Az Illés Akadémián nevelkedett támadó első mérkőzésén gólpasszt adott, a másodikon pedig már be is talált a kapuba az osztrák Sturm Graz másodosztályban szereplő „amatőr” együttesében.
A Horn ellen mutatkoztam be bajnoki mérkőzésen az új csapatomban. Ezt a derbit egyébként kezdőként végig is játszottam és sikerült egy gólpasszt adnom. Aztán ezt követően a Lafnitz gárdájával szemben már a kapuba is betaláltam, aminek természetesen nagyon örültem.
Mennyi maradt meg neked ebből a gólból?
Hát nem volt egy hatalmas találat, de igazából azt is terveztem, hogy először legyen egy pici gól, amit aztán majd követhet a többi. Amúgy az egyik csapattársam a szélen megverte az emberét, aztán középre adott és nekem lényegében az üresen tátongó kapuba kellett továbbítanom a labdát.
Ilyen remek bemutatkozás bizonyára megkönnyítette a beilleszkedést is.
Azzal amúgy sem volt gond, mivel nagyon rendes és befogadó volt mindenki. Amiben csak tudtak, segítettek. Szerencsére sokan beszélnek itt angolul, így a kommunikáció sem okozott problémát. A német nyelvvel még csak barátkozom, de igyekszem gyorsan elsajátítani.
Nagyon hamar bizalmat szavaztak neked, mivel már az első bajnokin a kezdőbe jelöltek.
Nagyon fontos dolog a bizalom. Egy csatár esetében ez talán még hatványozottan igaz. Ez pedig rám is áll. A bizalom megnyugtat és jó teljesítményre sarkall.
Milyen tervekkel vágtatok neki a pontvadászatnak?
Konkrét helyezést nem fogalmaztak meg, de a mester a biztos bennmaradásban gondolkodik. Szerintem azért mi ennél sokkal jobb csapat vagyunk. Nem akarok nagyokat mondani, de ha továbbra is úgy teljesítünk, mint mondjuk a Lafnitz ellen, akkor akár még az első ötben is ott tudunk lenni.
Bár még csak két forduló ment le, de azért már bizonyára látod, hogy mi a különbség a magyar, illetve az osztrák másodosztály között?
Hát ezt már nagyon sokan kérdezték tőlem. Őszinte leszek: igen jelentős a különbség. Főként az iramra igaz ez. Szerintem technikában és játéktudásban felvesszük velük a versenyt. Viszont edzettem már a nagyokkal is. Ott azért már jóval jelentősebb a különbség.
Ha már a nagyokat említetted: ők nem is olyan régen a bajnoki címvédő Salzburg együttesét győzték le 2–1-re. Így bizonyára most minden nagyon szép és nagyon jó a Sturm háza táján?
Tényleg nagyon jó a hangulat az első csapat öltözőjében is. Nincs kőbe vésett hierarchia, de persze ettől még maximálisan megadjuk mi fiatalok a tiszteletet az idősebb játékosoknak. Csak magamat tudnám ismételni: mindenki nagyon rendes és közvetlen.
Mennyi esélyt látsz arra, hogy végleg felkerüljél az első csapat keretébe?
Amikor kiigazoltam ide, akkor a sportigazgató azt mondta, hogy ha a másodosztályban jó teljesítményt nyújtok, akkor szinte észre sem fogom venni, és máris felkerülök a nagyokhoz. Most ez az edzéseken már így is van, mert legtöbbször velük gyakorlok. Jelenleg a rövidtávú célom az, hogy minél több gólt szerezzek a másodosztályban. Aztán ha kapnék lehetőséget az első csapatban, akkor azt szeretném majd megragadni és ott is bizonyítani.
Mennyire megterhelő számodra, hogy a nagyok edzésein vehetsz részt?
Ott tényleg minden más, mint a második csapatnál. Akár a mennyiséget, akár a minőséget tekintve. Az első két edzés alaposan „megfogta” a lábamat és a tüdőmet is. Egy szóval: kemény a dolog.
Végezetül: elkezdődött nálunk is a bajnokság. A Hali az első fordulóban itthon játszott döntetlent a Csákvárral. Mennyire követed az itteni történéseket?
Annyira, hogy kint is voltam a meccsen. Nagyon sok sikert kívánok a srácoknak és remélem, hogy sikerül a feljutás. Ha tehetem, akkor ezt követően is kilátogatok a Hali hazai mérkőzéseire.
Nyitókép forrása: www.skturm.at
