Az AGORA – Művelődési és Sportházban megrendezett 2026-os Szent Márton-nap Díjátadó Gálakeretében adták át a kitüntetéseket azoknak, akik életük során sokat tettek, maradandót alkottak városunkért, Szombathelyért.
Ünnepi beszédében dr. Nemény András polgármester felidézte, hogy több mint 1600 évvel ezelőtt született itt Szent Márton, aki egy a mai ember számára már elképzelhetetlen korban hirdette az emberszeretetet, az elfogadást és a hitet.
A városvezető szerint a modern emberiség ma már nem a múltat, hanem a jövőt kutatja, és olyan rohamléptekkel fejleszti a technológiát, hogy közben fel sem méri a veszteségeit. Különösen a mesterséges intelligencia térnyerésére utalva tette fel a kérdést:
Megéri-e átadni minden tudásunk, gondolatunk, kétségünk és bizonyosságunk egy nem humán entitásnak? Magunknál okosabbá tenni valamit, aminek aztán nem ismerjük a logikáját, a végső szándékait? Megéri-e »valamiből« szív és lélek nélküli »valakit« csinálnunk?
A polgármester figyelmeztetett, hogy a technológiai rohanás közben éppen a lelkünket, a valódi érzékelést és a másik ember iránti figyelmet veszítjük el. Hangsúlyozta, hogy bár a tudomány fejlődése fontos, nem veszhet el az értékeinkbe vetett hit.
A hit és az ész olyanok, mint két szárny, amellyel az emberi szellem felemelkedik az igazság szemléletére
Szent II. János Pál pápa szavait idézve a hit és az ész egyensúlyának fontosságára hívta fel a figyelmet, majd hozzátette:
Hitem szerint az emberiség jövőjét nem a rakéták, hanem a szárnyak hozzák el.
Kifejtette, hogy ezek a szárnyak bennünk rejlenek, és akkor bontakoznak ki, amikor szó nélkül segítünk, törődünk a családunkkal, a munkatársainkkal vagy a ránk bízottakkal, illetve amikor a városunkért és a hazánkért teszünk.
Nemény András kiemelte, hogy az idei kitüntetettek pontosan ilyen emberek: olyanok, akik az oktatás, a művészet, a szociális segítségnyújtás, a környezetvédelem, a közszolgálat, az egészségügy, a biztonság vagy a közösségszervezés terén maradandó értéket teremtettek Szombathelynek és az országnak.
A „Tóth Géza-díj” kitüntetettje: Horváth Sándor! Tóth Géza-díj” adományozható annak a személynek, aki a szombathelyi versenysport, élsport területén több éven át tartó kiemelkedő tevékenységet végzett. A díjat évente legfeljebb egy személy kaphatja.
A laudációban elhangzott:
Lurkó… Lurkó… Lurkó…
Aki csak egy kicsit is otthon van a magyar labdarúgás világában, bárhol járjon az országban, egy dolgot biztosan tud: a Lurkó egyet jelent Szombathellyel.
Ez a sikeres utánpótlás-nevelő klub 1996 decembere óta szolgálja a szombathelyi és a magyar labdarúgást. Sikere elsősorban alapítójának, Horváth Sándornak köszönhető, aki a hetvenes években a Haladás NB I-es, illetve a Sabaria NB II-es csapatának játékosaként szerepelt, majd magyar-történelem és közművelődés szakos tanárként dolgozott. Következetes pedagógiai szemlélete, a labdarúgás iránti elhivatottsága és a közösségépítés iránti mély elkötelezettsége hívta életre a Lurkó UFC-t, amely generációk életére gyakorolt hatást.
A klub hiánypótló tevékenységével új lendületet adott a helyi utánpótlás-nevelésnek. A Lurkóban nevelkedett tehetségek sora igazolta az ott folyó szakmai munka értékét, akár a Haladás felnőttcsapatában, akár hazai vagy külföldi klubokban folytatták pályafutásukat. A zöld-fekete egyesület nemcsak játékosokat, hanem szakembereket is nevelt: a fiatal edzői gárda mellett számos tréner sajátíthatta el itt a szakma alapjait és fortélyait.
A közel három évtizedes munka nemcsak Szombathely, hanem az egész magyar labdarúgás számára jelentős értéket teremtett.
Ki tudja? Ha nincs Lurkó, talán nem születik meg Stieber Zoltán könnyfakasztó gólja a 2016-os Európa-bajnokságon, és nem kísérhetjük figyelemmel sikereit az angol, a német vagy az amerikai bajnokságokban.
Ha nincs Lurkó, talán kevésbé lenne ismert Koman Vladimir neve, aki az U20-as világbajnokság bronzérmes és ezüstcipős játékosaként a magyar mellett az olasz, a francia, az orosz és a török élvonalban is letette névjegyét.
Ha nincs Lurkó, talán nem csengene olyan ismerősen a 15-szörös válogatott vasvári futballista, a „Kis Kokóként” ismert Kovács István neve sem.
És ha nincs Lurkó, talán nem a nemzetközi futball egyik ismert magyar csatáraként beszélnénk arról a szentpéterfai kisfiúról sem, aki négyévesen a Lurkóban kezdett futballozni. A kétszeres NB I-es gólkirály, Bajnokok Ligája-mérkőzéseket eldöntő találatok szerzője, a magyar válogatott meghatározó góllövője: Varga Barnabás.
De van Lurkó. És idén már 30 éves. Három évtizede együtt, egymásért, a magyar labdarúgásért.
Az alapító ugyanakkor mindig hangsúlyozza, hogy a sikertörténet nem kizárólag a klub érdeme. A Lurkó elindította a gyerekeket egy úton, de a későbbi eredményekhez szükség volt a családok támogatására, a sportolók szorgalmára, valamint számos más klub és szakember munkájára is.
Horváth Sándor az első tíz év tapasztalatai alapján felismerte a továbblépés szükségességét. Fontosnak tartotta, hogy a legtehetségesebb fiatalok a szombathelyi versenysport közelében maradhassanak, ezért kezdeményezte egy labdarúgó-akadémia létrehozását.
Ennek érdekében Szombathely Megyei Jogú Városa, a Haladás VSE, a Lurkó UFC és a Herman Ottó Általános Iskola 2006 augusztusában közös szándéknyilatkozatot írt alá. A 2007 júliusában hivatalosan elinduló Illés Akadémia megszületéséig tartó időszakban az operatív szervezőmunka jelentős részét Horváth Sándor végezte.
Az Illés Akadémia azóta számos profi labdarúgót adott a magyar futballnak, valamint a korábbi és a jelenlegi Haladás csapatainak.
Horváth Sándor ma is aktívan dolgozik. A Lurkó UFC tiszteletbeli elnökeként és az Illés Akadémia vezető scoutjaként továbbra is elkötelezetten szolgálja a szombathelyi labdarúgást.
A szombathelyi utánpótlás-labdarúgásban közel három évtizeden át végzett meghatározó munkássága alapján a Tóth Géza-díj méltó kitüntetettje: Horváth Sándor!
Sándor, Sanyi, Sanyi bácsi – szívből gratulálunk!
Forrás: www.savariaforum.hu (Fotó: Nagy Jácint)