Cata bá’-nál a maximum a minimum

Tizenhárom esztendeje, azaz megalapításunk óta foglalkozik az Illés Akadémia növendékeivel Catalin Azoitei. Az egykor rendkívül népszerű labdarúgó ma edzőként számít a gyerekek, a fiatalok egyik nagy kedvencének.

 

A profi labdarúgó karrierem befejezése után, egészen pontosan 2003-ban kezdtem el edzőként tevékenykedni. Ez egy nehéz döntés volt, mert úgy gondolom, hogy az edzői pálya hatalmas szakmai tudást és kreativitást követel az embertől. Emellett pedig óriási felelősséggel is jár, főként, ha a tréner az utánpótlásban tevékenykedik.

Hogyan alakult az edzői pályád?

Először egyéni képző voltam, aztán kezdtem el csapatokkal is foglalkozni. Nagykanizsán a 2001-es korosztállyal debütáltam, amellyel U13-ban és U15-ben is bajnokok lettünk az NB II Délnyugati-csoportjában. Nagyon jók voltak a visszajelzések a vezetőktől és a szülőktől is, így megragadtam ezen a területen.

2007-ben pedig idekerültél hozzánk az Illés Akadémiára.

Azóta pedig itt is ragadtam, ami nem csoda, ugyanis remekül érzem magam Szombathelyen. Szeretem az Illés Akadémiát és szeretem a várost is, nem véletlenül vásároltunk lakást a vasi megyeszékhelyen. Idő közben pedig magyar állampolgár is lettem, itt képzelem el a következő 13 esztendőt is.

Mi az, ami ennyire megfogott itt nálunk?

Társasági embernek tartom magam. Jól ki tudok jönni az emberekkel, itt pedig a vezetőség és a kollégák is nagyon közel állnak hozzám. A mi akadémiánk egy családias jellegű utánpótlásképző-centrum, amelynek a baráti légkör az egyik legfontosabb jellemzője.

Mit szeretnél leginkább átadni tudásodból az idekerülő gyerekeknek?

Futballistaként is lényegesnek tartottam az akaraterőt, a motivációt, az önbizalmat, a pozitív szemléletet, a kitartást és a profi gondolkodást. Én minden edzésen ezeket próbálom a növendékek felé sugározni. Ezen kívül a technikai képzettséget és a kreativitást emelném még ki. Ezek átadása csak akkor lehetséges, ha adott a srácok részéről a fegyelem és a figyelem.

Mi az edzői hitvallásod?

Nálam a maximum a minimum. A siker felé nincs lift, muszáj lépcsőzni. Nekem soha sincsenek kedvenceim, mert mindenki kedvenc volt és lesz is nálam. Nem lehet előre tudni, hogy kiből lesz profi futballista. Az Illés Akadémia indulása óta nagyon sok tehetséges srác megfordult a kezem alatt, és nagyon büszke vagyok akkor, amikor egyik-másik volt játékosom úgy nyilatkozik, hogy Cata bá’ munkája is kellett a sikerhez.

Mi az, amiért inkább az utánpótlásban tevékenykedsz és nem felnőttek mellett edzősködsz?

Azért, mert én ezt szeretem. Amúgy dolgoztam amatőr felnőtt csapatok mellett is. Megyei szinten nyertem bajnokságot a Semjénháza, valamint a Tanakajd együttesével is. Ezen kívül pedig dolgoztam még Szentpéterfán és az ausztriai Szenteleken (Stegersbach) is.  Ezek a tapasztalatok megerősítettek abban, hogy számomra az utánpótlásképzés jelenti a jövőt.

És ezt a bizonyos jövőt hogyan képzeled el?

Maximalistaként szeretnék minél jobban teljesíteni, azaz minél több jó futballistát kinevelni. Ahogy már említettem, ezt az Illés Akadémián képzelem el, mivel itt tényleg minden feltétel adott az eredményes, színvonalas munkához.