Törökországban Nyári Olivér és Papp Máté képviselte az Illés Akadémiát.
Az U15-ös válogatott a nyugat-törökországi Manisában szerepelt. Két találkozót is játszottunk a félholdasok ellen: az elsőn 5–2-re kikaptunk, a második találkozón nem született gól. Az Illés Akadémia növendékei közül Nyári Olivér és Papp Máté is ott voltak Szabados József keretében.
Telkiben találkoztunk, ahol egy – regenerációs, illetve taktikai jellegű – edzést tartott a szövetségi edző, majd utána repültünk Törökországba. Isztanbulból újabb repülőút várt ránk: megérkeztünk Izmirbe, ahonnan Manisába buszoztunk. A szállodában a DVSC játékosával, Vincze Tamással kerültem egy szobába. Még a találkozók előtt kint is volt egy edzésünk, ezen a labdatartó játékot és a pontrúgásokat gyakoroltuk. Az első találkozón a kezdőcsapat tagja voltam és végig a pályán lehettem. Bal belső védőt játszottam. Úgy érzem, hogy a rám bízott feladatokat nagyjából megoldottam. Úgy tűnt, hogy a török egy olyan csapat, amely nagyon régóta együtt futballozik. Kompaktan mozogtak, nehezen lehetett áttörni rajtuk. Végig hajtottak, nem ismertek elveszett labdát. Egy centerrel játszottak, őt sikerült semlegesíteni. Támadásban keresnem kellett a mélységi átadásokat, valamint a hosszú keresztlabdákat is várták tőlem, néhányszor ezt a fegyvert tudtuk is alkalmazni
– mesélte Nyári Olivér, akinek a Május 19-e Stadionban lejátszott mérkőzése volt a hetedik válogatottsága.
Papp Máté sérülése remélhetőleg végleg a múlté, így ő is ott volt az utazókeretben. Olivérhez hasonlóan az első meccset végigjátszotta, míg a második találkozón a szünetben állt be.
Nemrég kezdtem el újra edzeni, hiszen térdsérülés miatt nem lehetett ott sem az akadémiai mérkőzéseken, sem a legutóbbi, írországi U15-ös találkozókon. A poszttársam, a vasasos Balogh Áron volt a szobatársam, egyébként jó kis szállodában laktunk. Mindkét találkozón bal oldali védőként számított rám a szövetségi edző. Fizikálisan és mentálisan is erős csapattal találkoztunk: egy-két kommunikációs hibán kívül jól hoztam le az első mérkőzést. Úgy éreztem, hogy az erőnlétem még nem volt az igazi, ám kiderült, hogy a második legtöbbet futottam, enyém volt a legtöbb – köztük a leggyorsabb – sprint. Ezt külön ki is emelték az edzők. Ugyanis az egyéni beszélgetések között most én voltam a soros. Elmondták, hogy tudják, hogy nemrég kezdtem ismét az edzéseket, ennek tükrében még inkább megdicsértek, és kiemelték az akaraterőmet. Felhívták a figyelmemet az elkövetett technikai hibákra, de alapvetően nagyon jó visszajelzést kaptam tőlük. Az első mérkőzésen – a vereség ellenére is – az volt az érzésem, hogy játékban jobbak teljesítettünk, mint a másodikon – utóbbin pedig a mentális produkciónk volt magas szintű. Ezen a meccsen a második félidőre álltam be. Döcögősen indult nekem az összecsapás, de aztán ahogy felvettem a ritmust, nem volt gond. Küzdelmes találkozóba csöppentem bele, szerintem jól védekeztünk, hiszen nem kaptunk gólt ezen 80 perc során. Magamról mindig úgy gondoltam, hogy gyors vagyok, de a jobb oldali támadójuk eszeveszett sebességgel futott – valahogy mégis utolértem mindig. Ráadásul ő is friss emberként érkezett a II. játékrészre. Fejben kellett topon lenni, és biztatni egymást – erre volt nagy szükségünk, így megóvtuk kapunkat a góltól. A törökök egyébként komoly erőt képviselnek Európában. Fizikálisan abszolút rendben vannak, de játékban helyenként föléjük tudtunk kerekedni
– mondta a válogatottba és már az Illés Akadémia U15-ös és U16-os csapatába is visszatérő Papp Máté.
Az U15-ös válogatottunk május elején Felvidékre látogat, ahol a lengyel, a finn és a szlovák válogatott lesz a mieink ellenfele. Remélhetőleg akkor is Olivérrel és Mátéval a sorainkban!
