Az Illés Akadémia növendékeinek ezúttal is különböző orvosi, élettani vizsgálatokkal, mérésekkel telt a „0.hét”, vagyis a tavaszi felkészülés kezdete. Ezeknek egy nagyon fontos, meghatározó elemét képezte a játékosok spiroergometriai, terheléses tesztje, melyek öt napon át zajlottak. A vizsgálatról, annak folyamatáról, tanulságairól és legfőbb jellemzőiről beszélgettünk dr. Szelid Zsolttal, aki kardiológus és sportorvos, valamint Sziva Ágnes teljesítmény-élettani szakemberrel.
Ez a mérés tulajdonképpen egy nagyon jó kiegészítése mindazoknak az egyéb egészségügyi vizsgálatoknak (kardiológia, belgyógyászat, labor), amin átesnek a gyerekek. Amit alapesetben tudni kell a spiroergometriáról, hogy ez egy futószalagon elvégzett terheléses tesz. Ennek során tulajdonképpen a kardiológiai vizsgálatok metodikájának az alkalmazásával mérjük fel a sportolók aktuális állóképességi edzettségi állapotát, valamint rejtett betegségek esetén a futás közben provokálhatunk tüneteket. Ezzel a laboratóriumi körülmények között elvégzett méréssel egyrészt a játékosok keringési állapotát mérjük fel, a légzés és gázcsere folyamatos mérésével adatokat kapunk a terhelés közben bekövetkező oxigénfelhasználás mértékéről, valamint a vérvétel során mért tejsavszint (laktát) meghatározásával a játékos szervezetének aktuális anyagcsere állapotáról
– kezdte dr. Szelid Zsolt.
A spiroergometriai mérés egy meghatározott protokoll szerint történik, s mivel már harmadik éve csináljuk az Illés Akadémián, így a csapaton belüli összehasonlításon kívül képet kaphatunk arról is, hogy a már több mérésen átesett játékosok esetében az egyes esztendőkben hogyan alakultak az eredmények. A játékosok fél órával a teszt előtt megérkeznek a helyszínre, majd nyugalmi állapotban megmérjük a vérnyomásukat, a pulzusukat és ujjbegyük megszúrásával meghatározzuk a vérben mérhető laktátszintjüket is. A kezdést megelőzően aztán felszereljük őket az EKG-val, a maszkkal, majd ezután elindulhat a mérés. A sportolók futószalagon futnak, amelynek kétpercenként 2 km/h-val növeljük a sebességét. A teszt egészen addig tart, amíg a játékos elérte a teljes kifáradást és jelzi, hogy álljunk le. Az sokkal kisebb százalékban fordul elő, hogy valamilyen súlyos tünetet észlelünk és mi állítjuk meg az illetőt, de ilyenre is volt már példa. A vizsgálatot megelőző orvosi felmérések során ugyanis részben azt célozzák kiszűrni, hogy van-e a játékosnak bármilyen betegsége. Amennyiben az első vizsgálatokkal terhelésre provokálható tünetet okozó betegség gyanúja merül, abban az esetben nem végezzük el a spiroergometria-tesztet, hanem további célzott vizsgálatok szükségesek az esetleges súlyosabb betegség kizárásához. Ez természetesen nem csak a terheléses vizsgálatnak, hanem az edzésmunkának is előfeltétele. Ami fontos – és amiből egyénre szabottan nagyon sok mindent le lehet szűrni –, hogy az általunk látott objektív számok és a játékos által „észlelt” szubjektív fáradtság között mekkora az eltérés, tehát valójában mennyire futotta ki magát. A vizsgálatot követő percekben a játékosoknak még maszkban, széken ülve mérjük a tejsavkoncentrációját, a vérnyomását, a pulzusát, továbbá nézzük az EKG-ját, valamint a légzés és az oxigénfelvétel terhelés utáni csökkenését. Indokolt esetben hosszabb megfigyelési időt hagyunk a játékosoknak és ismételten mérjük a vérnyomásukat, pulzusukat, vagy éppen figyeljük az EKG-t. Kizárólag úgy engedjük el a sportolókat a teszt után, hogy semmiféle panaszuk, problémájuk nincsen. Talán nem is gondolnánk, de a terhelhetőségen és aktuális állóképességen kívül sok egyéb következtetést is levonhatunk egy ilyen tesztből, többek között a játékos mentális állapotára vonatkozóan. A sportolóknak a terheléses teszt során több, tőlük független külső tényezővel kell megbirkózniuk, elég csak a futószalagot mondani, az azon való elindulást, sebességváltást és megállást, de a maszk viselése is komoly fegyelmet igényel, ami szintén nem könnyíti meg a labdarúgók dolgát. Az is érdekes szempont, hogy egy-egy játékos szubjektív kifáradását mentálisan befolyásolhatja, hogy a csapattársai hogyan teljesítettek előzőleg. Ami viszont mindezek mellett nagyon fontos – és amire az edzőknek is igyekszünk minden esetben felhívni a figyelmét –, hogy az adott futballistát nem szabad kizárólag ennek a vizsgálatnak az eredményei alapján megítélni. A pályán nyújtott teljesítményt ugyanis természetesen számos egyéb tényező befolyásolja, például a technikai ügyesség, a gyorsaság vagy a játékos posztja. Ennek ékes példája volt egy régebben vizsgált labdarúgó, aki finoman fogalmazva sem futott túl jó eredményt, pár nap múlva viszont az ő góljaival nyerte meg a mérkőzést a csapat. Az ügyessége mellett ugyanis az edző a megfelelő helyen játszatta. A terhelés során nyert adatok mellett a mentális és taktikai tényezőknek is óriási szerepük van abban, hogy a sportoló milyen teljesítményt tud nyújtani a pályán
– zárta szavait Sziva Ágnes.
