A koronavírus-járvány miatt elrendelt nyolchetes szünet alatt az Illés Akadémia valamennyi növendéke kénytelen volt otthon, egyedül edzeni. Ehhez képest mind fizikailag, mind pedig mentálisan rendben voltak a srácok, amikor a múlt hét elején újfent munkába álltak. A részletekről Ferenczi Istvánt, az U19-es együttesünk erőnléti edzőjét kérdeztük.
Már a kényszerű szünet előtt is elmondtam, hogy nagyon szeretek az Illés Akadémián dolgozni, mert a srácok csillogó szemmel jönnek edzésre. Nekem eddig is nagyon tetszett a hozzáállásuk. Egyébként szerintem az U19-es csapat a tavaszi formája alapján akár még a bajnoki címért folytatott küzdelembe is beleszólhatott volna. A kijárási korlátozás leginkább mentálisan viselte meg őket, mert nem találkozhattak a társaikkal, barátaikkal. Én amúgy azt tapasztaltam, hogy maximális intenzitással végezték el a házi feladatokat, megemelem előttük a nem létező kalapomat. Folyamatosan, mindig időben küldték az elvégzett munkáról a videófelvételeket, nagyon elégedett voltam velük.
Mit tapasztaltatok az első edzéseken?
Az U19-es korosztályból nagyon sokan a felnőttekkel edzenek. Most volt egy Yo-Yo teszt, melyen a legjobb eredményeket éppen a mi gyerekeink érték el. A korosztályos gyakorlásokon szintén nagyon pozitív tapasztalatokat szereztük a többiekkel kapcsolatban is.
Mivel már a jövőt építjük, az U19-es csapatunk foglalkozásain a 2002-es és a 2003-as korosztály vesz rész. Mekkora a különbség a két korcsoport között?
Egy szóval: nagy. Ez a különbség szemmel is jól látható, de teljesítményben is megmutatkozik. De ezért szép a labdarúgó szakma, mert mindenkinek van hova fejlődnie. A srácoknak egyébként bőven van idejük erre. Szerencsés helyzetben vannak, mert még hónapok vannak hátra a bajnokság kezdetéig.
Hogyan adagoljátok most a terhelést, főként annak érdekében, hogy a játékosok a hosszú szünet után se sérüljenek meg?
Az az igazság, hogy a szünet alatt az edzésmunkából nem vettek vissza, sőt, az erőnléti- és a futóprogramokba többet tettek bele, mint mondjuk egy bajnoki időszakban. A csapat-, illetve a labdás foglalkozások viszont elmaradtak. Ilyenkor arra kell figyelni, hogy ezek a mikromozgások, kitámasztások, párharcok ne okozzanak sérülést. Éppen ezért az első két hétben inkább passzkoordináció, kettes-hármas kapcsolatok, támadásvezetések, befejezések szerepelnek az étlapon. Az ezt követő három hétben jönnek majd a kisjátékok, valamint a nagy területen való játékok. Aztán pedig következik a tényleges nyári leállás, ami három hét lesz majd.
Végezetül egy személyes kérdés: nem rég érkeztél Szombathelyre, hogyan érzed magad az Illés Akadémián és a vasi megyeszékhelyen?
Nagyon jól érzem magam. Örülök, hogy az Illés Akadémia bővülésével egy olyan utánpótlásképző centrum jön létre, amelyben az eddigi minőségi munkát tovább tudjuk fejleszteni. Az egyetlen bánatom, hogy a családom nincs velem, kevesebbet látom a gyermekeimet, mostanság hetente kétszer tudom őket meglátogatni. Ez a bajnoki időszakban majd annyiban változik, hogy ők jönnek hozzám. Szombathelyen amúgy nagyon sokszor megfordultam korábban is: például abban az időszakban, amikor az egyik legjobb barátom, Molnár Balázs ide járt főiskolára. Amúgy győri lévén én is vidéki srác vagyok, így nagyon közel áll a szívemhez ez a fajta élet.
