Az Illés Akadémia masszőre belekóstolt a trénerek életébe.
A korábbi 94-szeres válogatott Tálosi Szabina immáron 8 éve dolgozik az Illés Akadémián. A masszőr beiratkozott a C-licenszes edzői képzésre, és sikeresen el is végezte azt.
Honnan jött az ötlet a tanfolyam elvégzéséhez?
Végre a közelben, Vépen indult a képzés – korábbi csapattársammal, Sitku Bogival döntöttünk úgy, hogy bizony nekivágunk! Hat alkalommal Vépen, egyszer pedig Tatabányán voltunk: a bányászvárosban egy konferencia keretében zajlott a nap, Sisa Tibor tartotta. Délelőttönként elméletet hallgattunk Sárközi Istvántól – az ő pozitív kisugárzásából és előadásaiból nagyon sokat merítettem – tulajdonképpen sajnáltam, hogy hamar véget is ért a képzés. A délután pedig arról szólt, hogy megmutathassuk, hogyan sikerült a tanultakat a gyakorlatba átültetni. Több gyerek-korosztállyal is dolgozhattunk együtt, nagyon fontos hangsúlyt kapott a pedagógiai rész is.
Hogy zajlott a vizsga?
Az elméleti rész Székesfehérváron folyt: 40 pontos tesztet kellett kitöltenünk. Hiába van rutinja az embernek, azért van drukk ilyenkor… Amikor már tudtam, hogy meglesz – hiszen 60%-nak, azaz 24 jó válasznak legalább kellett lennie, akkor azért hajtottam, hogy minél több helyes választ adjak, és össze is jött a hibátlan, 100%-os teszt.
Ismerős környezetben tehettétek le a gyakorlati vizsgát.
Igen, hiszen a helyszín az Illés Akadémia volt. Tételhúzással kezdtünk: az U7-es korosztály szerepelt a cetlin, labdabiztonság-fejlesztés volt az edzés tematikája – megoldottam ezt is, de látom, hogy a kicsikhez két edző szükséges, a koordinációjuk a fő feladat.
Vannak tréneri ambícióid?
Ugye a C-licenszes edzői képzést végeztem el – ez a legelső minősítés ebben a szakmában. Nem elsődleges dolog az életemben az edzősködés – most úgy látom, hogy nem fér bele az időmbe. A masszőri munkával éppen ütközik: az akadémián is délután vannak az edzések. A labdarúgó-pályafutás sem ért még véget – a SKINY Südburgenland játékosa lettem, remélem, hogy a sérülések el fognak kerülni. Nagyon szeretek azonban gyerekekkel foglalkozni, és nem lehet tudni, hogy a jövőben mikor lesz erre szükség vagy lehetőség.
Mik a távlati terveid?
Őszintén megmondom: a felnőttekkel való foglalkozás nem vonz – lehet, hogy azért mert a gyerekek arcán lévő mosoly egy-egy gól, vagy jó csel után sokkal nagyobb örömöt okoz számomra is. Ha lesz lehetőség majd a B-licensz elvégzésére, el fogok rajta gondolkodni – de az elsődleges továbbra is az, hogy a saját szakmámban képezzem magam.
