Második teljes évét zárta a 2022/2023-as bajnokságok befejeztével az Illés Akadémia női szakága.
Sikeres esztendő van mögöttünk, amelyben – egyebek mellett – U19-es csapatunknak köszönhetően a lányok első aranyérmét is ünnepelhettük. A szezonra visszatekintő, azt értékelő sorozatot így azután nem csak a korosztályi sorrend miatt „kötelező” Tebeli György csapatával kezdeni.
Mi az első, ami eszedbe jut a 2022/2023-as bajnokság kapcsán? Vagy kérdezzem úgy, mi az, amire még évek, akár évtizedek múlva is emlékezni fogsz?
Ez elég egyértelmű, bajnokok lettünk. Ide pontot is tennék a válaszban, mert az az út, amin elértünk az utolsó mérkőzésig, de főként az a kilencven perc egy olyan csoda, amely nem is engedi a magyarázkodást.
Ugorjunk vissza egy évet az időben, a most befejezett bajnokság elejére. Mi az, amit az akkor eltervezett célok közül sikerült megvalósítani és van-e esetlen olyan, ami kapcsán hiányérzeted van?
Az akadémiai képzésben, a bajnokság elején meghatározott célok közül mindig a játékosok egyéni fejlődése a legfontosabb. Azt gondolom ez is nagyon jól sikerült. Lehet, hogy a felnőttcsapat sérüléshullámának is van ebben szerepe, de tizenhárom akadémista korú játékosunk játszott a szezon során a Simple Női Ligában és ott meg is állták a helyüket. Szerintem ez óriási dolog, amihez egyrészt kellett a vezetőedző, Markó Edina szemlélete, aki bátran nyúlt a fiatalokhoz, mellette pedig kellettek azok a játékosok, akiket a tudásuk alapján be lehetett tenni egy NB I-es csapatba. Az előző bajnokságban, a 2021/2022-esben harmadikak lettek a lányok, tavaly nyáron azt tűztük ki célul, hogy a minimum a dobogó, azután, hogy milyen érmet nyerünk, majd meglátjuk. Mindenkiről tudtam, hogy mit szeretne a szíve mélyén, de ezt márciusig nem mondtuk ki. Akkor mondtam először a csapat előtt, hogy lányok, képesek vagyunk rá, most már nyerjük meg!
Mivel, vagy kivel vagy a legelégedettebb a bajnoki év kapcsán?
Azt kell, hogy mondjam, az egész akadémiával. Azzal az összekovácsolódott, támogató közeggel, amiben mindenki hozzátett valamit a maga területén ahhoz, hogy sikeresek, bajnokok legyünk. A rehabosok, a sportpszichológusok, a stáb, természetesen az elsők között említve, az akadémia vezetősége és természetesen a csapat. Nagyon egyben volt az U19! Én mindig azt hangsúlyozom, ha az öltöző rendben van, akkor nagy baj nem lehet és ebben az évben az öltöző nagyon rendben volt. Ahogy a lányok közösséggé kovácsolódtak, ideértve az NB I-es csapatból visszajátszókat is, akik nem csak mondták, meg is mutatták, milyen fontos számukra a csapatunk, a közös siker.
Miben lett más, erősebb a csapatod az elmúlt egy évben?
Én úgy gondolom, a leginkább szembetűnő változás, hogy fejben, mentálisan sokkal erősebbek lettek a lányok, illetve maga a csapat is. Nyilván sokat fejlődtek technikailag és taktikailag is, de a leglátványosabb az volt, ahogy, különösen a bajnokság hajrájában elhitték magukról, hogy tudnak futballozni, illetve bíztak a csapatban, hittek abban, hogy egymásra támaszkodva sikeresek lesznek. Megint a Ferencváros elleni „bajnoki döntőt” említem: olyan erőt éreztem a kispad előtt, az oldalvonal mellett azokban, akik a pályán voltak, kiegészülve a keretbe nem kerülőkkel, az őket buzdítókkal, hogy tudtam, nem születhet más eredmény, csak az, amit azután ünnepeltünk.
Bár elsősorban a 2022–2023-as bajnokságról beszélgetünk, érdemes, különösen az U19-esek kapcsán a folyamatot, a női akadémia kétéves működését is nézni. Számodra, aki a kezdetektől irányítod ezeket a lányokat, mik a legfontosabb tapasztalatok?
Az első idekívánkozó mondat, hogy rengeteg munkával, honnan, hova lehet elérni, akár ilyen rövid idő alatt is. Kétségtelen, ebben könnyebb a helyzetünk, mint a fiúknak, mert azokban a klubokban, ahonnan jönnek hozzánk a lányok nincs olyan feltételrendszer és ebből csak az egyik tényező a heti edzésszám. Nálunk heti hét edzés van, plusz a mérkőzés. A munka nem hazudik, amit elvégzünk, annak van, lesz eredménye – erre nagyon jó példa a csapatunk és az együtt végigdolgozott két év.
