Mintegy hat hónap után léphetett ismét pályára bajnoki találkozón Volter Patrik. Akadémiánk U19-es csapatának játékosa súlyos térdsérüléséből felépülve győztes mérkőzésen térhetett vissza.
Nagyon jó érzés volt ismét tétmérkőzésen szerepelni, hiszen utoljára tavaly novemberben volt ebben részem. A Debrecenben 1–0-ra megnyert meccsen egy félidőt kaptam Horváth Rudolf vezetőedzőtől. Előre megbeszéltük, hogy nem kockáztatunk többet, de amúgy is csak fokozatosan szabad visszatérnem. Amúgy azért el is fáradtam picit a 45 perc alatt.
Hogyan emlékszel vissza a felépülésed, rehabilitációd időszakára?
Nagyon nehéz hónapokon vagyok túl, mert a sérülésemből felépülve még a koronavírust is elkaptam. Fizikálisan és mentálisan is nagyon kemény időszakon vagyok túl. Lényegében újból fel kell építenem saját magamat. Természetesen az akadémiánkon dolgozó szakemberek segítségével.
Még szerencse, hogy nem volt szükség műtétre, mert akkor bizonyára még több időbe telt volna a felépülésed.
Igen, ez öröm az ürömben. A belső térdszalagommal volt probléma és a megfelelő izmok erősítésével sikerült elkerülni, kiváltani az operációt. A rehabilitáció amúgy az ilyen esetekben szokásos forgatókönyv szerint zajlott. Az érdemi munka biciklizéssel, futással kezdődött. Aztán jött az egyéni felkészülés, majd azt követően kapcsolódhattam be a csapat munkájába. Nem volt egyszerű türelmesnek maradni, de a lényeg, hogy már túl vagyok rajta.
Egy sérülés sohasem jön jókor, de neked kiváltképp rosszkor jött, mivel akkor a Szombathelyi Haladás felnőtt csapatával gyakorolhattál. Akár azt is mondhatnánk, hogy csak egy karnyújtásnyira voltál az NB II-es bemutatkozástól.
Nagyon sajnálom, hogy akkor egy folyamat megszakadt, de bízom abban, hogy eljön még az én időm és pályára léphetek a Haladásban. Most viszont az akadémiánk U19-es csapatában szeretnék minél jobb teljesítményt nyújtani. Van még hátra a bajnokságból nyolc meccsünk, ez sok mindenre elég lehet.
Mondjuk pár Volter Patrik-találatra is? A bajnokság előtt minimum tíz gólt ígértél és eddig egynél tartasz.
Ha meccsenként egyet-egyet számolunk, akkor az „csak” kilenc lenne. De komolyra fordítva a szót: természetesen bízom a minél jobb folytatásban. Szerencsére nem fáj a térdem, így a szerdai, ETO elleni meccsen már akár 45 percnél több időt is a pályán tölthetek. Jó játékkal és gólokkal szeretném segíteni a csapatunk sikeres szereplését.
A sérülés, a rehabilitáció alatt több időd jutott a tanulásra is?
Mivel sokáig nem járhattam edzésekre, tényleg több időt szentelhettem a tanulásra. Sikerült is jó pár tantárgyból javítanom. Most viszont a pályán szeretnék bizonyítani, mivel az elkövetkezendő pár hónap nagyon komoly kihatással lehet a további pályafutásomra. Azaz: most majd az edzőimtől szeretnék jó osztályzatokat kiérdemelni.
