A 18 esztendős Dobó-Nagy Boglárka idén nyáron, a Puskás Akadémia együttesétől érkezett Szombathelyre, s bátran lehet mondani, hogy nagyot fordult vele a világ az itt eltöltött idő alatt. Kapusunk magasságokat és mélységeket is megélt az elmúlt időszakban, ezekről kérdeztük őt.
Eseménydús időszak van mögötted! Ősszel nyolc bajnoki, valamint egy kupamérkőzésen a te neveddel kezdődött a Haladás Viktória NB I-es csapatának összeállítása. Miként élted ezt meg?
Minden meccs előtt nagyon izgatott voltam, hiszen a nyáron érkeztem Szombathelyre és szerettem volna megmutatni, hogy mit tudok, mire vagyok képes. A sors úgy hozta, hogy éppen korábbi klubom, a Puskás Akadémia ellen léphettem először pályára a Haladás-Viktória színeiben az élvonalban, ez pedig óriási löketet adott. Ezen kívül pedig az is nagy motiváció volt számomra, hogy Schildkraut Fruzsina sajnálatos sérülése után megkaptam a bizalmat a stábtól, számítottak rám.
A bajnokság első szakaszában nem volt túl jó passzban a csapat, te pedig egy ilyen szituációban tudtál jól helytállni. Mennyire volt ez nehéz feladat?
Egyáltalán nem volt könnyű dolgom, hiszen hirtelen történt minden, így felkészülni sem tudtam erre a szituációra. Szerencsére nagyon sok segítséget és támogatást kaptam ahhoz, hogy ki tudjam magamból hozni a maximumot és segíteni tudjam a többieket.
Azután, sportnyelven szólva, az utolsó két mérkőzésen „lehúztad a rolót”…
Úgy gondolom, a csapat magára talált, elkezdte játszani azt a játékot, amit tud. Elkezdtünk lépkedni előre, és ennek lett az eredménye, hogy le tudtuk hozni kapott gól nélkül az utolsó két mérkőzésünket. Hiszek a csapatban, és abban is, hogy ezt a teljesítményt át tudjuk menteni majd tavaszra is.
Sajnos kevésbé örömteli dolog is történt veled az ősszel, ugyanis éppen az U19-es Európa-bajnoki selejtező alatt betegedtél meg.
A lehető legrosszabbkor lettem beteg. Rettentően vártam ezt a tornát, nagyon sokat készültem rá, egészségesen, talán mondhatom, hogy százszázalékosan mentem bele, ezért is érintett különösen rosszul a betegség. Nem titkolom, nehéz volt elfogadni ezt a szituációt, de a kezdeti kesergés után próbáltam a lehető legtöbbet kihozni ebből a helyzetből és segíteni a csapatnak, amiben csak tudtam.
Visszatekintve az elmúlt hetekre, hónapokra, hogyan értékeled, mit adott neked ez az időszak?
Mindent összevetve pozitívan értékelem, hiszen az NB I-es csapat mellett az U19-es együttesben is szerepet kaptam, a sok mérkőzés által pedig rengeteg tapasztalatot nyertem, sokat tanultam. Úgy érzem, sokat dolgoztam, ám nem eleget, a célom, hogy minél többet fejlődjek a jövőben.
