Az Illés Akadémia korábbi játékosa újabb lépcsőfokon van túl: a Salzburg akadémiai csapatából az osztrák Bundesliga II-ben szereplő FC Lieferinghez került.
Még 2018-ban szerződött az Illés Akadémia kötelékébe a Tóth-testvérpár. Milán csatárként szerepel, Balázs pedig kapusként – ideális párosítás, minden bizonnyal sokat gyakorolhattak együtt, hiszen egyikük a gólszerzésben, a másik pedig annak megakadályozásában érdekelt. A nemsokára huszadik életévét betöltő támadó, győri duplájával már 9 gólt szerzett a Haladással a másodosztályban, míg a 2004-es születésű hálóőr, „Totya” 2020 nyarán az osztrák Red Bull Salzburg akadémiájára került. Most azonban a felnőttfutball kapuja szélesen nyílt ki előtte.
Immáron tavaly nyár óta a Lieferingnél edzem, ám az ősszel még a RB Salzburg U18-as együttesében védtem. Azaz hét közben a felnőttek között tréningeztem Heinz Arzberger kapusedző irányításával, míg a hétvégi találkozókon az akadémiai együttesben kaptam szerepet. Nemrégiben a vezetőséggel beszélgettünk arról, hogy ők miképpen tervezik a jövőt. Elmondták, hogy jó véleménnyel vannak rólam, igazából mostantól már a felnőttfutballban, a Lieferingnél számolnak velem. A Liefering a Salzburg kvázi második csapata, az osztrák második vonalban szerepel, jelenleg a ezüstérmes helyen áll.
Számodra megfelelőek voltak a felvázolt feltételek?
Úgy érzem, hogy igen, nagyon örülök, hogy számolnak velem, ez jó visszajelzés számomra. Az edzések verejtéke és az eddigi mérkőzések izgalma és koncentrációja után leülni az asztal mellé, beszélgetni a magunk mögött hagyott időszakról, és hallani a felvázolt jövőt? Szerintem ez minden ifjú labdarúgó álma. Persze az eddigiekért is tenni kellett, és mostantól is csak rajtam múlik, hogy bemutatkozhassak a Liefering felnőttjei között.
Egy apró sérülés azonban éppen a legrosszabbkor jött.
Egy sérülés sosem jön jókor, most azonban tényleg bánkódom miatta. Ugyanis a csapat Spanyolországba utazott edzőtáborba, én pedig egy kisebb sérülés miatt nem tudtam velük tartani. A rehabilitációmat végzem jelenleg, bízom benne, hogy még utánuk mehetek és bekapcsolódhatok a közös munkába.
Hajtós és küzdelmes játék jellemző az osztrák futballra.
Úgy érzem, hogy nagyon komoly játékosok vannak a keretben, óriási az iram, nincsen megállás. Ez igaz az edzésekre is: Heinz Arzberger kapusedzővel a munkakapcsolatunk korrekt. Fontos a közöttünk lévő kommunikáció, megbeszéljük a dolgokat, próbál engem segíteni és motiválni.
Arzberger 1995-től 2010-ig az osztrák Bundesligában, Németh Gábor 1996-tól 2013-ig az NB I-ben szerepelt, azaz korábbi kiváló kapusokból lettek trénerek. Hogyan emlékszel vissza a Gacával együtt töltött időszakra?
A pályafutásom során nagyon fontos időszak volt az Illés Akadémián eltöltött két esztendő. A mai napig szoktunk Németh Gáborral beszélgetni, vele nagyon jó a kapcsolatom, kérek és kapok is tanácsot tőle. De nem csak neki köszönhetek nagyon sokat, hanem Kutasi Csabának is. Az a munka, amit közösen végeztünk, megalapozta a külföldre kerülésemet.
Hogy látod, mi az, amivel a korosztályodból kiemelkedsz?
A kapusedzői visszajelzések alapján a rugalmasságom és ruganyosságom, illetve az, hogy magabiztos vagyok a labdával. De én inkább arra fektetem a hangsúlyt, hogy miben kell fejlődni! Persze, erre a legfőbb válasz az, hogy mindenben… Én a legnagyobb fókuszt a taktikai gondolkodásra és a lábbal való játékra teszem.
Milyenek a salzburgi körülmények?
Hasonlóan, mint a vidékiek Szombathelyen, én is kollégiumban lakom. Valamelyest mások a méretek, de ugyanúgy, mint jelenleg az Illés Akadémián, minden egy helyen van: a szobánk, az étterem, a konditerem, a rehabilitációs központ és a pályák.
Minden bizonnyal az ilyen korán szerzett tapasztalatok azt is előrevetíthetik, hogy az utánpótlás-válogatottak rendelkezésére álljál. Azonban ebbe rendkívüli módon beleszólt a koronavírus-járvány.
Ez egy fájó pont, hiszen az osztrák szabályok nagyon szigorúak, emellett pedig a klubcsapatom úgy döntött, hogy az válogatottakhoz csak a hivatalos FIFA-napokon mehetnek el a játékosok. Így csapattársammal, a támadó Berki Marcellel hiába kaptunk meghívót az összetartásokra vagy nemzetközi UP-felkészülési mérkőzésekre, mivel ezek nem hivatalos FIFA-napokon voltak, szomorúan, de tudomásul vettük a klub intézkedését.
Testvéred a Szombathelyi Haladás házi góllövőlistájának élén áll. Van idő megbeszélni, mi is történik a másikkal?
Nagyon különleges a kapcsolatom a bátyámmal, kifejezetten erős testvéri kötődés van közöttünk. Sokszor segítjük egymást, és nem csak egy-egy beszélgetéssel, hanem amikor lehet, akkor közösen is gyakorlunk. Nagyon büszke vagyok rá, látom benne azt, ami még itt sincsen meg sok játékosban! Olyan csatármozdulatokat, csatárerényeket villogtat meg, amely ellen még én sem tudok tenni, pedig az a célom egy-egy egymás elleni összecsapás során! És úgy látom, hogy még ennél is több van benne! Szurkolok neki is és a Haladásnak is.
