Akár a bajnoki címre is komoly esélye lehetett volna U19-es csapatunknak a 2020/2021-es szezonban, ám akadémiánk alapcélkitűzésének megfelelően a lényeg inkább futballistáink egyéni fejlődése volt. Ennek tükrében a hatodik helyezés egyáltalán nem rossz. A részletekről Horváth Rudolf vezetőedzőt kérdeztük.
Az őszt követően a vesztett pontok tekintetében a közvetlen élmezőnyben tanyáztunk. Ezt egy nagyon erős 2002-es, valamint egy munkára éhes 2003-as korosztálynak köszönhettük. Kifejezetten ütőképes együttes jött össze, tele sokra hivatott ifjú labdarúgókkal. Nem túlzás kijelenteni, hogy minőségi keretünk volt. Látszott, hogy a srácok közül többen már készen állnak a felnőtt futballra. Így aztán az a döntés született, hogy őket a tudásuknak, tehetségüknek megfelelő szinten versenyeztettük. Akár az NB III-ban, a másodosztályban, avagy éppenséggel az élvonalban. Többen profi szerződést is kaptak. Hirtelen hat-nyolc játékosunk lépett feljebb. Így pedig a tavasznak egy rendkívül fiatal kerettel vágtunk neki: hét 2005-ös, valamint tizennégy 2004-es játékos kapott lehetőséget a szezon során, melyen összesen negyvennégyen szerepeltek nálunk. Így egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy egy teljesen más csapattal kezdtük, illetve fejeztük be a bajnokságot. Úgy gondolom, hogy jó döntést hoztunk, mert a fiatalok is bebizonyították, hogy lehet rájuk számítani.
A sportban nincsen „ha”, de ha az a csapat marad végig, amelyik elkezdte a pontvadászatot, akkor mi történt volna?
Azt a csapatot szinte teljes egészében korosztályos válogatott játékosok alkották. Ráadásul sokuk már a felnőtt labdarúgásban szerzett tapasztalattal volt felvértezve. Szerintem végig versenyben lettünk volna a bajnoki címért, azaz az Ifjúsági Bajnokok Ligája szereplésért. De, mint ahogyan már korábban is mondtam, a játékosok érdeke mást diktált. Az ő fejlődésük élvezte a prioritást, a csapat helyezésével szemben. Ezt pedig a jövőben is így fogjuk csinálni.
Nagyon magasra került most a mérce, mert egyszerre rendkívül sokan kerültek be a csapatból a felnőtt fociba.
Ez így van. Elég, ha megnézzük azt, hogy hány játékosunk került be a Haladás felnőtt keretébe, avagy éppenséggel lépett pályára az NB II-es együttesben. Ez egy tényleg ritka sikeres korosztály volt. Viszont úgy látom, hogy ez a példa az utódokra is rendkívül jó hatással volt. A fiatalok látják azt az utat, ami felfelé vezet. Ennek köszönhetően (is) remek a munkamorál. És az sem mellékes, hogy közülük a 2003-as Horváth Rajmi és a 2004-es Szijjártó Ármin már profi szerződést kapott a Haladásnál.
Lehet azt mondani, hogy a szezon végén az egyik szemed sírt, a másik pedig nevetett?
Egyértelműen lehet. A srácok rendkívül sokat fejlődtek egyénileg, amit a fentebb már említett tények is bizonyítanak. Korosztályos válogatottságok, valamint NB I-es és NB II-es szereplések, szerződések. Viszont a kiugró csapatsiker most elmaradt. Remélem, hogy a hamarosan kezdődő bajnokságban mind a kettő megvalósul majd.
Milyen stábnak köszönhették a srácok a rendkívül komoly fejlődést?
Az alap: Horváth András, Kutasi Csaba és Rugovics Vendel. Velük egy rendkívül összeszokott csapatot alkotunk. Már félszavakból is megértjük egymást. Minden feladatot előre leosztunk, mindenki tudja a dolgát. Szezon közben csatlakozott hozzánk Fazekas Norbert videóelemző, aki igen komoly segítséget jelentett. Nyáron Borbély Erikkel bővült a stáb, ő profi szemléletével szintén beleillik a társaságba.
