Nagy László és Biegner Dániel tanítványai között sok olyan ifjú labdarúgó van, akiben komoly potenciál rejlik.
A részletekről Nagy László vezetőedzővel beszélgettünk.
A nyolcadik helyezéssel záruló őszi idény után az előzetesen kitűzött terveink között csapatszinten az szerepelt, hogy az eddig is megfelelő játékminőségünk most már az eredményességben is látszódjon, illetve szorosabb mérkőzéseket tudjunk játszani az ősszel még előrébb tartó csapatok ellen. Ezt a célt teljesítettük, mert a tavasz folyamán a mérkőzések nagy részében mi játszottuk a futballt, nem reagáló, hanem kezdeményező felfogásban, magas minőséget képviseltünk egyéni és csapatszinten is. A nyerhető találkozókat hoztuk, mellette sikerült még értékes pontokat szereznünk. Az egyéni fejlődések természetesen eltérők, de a jelenlegi potenciálok kimagasló teljesítményt nyújtottak az egész szezon során, fejlődésük szembetűnő. Azok a gyerekek pedig akik többnyire le voltak maradva, közelebb kerültek társaikhoz.
A különböző tornák, felkészülési mérkőzések mellett 27 bajnokit is játszottatok. Ez nagyon komoly terhelést jelenthetett.
Ez így van, de szerencsére nagy volt a keret létszáma: 24 fő. Így aztán mindenkinek tudtam bőven játéklehetőséget adni. A szezon végére nagyvonalakban körvonalazódott is, hogy ki az, aki előreláthatólag a későbbiekben akadémiai szinten tud majd futballozni. Nagyjából 14-16 játékos az, aki jelenleg megfelelő szintet képvisel, ők bárkivel fel tudják venni a versenyt, akár eredményességben is. A nagy létszámnak köszönhetően az edzéseken átlagosan 20 fő mindig jelen volt, ezzel lehetőséget adtunk a hatékony gyakorlásra. Az is hozzátartozik a bajnokság összképéhez, hogy statisztikailag nálunk szerepelt a legtöbb játékos, megfelelő játékpercekkel, míg ez több ellenfelelünkről nem mondható el. Személyes véleményem szerint inkább előny, mint hátrány még ebben a korosztályban a magas létszám. Tehetségeink pályán betöltött pozíciója most már körvonalazódik, több játékosunk több poszton is szerepelt a tavasszal, karakterük kezd körvonalazódni.
Hogyan értékeled összességében az U14-es csapatunk keretét?
A 2009-es korosztály mindenképpen a jövő csapata lehet. Sok olyan játékos alkotja, akikben benne van a potenciál. Jelenleg az összképet tekintve biológiailag elmaradottabbak vagyunk a mezőnynél, viszont 1-2 éven belül ezt a saját javunkra fordíthatjuk. Én kimagasló teljesítményt várok tőlük. Ami most hátrányunk volt, az idővel hatalmas előnyünk lehet. A csapat 70%-a régóta együtt játszik, nagy a kötődés egymáshoz és az akadémiához is. Az egyéni és csapattaktikai feladatokat ismerik a srácok a játék négy fázisában. A közösség pedig nagyon jó, nem voltak kirívó és hosszútávú súrlódások.
Egyénileg melyek a srácok legfőbb jellemzői?
Magas önbizalmú, bátor, kreatív, labdarúgást értő játékosaink vannak, akik nyomás alatt is nyugodt játékra képesek. Fontos, hogy győztes mentalitás jellemzi őket. Nagy a tanulási vágyuk és készségük.
Mik voltak az erősségeitek, illetve mit kell majd még fejleszteni?
A kapustól kezdve jól felépített, kombinatív játékunk volt. A középső harmadban tudatos labda nélküli mozgások jellemeztek bennünket kevés érintéssel, célirányos focival. Jól készítettük elő a támadásokat és azok befejezését. Viszont a gólérzékenységünkön egyértelműen javítanunk kell, jó lenne egy igazi 9-est találni. Jobban lehetne a játék ritmusát is alakítani, valamint a pontrúgásaink is lehetnének hatékonyabbak.
Milyen volt a közös munka a stáboddal?
Köszönettel tartozom a stáb minden egyes tagjának: Biegner Dánielnek, Söptei Mártinak és Schmidt Gábornak a gyerekek érdekében végzett áldozatos munkája miatt. Úgy érzem, hogy egy kitűnő csapatot alkottunk, nem voltak súrlódások, nézeteltérések. Bizalommal voltunk a gyerekek iránt, nyugodtság áradt belőlünk. Fontos, hogy nem helyeztünk a csapatra felesleges nyomást. Hasonló a filozófiánk, ezért is jól éreztük magunkat. Szerintem szakmailag és pedagógiailag is sikerült tanulnunk egymástól.
