Az első öt fordulóban csupán négy pontot gyűjtött be az országos bajnokság Kiemelt-csoportjában szereplő U19-es csapatunk, ám azt követően elkapta a fonalat Horváth Rudolf és Horváth András legénysége, és a következő hat játéknapon veretlent maradt.
Az őszi szezon értékelésére a gárda vezetőedzőjét kértük meg.
A csapat teljesítménye az eredmények alapján egy picit csalódást jelent. Főleg annak tudatában, hogy többször is úgy veszítettünk pontot, pontokat, hogy a játék képe alapján győzelmet érdemeltünk volna. Valamennyi mérkőzésünkön a ránk jellemző modern, nyílt, bátor támadó stílusban próbáltunk szerepelni. Mi végig az ellenfél térfelére koncentráltunk, az egyének kvalitásaira építettünk és felvállaltuk az 1:1 elleni védekezést. A rúgott gólok számával elégedettek lehetünk, hiszen 11 mérkőzésen 28-szor vettük be a riválisaink kapuját. Ebből Doncsez Levente egymaga 13-at jegyzett, amivel az őszi szezon gólkirálya is lett. Összesen háromszor kaptunk ki, mindháromszor 2–1-re. Nyugodtan mondhatom, hogy a szerencse sem állt mellénk. A nem túlságosan jól sikerült első öt meccs után is láttuk, hogy helyes úton járunk. Akkor is bíztunk abban, hogy meglesz a munka eredménye, és a győzelmek is jönni fognak. Aztán így is lett, mert az utolsó hat mérkőzésünkön veretlenek maradtunk és biztosan jutottunk be a nyolc közé. Úgy érzem, hogy jó pozícióból várhatjuk a folytatást.
Melyek voltak azok a meccsek, amelyeken leginkább tetszett a srácok teljesítménye?
Természetesen a sor élére a címvédő MTK idegenbeli legyőzése kívánkozik. Teljesen megérdemelten vertük meg őket a nyitófordulóban a fővárosban. Amúgy határozottan jó formában mentünk neki a bajnokságnak, így a vereségek ellenére sem a Puskás, sem a Honvéd, sem pedig a Vasas ellen nem játszottunk rosszul. Úgy gondolom, hogy ezeken a találkozókon a riválisok is nagyon magas minőséget képviseltek. Igen-igen jó meccsek voltak. Komoly iram jellemezte a találkozókat, ennek köszönhetően pedig mindenki sokat tudott rajtuk fejlődni. Szerintem az öt győzelem reálisnak mondható, viszont a Fehérvár és az ETO elleni hazai döntetleneket nagyon sajnálom, mert azokat az összecsapásokat meg kellett volna nyernünk.
Akárcsak korábban, idén is kifejezetten sok U19-es játékosunk kapott lehetőséget a Haladás NB II-es csapatában. Ez a tény mennyire alakította át a te lehetőségeidet?
Tavasszal már voltunk ilyen helyzetben, így beletanultunk abba, hogy gyakorlatilag napról napra változik a helyzet. Rengetegszer kellett újraterveznünk. Többször a mérkőzés napján vált véglegessé a keretünk, a kezdőcsapatunk. Egyértelműen a felfelé áramoltatás a cél, ezért nagyon örültünk annak, hogy a játékosaink lehetőséget kaptak a felnőttek között. A csapat érdekeinél fontosabb az egyén fejlődése. Számunkra az az igazi értékmérő, hogy hány növendékünk mutatkozik be az NB II-ben, és közülük hányan válnak olyan stabil játékossá ott, mint mondjuk Horváth Rajmi. A pótlásukat amúgy egyáltalán nem éreztem tehernek, mert ilyenkor nyugodtan támaszkodhattunk a fiataljainkra. A 2005-ösöket már korábbról jól ismertük, például Nagy Beni alapember is lett nálunk a szezon végére. De a 2006-osok közül is számíthattunk például Katona Istvánra és Kopácsi Áronra. Ez azért is volt nagyon fontos, mert összesen nyolc játékosunk került be a 2003-as és a 2004-es válogatottba, és őket is helyettesíteni kellett az összetartásaik alkalmával. Olyan sokszor edzettek tőlünk külön-külön a srácok, hogy nekünk egyéni differenciált foglalkozásokat is tartanunk kellett.
Nagyon sűrű a bajnokság élmezőnye: az első helyezettnek 22 pontja van, míg nekünk 18, amivel a hetedik pozíciót foglaljuk el. Mindezek tudatában milyen folytatásra számítasz?
A csapaton belül van egy nyílt titok, ami abból áll, hogy szeretnénk a dobogón végezni, vagy akár megnyerni a bajnokságot. Teljes kerettel ez egyértelműen realitás lenne. Viszont ahogy már korábban is említettem: a prioritás a felfelé áramoltatás a Hali felnőtt együttesébe. Én úgy érzem, hogy még így is komoly esélyünk lehet jó szereplésre, amennyiben felépülnek a sérültjeink. Szerintem a tehetséges fiataljainkkal és a remélhetőleg teljesen meggyógyuló maródi játékosainkkal kiegészülve harcban lehetünk az érmes helyezésekért. Úgy vélem, tavasszal nüanszokon múlik majd a bajnoki cím. Jó lenne, ha picit a szerencse is mellénk szegődne, mert akkor biztosan mi is komoly tényezők lennénk a végelszámolásnál is.
