Az Illés Akadémia új szerkezeti felépítésében az élettani részleg sokrétű feladatokat lát el. Kiválóan képzett szakemberek nyújtanak segítséget növendékeink fizikai és mentális fejlődéséhez. Többek között pszichológus is áll ifjú labdarúgóink rendelkezésére. Borbély Nórát arról kérdeztük, hogy milyen hatással lehet a gyerekekre, fiatalokra a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzet, mely kijárási korlátozással, az akadémia zárva tartásával és a bajnokságok szüneteltetésével is jár.
A jelenlegi helyzet mindenkire hatással van, hiszen alapjaiban változtatta meg eddigi szokásainkat, ritmusunkat, teendőinket a járvány, és az ezzel járó korlátozások. A megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás nagy feladat, kihívásokkal és feszültségekkel teli. Úgy tapasztalom, hogy a karantén/kijárási korlátozás bevezetése óta eltelt idő éppen ezzel az alkalmazkodással telt. Általánosan mindenkinél – akár gyerekekről, akár felnőttekről beszélünk – megjelenő tényező lehet a magasabb szorongásszint. A helyzet bizonytalansága, kiszámíthatatlansága eleve szorongáskeltő, nem beszélve a megbetegedéstől való félelemről, vagy a családok anyagi helyzetének veszélyeztetettségéről. Ez ilyenkor teljesen normális, érdemes, és kell is az esetleges félelmekről beszélni, hiszen, ha ezeket tudatosítjuk, és megosztjuk családtagjainkkal, barátokkal, vagy az edzővel máris kissé kevésbé tűnik a helyzet félelmetesnek. Az oktatási intézmények és az Akadémia zárva tartása, az ezzel járó elszigeteltség szintén egy olyan élethelyzet, amilyet a gyerekek és még a szüleik generációja sem tapasztalt meg eddig. A gyerekek, mivel sokkal otthonosabban mozognak az internet, és a technika világában, könnyebben tudják kapcsolataikat tovább vinni az online térben, ezzel együtt mégis veszteség a személyes találkozások, az együtt bandázások, a közös edzések kimaradása. Ez olyan veszteségélmény, ami minden korosztályt érint, de talán leginkább a kamaszoknak nehéz, hiszen életkorukból adódóan, nekik éppen az lenne a „feladatuk”, hogy a családtól kicsit távolabb lépve a kortársak felé nyissanak. Mivel sportolókról beszélünk, akiknél a versenyzés, és az ezzel járó folytonos készülés, edzés, célkitűzések eddig nagyban meghatározták a mindennapjaikat, most a bajnokság, a meccsek szüneteltetésével hirtelen egy légüres térben érezhetik magukat. Ez járhat csalódottsággal, dühhel vagy szomorúsággal. A motiváció szintje is csökkenhet, hiszen most eltűnt az az előre vivő erő, amit a meccsekre való készülés és a verseny adott eddig. Persze pozitív érzések is kapcsolódhatnak a jelen helyzethez, ezt a „plusz időt” felfoghatjuk úgy is, mint egy olyan időszak, amikor nagyobb tere van a személyes növekedésnek, a pihenésnek, az erőgyűjtésnek. Az esetleg sérült sportolókon például nincs olyan idői nyomás, nyugodtan lehet gyógyulni.
Mi az, amire ilyenkor a szülőknek, hozzátartozóknak érdemes odafigyelniük?
Az utánpótlás-nevelésben mivel gyerekekkel foglalkozunk, mindig nagy szerepük van a szülőknek is. A távoktatás, a home-office sok új típusú feladat elé állítja a szülőket is. Mindenképpen kiemelném, hogy a felnőtteknek épp úgy fontos a saját mentális jóllétükre figyelni, mint a gyerekekére, a sok időt/energiát kívánó feladat között hamar feszültté lehet válni. Azt tapasztalom, hogy a szülők gyakran erejükön felül próbálnak helytállni, megnyugtatásképpen: a kevesebb néha több. A korábban említett negatív érzésekkel, indulatokkal szülőként nehéz szembesülni, a gyerek haragudhat is ránk amiatt, hogy nem mehet el a csapattársakkal, barátokkal. A legjobb – bár néha legnehezebb – dolog a türelem tud lenni, ha megpróbáljuk megérteni, miért haragszik, miért szomorú, miért indulatos. A családok ebben az összezárt helyzetben úgy látom próbálnak minőségi időt együtt tölteni, ami szintén egy olyan pozitív lehetőség, amire máskor nem jutna ennyi idő. Viszont előfordulhat, hogy gyerek, kamasz, vagy bármelyik családtag éppen aktuálisan ebben nem partner. Érthető ez is, mindenkinek szüksége van a saját határai, „tere” megtartására, tartsuk tiszteletben egymás igényeit. Mindenképpen feladatunk, hogy segítsük a gyerekeket abban, hogy a lehetőségekhez mérten fenn tudjuk tartani a kapcsolatokat, legyen az chatelés, videóbeszélgetés, közös online játék, vagy filmnézés.
Hogyan tudják a srácok megtörni a bezártsággal járó monotonitást?
A monotonitás vagy az unalom azért lehet szembeötlő, mert nem annyira strukturált az idő, mint a normál napi ritmusban. Átalakult a „kötelező”, nem olyanok a keretek, feladatok és az ezekhez kapcsolódó célok, valamint a szórakozásra, kikapcsolódásra felhasználható idő sem. Érdemes már előző nap kitalálni, hogy másnap mi lesz az a feladat, ami megoldásra vár, ezzel strukturálni a napot. Sokkal motiválóbb reggel úgy felkelni, hogy már tudni lehet aznap mivel fogunk foglalkozni, kevésbé van így esély az idő „szétfolyására”. Az iskolai feladatok most is adottak, és az akadémián is jól átgondolt programot dolgoztak ki a kollégák a gyerekek számára. Érdemes előre kitalálni a szórakoztató programokat is. Igényel ez persze kreativitást, de az interneten rengeteg ötlet található, amiből inspirálódni lehet. A közös tevékenység, még akkor is, ha az online tud működni, sokkal élvezetesebb. Érdemes lehet a napi rutinba beépíteni a mentális tréninghez kapcsolódó technikák gyakorlását is, ilyen például a relaxáció, vagy a figyelem fókuszálása.
Milyen hatással lehet egy közösségre ez a szituáció: összehozza őket a többiek hiánya, avagy eltávolodhatnak egymástól?
Sok tényezőtől függ ez kérdés, például, hogy korábban milyen volt a közösség szervezettsége, van-e olyan, aki betölti az összekötő szerepét. Eddigi tapasztalataim alapján azonban azt látom, hogy az izoláció, a személyes találkozások hiánya miatt inkább felértékelődik a kapcsolatok fontossága. Társas lények vagyunk, a közösség a természetes közeg mindannyiunk számára, legyen az a család, a rokonok, barátok, munkatársak, csapattársak, vagy iskolai osztályközösség. A jelenleg megélt helyzet egy olyan krízis, amit mindannyian átélünk, még ha egymástól szeparáltan is, de mindenkinek közös élménye ez, így pedig máris adódik egy olyan közös nevező, ami összeköt.
Hogyan lehet Téged elérni, amennyiben a srácoknak tanácsra lenne szükségük, avagy csak egyszerűen beszélgetni szeretnének az esetleges problémáikról?
Bátran kereshetnek engem a szülők és a gyerekek is a felmerülő kérdésekkel. E-mailben ([email protected]) is szívesen válaszolok, és előre egyeztetett időpontban Skype-on is rendelkezésre állok.
