Méltó körülmények között, a Haladás Sportkomplexumban vehették át alaposan kiérdemelt aranyérmeiket az U13-as csapatunk tagjai. Szűcs János és Varga Roland tanítványai szó szerint utcahosszal nyerték meg az Észak-nyugati csoport küzdelmeit: 24 mérkőzésükön 70 pontot gyűjtöttek. A szezonról a gárda vezetőedzőjével beszélgettünk.
Úgy érzem, hogy a szülők, hozzátartozók jelenlétében megtartott ünnepség megkoronázta a szezont. Ezeknek a srácoknak Hali-vér folyik az ereikben, ezért számukra életre szóló élmény volt a ceremónia. Már csak a helyszín miatt is. Felemelő érzés volt ez még nekünk felnőtteknek is. Szerintem a gyerekek számára ez az elismerés óriási muníciót jelent majd a folytatásra nézve.
Az ünneplésből jócskán kijutott Klement Dávidnak, aki 34 találattal a csoport gólkirálya lett. De dicséret jár az egész csapatnak a 150 rúgott gólért, főként, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az ellenfelek csupán háromszor találtak be a kaputokba.
Az egész szezonban látványos támadófutballt próbáltunk játszani. Nyilván legtöbbször a csatárok érnek oda a támadások végén. Ők teszik fel az i-re a pontot. Úgy gondolom, hogy Dávid mentálisan nagyon erős, ezt bizonyítja, hogy az utolsó meccsen hét gólt szerezve ugrott a lista élére. Nyilván egyedül nem sikerült volna neki, ehhez kellett a többiek segítsége. Szerintem azért érdemes Virág Ádit is kiemelni, mivel ő 27 találattal lett harmadik a mesterlövészek között. Az őszi szezont ő egy picit elrontotta, de tavasszal parádés fejlődésen ment keresztül.
Parádés fejlődésen ment keresztül az egész csapat a szezon során, még annak ellenére is, hogy már az első fordulóban nagyon jól nézett ki a legénységetek.
Ezzel maximálisan egyetértek. Viszont az is lényeges, hogy a szezon során a legjobbjaink folyamatosan felfelé játszottak. Az U14-ben, sőt, a bajnokság vége felé már az U15-ben is szerepet kaptak. A legnehezebb feladat az ő pótlásuk volt. Arra nagyon büszke vagyok, hogy ezt sikerült megcsinálnunk. Főként annak köszönhetően, hogy a többiek (is) folyamatosan fejlődtek. Mind egyénileg, mind pedig csapat szinten. Így tudtuk idővel pótolni többek között Meskó Márkot, avagy éppen Kelemen Mirkót.
Ehhez pedig bizonyára az edzéseken kellett kőkeményen dolgozniuk a srácoknak.
Nagyon büszke vagyok a fiúkra, mert remek volt végig a hozzáállásuk a munkához. Öröm volt látni, hogy a mérkőzéseken rendre visszaköszöntek azok az elemek, melyeket a foglalkozásokon gyakoroltunk. Pedig nehéz volt a meccseken megvalósítaniuk az elképzeléseinket, ugyanis az ellenfeleink zöme arra játszott, hogy minél kevesebb gólt kapjon tőlünk. Ezért folyamatosan új elemeket kellett kitalálnunk, amit a gyerekek szerencsére később jól is alkalmaztak.
Ráadásul idén kellett átállniuk a srácoknak a nagypályás focira.
Szerencsére nagyon intelligens gyerekekkel dolgozhattunk, így igen-igen könnyen és gyorsan sajátították el az átálláshoz szükséges dolgokat. Nyilván korábban a 8+1-es felállással kapcsolatban is sok olyan tudnivalót sajátítottak el, amit mondjuk ebben a szezonban is hasznosítani tudtak. Az elején kellett egy-két edzőmeccs a 10+1-es játék begyakorlására, de szerintem nagyon gördülékenyen ment minden. Ezt a későbbi eredmények bizonyították is.
A rengeteg pozitívum mellett volt olyan dolog is, amivel esetleg elégedetlen voltál?
Egy edző sohasem lehet maximálisan elégedett, mert mindig van javítani való. Mindig lehet valamit jobban csinálni. Ez egyébként azért is fontos, mert a gyerekek egyéni fejlődése a leglényegesebb. Amit viszont sajnálok, az az egyetlen döntetlenünk a 23 győzelem mellett. Azon a meccsen valamilyen okból adódóan a sors úgy akarta, hogy ne tudjunk gólt rúgni. A helyzeteink ugyan megvoltak, de nem tudtunk betalálni.
A beszélgetésünket a Hali-stadionban kezdtük, fejezzük is be ott: az U13-as csapat jelenlegi keretéből a véleményed szerint hányan juthatnak el majd oda, hogy akár élvonalbeli, akár NB II-es játékosként léphessenek pályára a Rohonci úti sportlétesítményben?
Inkább a reményeimet fogalmaznám meg: bízom abban, hogy minél többen jutnak majd el ilyen szintre. Az biztos, hogy sokuknak van esélye erre. Viszont rengeteg dolognak kell ehhez összejönnie. Többek között a szerencse sem elhanyagolható tényező. Azonban, ha a fejlődésük olyan töretlen lesz, mint eddig volt, akkor komoly esélyük van a sikeres folytatásra.
A sikeres folytatáshoz pedig olyan szakmai stábra lesz szükségük, mint amilyen mondjuk az Illés Akadémián is mellettük áll.
Ez tökéletesen így van. Kihasználva az alkalmat, meg szeretném köszönni a stábunk valamennyi tagjának munkáját: az asszisztensedző Varga Rolandét, a kapusedző Kutasi Csabáét, valamint a mozgáskoordináció fejlesztésében jeleskedő Molnár Szarka Doriszét és Mészáros-Szarka Tíriáét. No, és persze az akadémiánk valamennyi dolgozójának jár a köszönet, elvégre a saját területén mindenki maximálisan segítette a tevékenységünket.
