Kovács László és Nagy József tanítványai főként remek védekezésüknek köszönhetően jutottak be a Kiemelt-csoport legjobb nyolc együttese közé, ugyanis 11 mérkőzésen csupán 11 gólt kaptak. Persze az is igaz, hogy a rúgott gólok rovatában is pontosan ennyi találat szerepel.
Csapatunk eddigi teljesítményét Kovács László vezetőedző értékeli.
Úgy gondolom, hogy az őszi szezon összességében jól sikerült. A leglényegesebb az volt, hogy bekerüljünk a nyolc közé, de azért ennél árnyaltabb a helyzet. Azt tudni kell, hogy a nyáron távozott tőlünk Papp Csongi, aki 10 gólt „vitt magával”. Az érkezési oldalon négy játékos szerepelt, akik közül kettő védőként, míg kettő támadóként volt bevethető. A csapatunk legnagyobb erénye a küzdeni tudása, küzdeni akarása volt. Erre lehetett építeni. Örülök annak, hogy a Honvédot leszámítva mindenki ellen győzelmi esélyünk volt. Ez komoly előrelépésnek számít.
Ez a győzelmi esély melyik mérkőzésekre volt különösen igaz?
Több ilyen meccs is volt. Legelőször is talán a Vasas elleni idegenbeli derbit érdemes megemlíteni, ahol a 75. percben emberelőnybe kerültünk és 11-est rúghattunk, amit sajnos kihagytunk. Az angyalföldiek pedig a hajrában találtak egy gólt, amivel 1–0-ra nyertek. Aztán a Ferencvárossal játszott hazai mérkőzésünk is ide kívánkozik. Annak is 0–1 lett a vége, de a videóelemzések szerint 0–0-nál egy teljesen szabályos gólunkat nem adta meg a játékvezető. A Puskás elleni összecsapásunk pedig még furcsábban alakult. A 26. percben nekünk kellett volna büntetőt rúgnunk, helyette viszont piros lapot kaptunk és végül itt is minimális különbséggel maradtunk alul. Ami igazán érdekes ebben: a későbbiekben „civilben” találkoztunk a sípmesterrel, aki bocsánatot kért a tévedéséért. Visszanézte az esetet videón és belátta, hogy hibázott. Ilyen pozitív gesztust én még hosszú pályafutásom során nem tapasztaltam játékvezetőtől.
De azért voltak olyan meccsek, szituációk, amelyekből mi jöttünk ki jobban?
Természetesen voltak ilyenek. Lényeges, hogy a közvetlen riválisainkat itthon és idegenben is le tudtuk győzni. Ez volt a záloga a felsőházba kerülésünknek. Ezt főként a jó védekezésünknek köszönhettük, ugyanis az egész bajnokságban a második legkevesebb gólt kaptuk. Szám szerint 11-et. Kár, hogy a rúgott gólok rovatában is pontosan ennyi szerepel. Ennek okai között a gyenge helyzetkihasználás áll az első helyen. Ami viszont örömteli, az a kapusaink kifejezetten jó teljesítménye. Valamennyien sokat tettek hozzá az eredményességünkhöz.
A lényeg a lényeg: tavasszal a legjobb nyolcban szerepelhet a csapatunk.
Ez így van. Szerintem ehhez a kulcs egyébként a Pécs idegenbeli 2–1-es legyőzése volt. Az egy „hatpontos” meccs volt. De nagy bravúrnak értékelem az MTK elleni idegenbeli 1–1-et is. Azon a mérkőzésen a betegségek miatt több fiatallal álltunk fel. Katona Pisti például gólt is szerzett. Nem túlzás kijelenteni, hogy győzelmi esélyünk volt a remek fővárosi gárda otthonában. A végén pedig büszke voltam a Puskással szemben nyújtott játékunkra is. Emberhátrányban is végig nyílttá tudtuk tenni a meccset.
Milyen folytatás várható tavasszal?
Most, hogy a felsőház már megvan, szeretnék támadóbb szellemű játékot látni a srácoktól. Jó lenne javítani a helyzetkihasználáson. Meg fogjuk vizsgálni ezt mentális szempontból is, mert sok múlik a kritikus szituációkban hozott döntéseiken. Bízom abban, hogy szezon közben több játékost tudunk majd az U19-es csapatnak adni, mi pedig több hozzánk felkerülő fiatalnak biztosíthatunk játéklehetőséget.
