A 18. életévét nemrég betöltő Pálmai Eszter az MTK Hungária ellen élete első NB I-es meccsét játszotta, ráadásul mindezt a Haladás Sportkomplexumban. A Veszprémből érkező debütánssal a találkozó másnapján beszélgettünk.
Ugorjunk egy picit vissza az időben. Hogyan jött az életedbe a labdarúgás?
Ez egy meglehetősen érdekes történet. Egy nagyon jó barátnőm kezdett először focizni, az ő hatására döntöttem én is úgy, hogy kipróbálom ezt a sportágat, ami azóta is hatalmas szerelem.
Két hónappal ezelőtt érkeztél az Illés Akadémiára Veszprémből. Hogy érzed magad itt Szombathelyen, mennyiben változott meg az életed?
Igazság szerint már régóta érlelődött bennem az a gondolat, hogy ide igazoljak, ennek most jött el az ideje, és úgy gondolom, hogy nagyon jó döntést hoztunk. Megkönnyítette a dolgomat, hogy nem egyedül érkeztem, Rugovics Bogival és Csizmadia Zsófival a sportban, valamint a magánéletben, például a tanulásban is igyekszünk segíteni egymást. Az U19-es, valamint a felnőttcsapat esetében is egyaránt igaz, hogy egy nagyon befogadó, segítőkész társaságról van szó, nagyon sok jó tanácsot kapok, a rutinosabb, tapasztaltabb játékosok – akik sokak példaképei lehetnek – abszolút felkarolnak minket, fiatalokat.
Az ETO FC Győr ellen már leültél a kispadra, tegnap az MTK ellen viszont már pályára is léptél az NB I-ben. Milyen érzések voltak benned, illetve milyen utasításokkal küldött pályára Székely Tibor vezetőedző?
Először is óriási megtiszteltetés volt, hiszen sosem gondoltam volna, hogy a rátóti betonos pályáról egyszer majd ide juthatok. Megható volt látni a nevemet a kivetítőn, és nagyszerű érzés volt egy ilyen stadionban játszani. Alapvetően izgulós típus vagyok, viszont nekem az adrenalin általában segíteni szokott. Ami a pályára lépésemet illeti, eléggé hirtelen történt. A mester magához hívott, elmondta, hogy szűrőként számít rám, és a legfőbb kérése az volt, hogy soha ne legyek ember nélkül.
Egy picit a jövőbe tekintve, mit vársz az U19-es, valamint az NB I-es csapattól a következő mérkőzéseken?
Mindenekelőtt nagyon örülök, hogy a korosztályos csapattal pályára léphetünk vasárnap a Ferencváros ellen, mindannyian nagyon várjuk már a találkozót. Abszolút pozitív előérzetem van, bizakodó vagyok, szerintem minden esélyünk megvan, hogy a budapesti mérkőzéshez hasonlóan ezúttal is győztesen hagyjuk el a pályát. Ami a csapat formáját illeti, úgy gondolom nagyon egyben vagyunk, mondhatni menetelünk előre. A tabella hátsó régiójából kezdtük a tavaszi szezont, de egy alkalomtól eltekintve mindig sikerült pontot, pontokat szereznünk, és azon leszünk, hogy ez így is maradjon. Ami a nagy csapatot illeti, nem feltétlenül vagyunk könnyű helyzetben, de mindent megteszünk, hogy megszilárdítsuk a helyünket a középmezőnyben, bízom a társaimban.
