A magyar női labdarúgás utánpótlás-képzésében új elem – akár azt is mondhatnánk, az akadémiai rendszer „gyermeke” – a sportpszichológus és a mentálhigiénés munkatárs munkája, támogató jelenléte. A többségünk számára kicsit idegen, kicsit ismeretlen, de feltétlenül fontos, jelentős empátiát és szaktudást igényló terület, amely természetesen nem csak a pályán, gólokban, pontokban hozhat eredményeket, hanem abban is, hogy a játékosaink, a „gyerekeink” jobb, önmagukkal harmóniában élő emberekké váljanak. Interjúnkban Erős Viktóriát, az Illés Akadémia szakemberét faggattuk.
A legutóbbi években szinte alig készült sikeres magyar sportolóval úgy interjú, hogy nem hangsúlyozta volna, mennyit köszönhet a sportpszichológusának, a mentálhigiénés szakembereknek. Valóban ennyire nagy a szerepük, a szerepetek a sportteljesítményekben, akár az érmekben, bajnoki címekben?
Ezzel a kérdéssel kapcsolatban én leginkább az együttműködés fontosságát emelném ki a sportszakemberek és a mentális segítséget nyújtó szakemberek között, és hogy mindannyiunknak lényeges szerepünk van a sportteljesítményben. Azt gondolom, akkor tudjuk igazán hatékonyan segíteni a fiatal sportolókat a siker és a profizmus felé vezető úton, ha nem csupán a fizikai teljesítményre koncentrálunk, annak fokozásához elengedhetetlen a mentális felkészültség és a lelki egyensúly, a testi-lelki jóllét, itt jön be a segítő szakemberek szerepe a képbe. Emellett el kell oszlatnunk azt a tévhitet is, hogy a sportolónak csak a sporttal kapcsolatos kérdéseivel kell segítő szakemberhez fordulnia, a „civil” élet nehézségeire éppen ugyanolyan hangsúlyt kell fektetni, hiszen azok óhatatlanul is befolyásolják a mérkőzéseken, pályán nyújtott teljesítményt.
Azt gondolom, fontos lenne beszélni arról, mi a ti munkátok, most már szűkítve, a te munkád az Illés Akadémia női szakágában.
Jelenleg az Akadémia női szakágán ketten dolgozunk pszichológusként a sportolókkal egyéni beszélgetések keretében, Ősze-Márkus Ágnes sportpszichológussal segítjük a lányokat, szoros együttműködésben. Munkánkhoz hozzátartozik a mérkőzésekre való mentális felkészítés, a sportolói teljesítményfokozás, a sportkarrierrel kapcsolatos tanácsadás, de kiemelten hangsúlyos foglalkozni az önbizalom-erősítéssel és a teljesítményszorongás oldásával, a stresszkezelés fejlesztésével, például relaxációs technikák tanulásával. Ehhez nélkülözhetetlen az edzői stábokkal, sportszakemberekkel a folyamatos együttműködés és kommunikáció. Ezen kívül, támogatjuk a fiatalokat a közösségekbe való beilleszkedésben, családi, serdülőkori nehézségeikben, testi-lelki jóllétükben, önismeretük mélyítésében. Fontosnak tartom továbbá a csapatmunka erősítését, ezt csoportfoglalkozások keretein belül tudjuk fejleszteni. Jómagam tanulásmódszertani eszközökben is jártas vagyok, így tanulási tanácsadással is segítem a sportolókat.
Elnézést kérve a tudatlanságomért: ki a sportpszichológus és ki a mentálhigiénés szakember? Vagy ez olyan, mint a „minden bogár rovar, de csak minden negyedik rovar bogár”?
Ez egy nagyon átfogó kérdés, nehéz röviden válaszolni. Alapvetően ezek más szakmák, a szakemberek más képzési rendszerben képződnek, ugyanakkor azt gondolom, egyik sem több, vagy kevesebb, mindegyik szakmának és szakembernek fontos szerepe és helye van itt az utánpótlás-képzésben. A sportpszichológus erős pszichológiai alapokkal és tudással rendelkezik, a sportteljesítmény és a pszichológia közötti összefüggésekkel, hatásokkal foglalkozik. A mentálhigiénés szakember munkáját sokkal inkább preventív jellegűnek mondanám, feladata például a szociális, életvezetési tanácsadás, a testi-lelki-mentális jóllét segítése beszélgetésekkel, konzultációkkal. Kiemelt jelentőségű a szoros együttműködés a pszichológus, sportpszichológus és a mentálhigiénés szakemberek között, hiszen ezek olyan társszakmák, melyek között a gyakorlatban nem könnyű feladat megítélni és elválasztani a kompetenciahatárokat. Ami ebben segíteni tud, az a szakemberek tudatossága, saját kompetenciáinak alapos ismerete.
