A tapolcai eseményen szoros fináléban kaptunk ki.
A tízedik alkalommal megrendezett Novák Dezső Utánpótlás Emléktornán öt klub hat csapata vett részt – méltón emlékezve a modernkori olimpiák legeredményesebb labdarúgójáról.
A mérkőzések kézilabdapálya-méretű területen zajlottak, a játékteret palánk határolta, a kapu a teremtornákon megszokott, 5X2 méteres változat volt. Egy-egy mérkőzés játékidejét 12 percben határozták meg, a helyosztókon ez 25 percre nőtt.
A Csermák József Rendezvénycsarnokban megtartott esemény első fordulójában a szombathelyiek a Mosonmagyaróvárral játszottak: 2–0-ra győztünk. Tapolca „A” ellen 2–2 lett a végeredmény – az első két percben két eladott labda után 0–2 volt az eredmény vasi szempontból, aztán hamar egyenlítettünk, de megnyerni a meccset nem sikerült. A Veszprémet 3–1-re győztük le, a Tapolca „B”-t pedig 5–1-re. Az utolsó fordulóban a Ferencvárossal játszottunk: az előzetes eredménytől függetlenül tudtuk, hogy aztán a döntőben is ez a két gárda küzd majd meg egymással. Mi szereztünk vezetést, a Fradi a végén egyenlített, 1–1, jöhetett a döntő.
Mi szereztünk vezetést, ám fordítottak a IX. kerületiek, aztán egyenlítettünk, 2–2. Hiába volt jóval több helyzetünk, a fővárosiak találtak csak be, így 3–2-re kikaptunk. Nagyon jól játszottunk, a játék képe alapján mi érdemeltünk volna győzelmet.
A Novák Dezső Emléktornán második helyen végző Illés Akadémia csapata: Guba Gál, Hende Noel – Molnár Bálint, Horváth Dávid, Németh Ádám, Tóth Dávid, Rajos Ádin, Németh Botond, Tóth Patrik, Szabó Zalán, Novák Benett, Papp Olivér, Lakics Roland, Sömenek Bálint. Angler Noé is elutazott a csapattal, de nem lépett pályára.
Az Illés Akadémia játékosai közül ketten is különdíjat kaptak. Megosztott legjobb kapus díjban részesült a mindössze egy gólt kapó Hende Noel, míg ugyancsak megosztottan kaptam meg a legjobb védőnek járó Novák Dezső-díjat Horváth Dávid.
A héten egy havas edzéssel készültünk, aztán ma már teremben próbáltuk ki magunkat – nem volt még ilyen palánkos tornánk – kifejezetten régen játszottunk ilyen körülmények között, azonban így is hasznosítottuk az eddig tanultakat. Kis területen gyors játékot mutattunk be. A döntőben játszottunk a legjobban, kombinatívan futballoztunk, tetszetős volt a játékunk – kapu előtt voltunk határozatlanak, a jobbnál is jobb helyzetet akartunk mindig kialakítani. Sajnálom a finálés vereséget, ám teszünk azért, hogy a jövőben a sors visszaadja ezt – gratulálok a játékosoknak, büszke vagyok rájuk
– értékelt Biegner Dániel vezetőedző.
