Rendkívül sikeres időszakon vannak túl a Kállai-testvérek. Mindketten bemutatkoztak már az NB I-ben, emellett Kevin az U21-es, míg Zalán az U19-es magyar válogatott oszlopos tagjának mondhatja magát.
A fiúk jelenéről, múltjáról, jövőjéről édesanyjukkal, Kállai Évával beszélgettünk.
Mérhetetlenül büszke vagyok a két fiamra. Annak idején – talán az általános iskolában – több sportág szakemberei is kinézték őket, de Kevint és Zalánt is csak a labdarúgás érdekelte. Szinte négy-öt éves koruk óta futballisták akartak lenni. Eddig is nagyon bíztam bennük, és ez ezek után is így lesz, mert úgy gondolom, hogy mindkettőjük pályafutásában csak egy lépcsőfok az, ahol most tartanak. Ha továbbra is ilyen alázattal dolgoznak, akkor szerintem még bőven van felfelé vezető út. Akár nívós külföldi csapatokban is focizhatnak még.
Nagyon régen, egészen pontosan 2013-ban érkeztél a gyerekekkel Miskolcról Szombathelyre. Ha nem titok, akkor mi állt ennek a hihetetlenül komoly döntésnek a hátterében?
A gyerekek négy, illetve hat esztendősen kezdtek el focizni Diósgyőrben. Már ott is látszott, hogy kimagaslóan tehetségesek. Nos, miért is jöttünk az Illés Akadémiára? Őszinte leszek: az akkori szakmai igazgató, Tóth László hívta ide őket. Több tornán, mérkőzésen megnézte a játékukat és megkeresett engem. Eljöttünk egy hétre a srácokkal Szombathelyre, hogy feltérképezzük a körülményeket. Ez annyira jól sikerült, hogy a végén a gyerekek már nem is igen akartak hazamenni. Nekem akkor éppen egy komoly válság volt a magánéletemben, ugyanis szétváltunk a fiúk édesapjával. Úgy éreztem, hogy a fiaimmal kell tartanom. Nem volt egyszerű döntés, mert szinte a teljes addigi életemet fel kellett adnom. Ezt a döntést pedig azóta sem bántam meg egyetlen pillanatra sem. Én anyukaként biztos voltam abban, hogy a fiúknak ebben a sportágban lesz a jövője. Voltak ugyan hullámvölgyek, de a jelen azt mutatja, hogy sikeres ez a „történet”.
A költözésetek óta eltelt kilenc évben milyen változások történek szerinted itt az Illés Akadémián?
Ami itt van jelenleg, az szó szerint parádés. Amikor mi idejöttünk, még sokkal nehezebb volt. Tőlünk Kevin került közvetlenül az Illés Akadémiára, míg Zalán a Lurkóhoz csatlakozott. A nagyobbiknál Cata bá’, míg a kisebbiknél Szűcs János tett rengeteget azért, hogy a srácok elinduljanak azon az úton, ami már eddig is eléggé magasra vezetett. A rendkívül jó alapokat annak ellenére is megkapták a fiaim, hogy még nem volt ez a csodás komplexum. Igazából mi ezt a legutolsó egy-két évben élvezhettük, de tényleg minden szenzációs.
Az infrastruktúrán kívül mi az, ami a siker záloga lehetett még?
Egyértelműen a szakmai stáb. Ilyen edzők nélkül a srácok biztosan nem tartanának most ott, ahol jelenleg tartanak. Ez persze igaz a vezetőségre is. Bármi problémánk volt, mindig mindent meg tudtunk beszélni. Bakos Roland szinte második apaként törődött velük. Fontos volt az, hogy a tanulásban is sokat segítették a fiúkat, mert én azt is nagyon lényegesnek tartottam. A szituációnkból adódóan sokszor voltak lelkileg hullámvölgyben a gyerekek, de ezeket is sikerült a stábbal közösen megoldanunk. Az én életem is mindig a sportról szólt, korábban válogatott szinten űztem a ritmikus sportgimnasztikát. Így tudom, hogy egyszer fent, egyszer pedig lent. Megpróbáltam a srácokkal is elhitetni, hogy amíg le nem győzték őket, addig legyőzhetetlenek. Tudták, hogy kemény munkával elérhetik a céljaikat, ehhez pedig óriási segítséget kaptak az Illés Akadémia valamennyi dolgozójától.
Mit tudnál azoknak a szülőknek üzenni, akiknek most nálunk futballozik a gyermeke, avagy gondolkodnak azon, hogy hozzánk jöjjön a gyerkőc?
Minden téren a gyerekek mögött kell állni, mert a siker csak közös akarattal jöhet létre. A kemény munka egy ilyen infrastruktúrával és szakmai háttérrel kombinálva, komoly eredményre vezethet. Úgy gondolom, hogy az Illés Akadémián minden feltétel adott ahhoz, hogy a gyerkőcökből nemzetközi mércével mérve is remek futballisták váljanak.
Nagyon úgy néz ki, hogy a te fiaid éppen ebbe az irányba tartanak.
Tényleg olyan gyorsan történt minden, hogy szinte el sem hiszem. Nagyon örülök a sikereiknek, de úgy érzem, hogy ezek után már inkább rajtuk múlik minden. Én eddig úgy segítettem nekik, hogy szinte mindent feláldoztam. Igazából akkor fogok teljesen megnyugodni, ha Zalán is leérettségizik.
Kevin és Zalán is elkerült már tőlünk. Mennyire hiányzik nekik az Illés Akadémia?
Szerencsére nem szakadtak meg azok a kötelékek, barátságok, amik itt létrejöttek. Szinte napi szinten beszélnek, tartják a kapcsolatot az egykori csapattársaikkal. Amúgy pedig bármerre járnak az országban, szinte minden NB I-es és NB II-es gárda keretében van egykori Illés-növendék. Figyelik egymás karrierjét, sokszor gratulálnak egymásnak. Áldom az eszem, amiért annak idején Szombathelyre költöztünk. Biztos vagyok abban, hogy sehol sem alakulhattak volna jobban a dolgaink.
