Az FC Bayern München vendégeként szerepelt az Illés Akadémia U19-es leánycsapata.
Szerdán ebéd után indult el Tirolból Münchenbe az együttesünk, a cél a Bayern Campusa volt. A kényelmes utazás és a megérkezés után újfent megtapasztalhattuk a „magyarok mindenhol vannak” axióma igazságát – az edzőközpont bejáratánál munkálkodó hölgy a „Ti is magyarok vagytok?” kérdéssel fordult hozzánk, majd, amikor nagyon készségesen, udvariasan az öltözőkhöz kísértek bennünket, a bejáratnál a majdani ellenfelek közül az egyik kislány úgy üdvözölte Csáki Esztiéket: „Sziasztok, Eszter vagyok”.
Mint kiderült, a 2006-os születésű Reszler Eszter nyolc évvel ezelőtt a szüleivel együtt költözött az erdélyi Nagykárolyból Bajorországba. Az ott eltöltött, életkorához képest kétségtelenül hosszú idő ellenére is magyarnak vallja magát és legfőbb vágya, hogy a magyar válogatottban szerepelhessen.
Nem csak Eszterre (és a szintén ott levő édesapjára), de az egész Bayern-stábra igaz, úgy fogadtak minket, hogy azonnal otthon érezte magát minden akadémistánk. (Apropó, akadémia: volt, amiért a németek irigyeltek bennünket. Elmondták, náluk csak a fiúk számára létezik akadémia, a lányoknak nincs. Látták azt a kis videót, ami az Illés Akadémiáról készült, fantasztikusnak tartják a lányokat kiszolgáló körülményeket és szívesen jönnének jövő nyáron ők hozzánk, viszonozva mostani látogatásunkat.)
Műfüves pályán játszottunk, de mielőtt ez bárkit megrémisztene: több mint egy órát locsolták a talajt, mielőtt a két csapat játékosai ráléptek. A pálya kifogástalan minőségű volt. A bajorok 3–0-s félidőt követően 6–0-ra győztek. A találkozó – amelyen az Illés Akadémia-Viktóriában is számos 2006-os születésű, azaz a következő szezonban U17-es játékosunk futballozott – feltétlenül hasznos volt, sok tapasztalattal szolgált, a mi lányaink is csináltak remek dolgokat a fizikailag kiváló felépítésű, dinamikus Bayern-játékosokkal szemben. Arra, hogy nem a levegőbe beszélünk, „bizonyítékunk” is van, a mérkőzésről készített felvételt az edzőtábor, illetve a hazaérkezésünk után, szerkesztett formában megmutatjuk majd. A Tebeli György vezette Illés Akadémia-Viktória Dobó-Nagy Boglárka – Kováts Anna, Rugovics Boglárka, Pintér Tekla, Nagy Dorottya – Pálfy Barbara, Németh Mirtill, Novák Luca, Csizmadia Zsófia – Kiss-Lantos Hanna, Kaszap Kamilla összeállításban szerepelt, csereként pedig Gévay Dorka, Csáki Eszter, Gravencz Gréta, Csejtei Emília, Kleinert Petra, Németh Natasa, Hécz Zsuzsanna, Mesterházy Ivett, Szabó Fanni, Takács Eszter és Szabó Liliána álltak be.
A mérkőzés előtt úgy gondoltam, hogy szoros meccset fogunk játszani a fiatalabb U17-es csapattal, mert jó formában érkeztünk Münchenbe, azonban ellenfelünk gyorsabb, labdabiztosabb és agresszívabb játékerőt képviselt. A legnagyobb különbség az volt, hogy ők sokkal nagyobb iramhoz vannak hozzászokva, ezért mi rengeteg technikai hibát követtünk el, még a labdabiztos játékosok is. Ennek ellenére nagyon pozitív tapasztalatokat szereztünk, sokat fogunk belőle tanulni és a lányoknak is nagy élmény volt, hogy testközelből láthatták a Bayern csapatát. Amivel elégedett vagyok, hogy a megbeszéltek szerint próbáltak játszani, követték az utasításokat, viszont nagyon keveset volt nálunk a labda és ebben van egy kis hiányérzetem. Sajnálom, hogy nem sikerült gólt rúgnunk, mert volt 2-3 nagy lehetőségünk is a kapu előtt. Nagyon tanulságos mérkőzés volt, reális képet kaptam arról, hogy hol tartunk jelenleg. Mindig jó dolog, ha egy ilyen kaliberű utánpótlás csapattal tudunk játszani. A Campuson remek körülmények fogadtak minket, szívesen visszatérnénk egyszer a szakmai munkát is jobban megismerni
– nyilatkozta Tebeli György vezetőedző.
Dinamikus, jó iramú, harcos mérkőzést játszottunk, ami megmutatta, hogy miért dolgozunk ilyen keményen a felkészülés alatt. Van még hova fejlődnünk a nemzetközi szinthez, de tapasztalatszerzésnek kiváló alkalom volt, melyet Orbán Attila erőnléti edzőnk is alátámasztott. Nagyszerű érzés volt, mikor megtudtam, hogy én lehetek a csapatkapitány és nagyon örülök a csapat, illetve az edzőm bizalmának. Egy olyan élményt kaptunk, amit életünk végéig vihetünk magunkkal és ezt már senki nem veszi el tőlünk. Reméljük lesz még részünk hasonlóban
– mondta Németh Mirtill a találkozó után.