Az akadémián mennyit foglalkozol a lányokkal? Jól gondolom, hogy más az U15-ös csapat tagjaival és más az U19-esekkel dolgozni és persze külön kategória a felnőtt csapat is?
Vannak korosztályi sajátosságok, így természetesen más és más kérdések kerülnek elő egy U15-ös és egy U19-es, vagy akár felnőtt játékosnál. Az, hogy kivel mennyit foglalkozok, nagyon változó, függ a probléma, vagy kérdés jellegétől, amivel hozzám fordulnak segítséget kérni a lányok. A találkozások rendszerességét, azok számát közösen szoktuk megbeszélni, és ahogy haladunk a folyamatban, mindig átgondoljuk, mire van még szüksége, miben szeretne még megerősítést, támogatást. Ehhez szoktam kérni a sportszakemberektől, edzőktől is visszajelzést, ők mit látnak, gondolnak, miben tudnám még segíteni a sportolót.
Mi a gyakorlat: a beszélgetések némiképp kötelező jellegű, kicsit olyan, mint egy lazább tanítási óra, vagy a játékosok keresnek meg téged a problémáikkal?
Ez változó, van, aki önként keres fel egy (vagy több) problémájával kapcsolatban, és van, akit az edzők irányítanak hozzám. A „kötelező” szót nem szeretem, azt gondolom, a közös munka egyik legfontosabb eleme a motiváció, ennek hiányában nem igazán tudok hatékonyan segíteni. Az első beszélgetések a játékosokkal jellemzően arról szólnak, hogy megismerkedjünk, és közösen eldöntsük, miben és hogyan tudnék én segíteni, kitűzzük a célokat. Abban az esetben, ha kevésbé érzem a motiváltságot, akkor ez a „nulladik lépés”, amivel foglalkoznunk kell, bár nekem az eddigiekben többségében pozitív tapasztalataim voltak a sportolók hozzáállását tekintve.
Gondolom, hogy a te szakterületeden is van a beszélgetések után titoktartási protokoll. Gyerekekről (is) beszélünk: hogy működik ez a szülők, az edzők, a tanárok felé?
Természetesen van titoktartás, ennek mikéntjét mindig tisztázom a sportolókkal közös munkánk kezdetén. A sportszakmai szempontú információkat tekintve, illetve abban az esetben, ha olyan nehézséggel állunk szemben, aminek megoldásában nem én vagyok a kompetens személy, vagy amikor az akadémiai munkát, előmenetelt akadályozó állapot áll fenn, a játékossal történő egyeztetést követően vonom be a szülőket, edzőket, az akadémia vezetőségét, vagy a tanárokat, kollégiumi nevelőket, hogy megtaláljuk a legjobb megoldást az adott problémára.
Mi tekinthető, vagy inkább úgy kérdezem: mit tekintesz te a munkád eredményének?
A pszichológusi munkában úgy érzem, ez nehéz kérdés tud lenni, esetenként mást és mást látok eredménynek, vagy inkább fejlődési lépésnek. Számomra itt az Akadémián eredmény, ha a sportoló úgy érzi, kezdeti célkitűzéseihez közelebb kerülhetett, vagy ha arról számol be, hogy alkalmazni tudja azokat a technikákat, amiket közös munkánk során elsajátított. Eredményként tekintek arra is, ha lelki egyensúlya a „helyére billen”, és képessé válik önállóan, vagy kis támogatással megbirkózni nehézségeivel. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a mentális felkészültség, de a testi-lelki jóllét is egy folyamat eredménye, nem tudunk azonnali eredményeket produkálni néhány pszichológiai technika átadásával, ahogy a fizikai és taktikai felkészültséget is hosszas munka előzi meg. A magasabb szintű eredményekhez idő kell, és egyfajta állandó fejlődésszemlélet.
