Az Illés Akadémia U17 őszére tekintettünk vissza.
A Körhöcz György által irányított U17-es korosztályunkból Papp Máté és Gombás Levente már a Haladás felnőttcsapatában is szerephez jutottak, a kapus Rapali Zsombor pedig már négyszer volt kerettag a Halinál. Így nem csoda, hogy a 2010-esek is csatlakoztak az egy évvel idősebbekhez, az viszont már igen, hogy 14-en (!) játszottak az U17-esek között: Angler Dávid, Dinnyés Dominik, Papp Áron, Hende Mátyás, Lakatos Krisztián, Molnár Barnabás, Ferencz-Tapaszi Áron, Ládonyi Bálint, Zsuppán Kornél, Bock Bence, Orbán Roland, Takács Ákos, Szabó Botond és Burzik Alexander. Sőt, a 2011-eseink közül Buzás Bende is pályára lépett! A zöld-fehérek négy alkalommal nyertek (Zalaegerszegen, illetve itthon az MTK, a Kisvárda és a Debrecen ellen), egyszer játszottak döntetlent (hazai környezetben a Puskás Akadémia ellen), míg hatszor kikaptak. Ez 13 pontot és a bajnokság 8. helyét jelenti félidőben. Beszélgetőpartnerünk volt Körhöcz György, a csapat vezetőedzője.
Milyen területről beszélhetünk, amennyiben azt kérdezem, mivel voltál elégedett, illetve mi az, amivel nem?
A játékosok munkamoráljával, alázatával és fegyelmezettségével nagyon elégedett voltam. Mindez bizalmat hozott létre közöttünk, így össze tudtunk rakni egy játékelképzelést, amiből a srácok hatékonyak tudtak lenni és fejlődni is tudtak a hétköznapokban. Amellett, hogy a csapatszellem remek volt, olykor a játékosok, mint egyének sokszor túl sok érintővel futballoztak vagy túlságosan kapkodtak – emiatt az egészséges önértékelést a helyére kell tennünk, hogy a döntések kapcsán ne végletekben mozogjunk. Ezek mellett meccsrutint kell szereznünk, és egy kis fineszt, valamint turpisságot – a meccsek fordulópontjait így kapott gól nélkül úszhattuk volna meg ezen az őszön.
Melyek azok a momentumok, amelyek meghatározóak voltak 2025 második felében?
Az élre kívánkozik az MTK elleni találkozó, annak is az utolsó 20 perce. Hazai pályán játszottunk a bajnokság fő esélyesével, ám erre a nagyon jó csapatra rá tudtuk kényszeríteni az akaratunkat és a meccs ráadásában a magunk javára fordítottuk az eredményt. Ennek ellenpólusa a másik bajnokaspiráns, a Honvéd elleni meccs: idegenben a 88. percig vezettünk, ám kiénekelték a sajtot a szánkból… Nem ismertünk lehetetlen a Kisvárda ellen sem: szűk 80 perc alatt 0–2 volt az eredmény a mi szempontunkból, ám fergeteges utolsó 10 percet produkálva 3–2-re győztünk! Kevésbé volt katartikus, de rendkívül színvonalas meccset játszottunk itthon a DVSC-vel, akkor 2–1-re nyertünk.
Összességében miképpen értékeled az őszt?
Igazán büszkék lehetünk arra, hogy akik tavaly kevesebb lehetőséget kaptak, idén akár vezérszerephez is jutottak! Mindenki fejlődött emberileg, karakterben és futballteljesítmény oldalról is – ez egy pillanatnyi kép, a holnap szempontjából még nem jelent semmit, dolgozni kell tovább és fenntartani a munkamorált és fejlődési ívet. Kiemelkedő a fiatalabbak játékpercei: két évet dolgoztam együtt a 2010-es korosztállyal, így nagyon örülök, hogy ennyien megugrották ezt a lécet. Rendkívül ritka az utánpótlásban az, hogy a mezőnyjátékos-játékpercek 31,74%-át egy évvel fiatalabbak kapták meg – akik éltek is ezzel a lehetőséggel. Közösen a 2009-esekkel nagyon jó csapatot alkottak – nem csak a pályán, hanem azon kívül is, ez ugyanis szintén nagyon fontos! Ott tartunk, ahol ennek a csapatnak fejlődésben tartania kell – eddig minden héten lépegettünk egy-egy lépcsőt felfelé. Öröm visszaemlékezni a szép győzelmekre, ami mellett voltak fájó vereségek is – ettől szép foci. Az a lényeg, hogy ezekből az élményekből és tapasztalatokból erősebben jöjjenek ki a srácok és tudjanak építkezni.
