályára léphettem címeres mezben, és úgy dolgozom a továbbiakban is, hogy legközelebb is rajta legyek a meghívottak listáján
– összegezte az UEFA Development torna tapasztalatait Derényi Alíz.
A nyártól már U17-esként játszanak a lányok, abban a szezonban már Európa-bajnoki selejtezők is várnak rájuk – bízunk benne, hogy akkor is ilyen szép számban érkezik meghívó Szombathelyre.
