Csupán az utolsó mérkőzésen dőlt el, hogy nem jut ki a 2022-es Európa-bajnokságra a magyar futsalválogatott, melyben pályára lépett az a Hajmási Milán, aki egykoron az Illés Akadémia növendéke volt.
Szerintem nyugodtan kijelenthetjük, hogy nagyon közel voltunk a csoport második helyéhez, ugyanis ki-ki meccset játszottunk Fehéroroszországban. Itthon némi szerencsével sikerült őket legyőznünk, így lényegében a döntetlen is nekünk kedvezett volna. Minszkben viszont már lehettek nézők is, és ez bizony sokat segített nekik. Főleg úgy, hogy majdnem telt ház előtt rendezték a meccset.
Ezek szerint minden a minszki szurkolókon múlott?
Ezt még véletlenül sem jelenteném ki. Az az igazság, hogy az első félidőben partiban voltunk, 2–2 volt az állás. Térfélcserét követően viszont nagyon ránk jöttek. Rúgtak egy nagy gólt, ami után már kockáztatnunk kellet. Az öt a négy elleni játék viszont nem jött be, kaptunk még kettőt és a vége 5–2 lett oda. Viszont, ha őszinte akarok lenni, akkor megérdemelten jutottak tovább. Jelenleg még erősebb csapatuk van, mint nekünk magyaroknak. De szerintem már az is rendkívül biztató a jövőre nézve, hogy eddig eljutottunk.
A vereség ellenére is úgy látszott, hogy hozzád nagyon közel áll ez a sportág. Bizonyára élvezted a selejtezősorozat összes pillanatát.
Hát az utolsó öt perctől eltekintve, így van. Mondhatjuk, hogy megtaláltam a sportágamat. Tényleg nagyon szeretem a futsalt. Pörgős, gyors játék, ami közel áll hozzám, nagyon fekszik nekem. Az alkatomnak, a felépítésemnek is jobban megfelel, mint a labdarúgás. Nem vagyok egy égimeszelő, de a gyorsaságomra, robbanékonyságomra tudok építeni. Ezeket jól tudom itt kamatoztatni.
Ráadásul nagyon sikeres is vagy ebben a sportágban.
Ez sem mellékes. Eddig 29 alkalommal léptem pályára a felnőtt válogatottban. A Haladás VSE színeiben pedig már kétszeres kupagyőztesnek mondhatom magam. Nagyon jó döntés volt, hogy futballról futsalra váltottam.
Pedig annak idején nagy reményekkel érkeztél az Illés Akadémiára.
Ahogy mindenki más is. Nagy pályán szerettem volna bemutatkozni az NB I-ben, de az sajnos nem adatott meg. Viszont futsalban már eddig is sok mindent sikerült elérnem. Ráadásul most a bajnoki címért küzdünk a Haladással, remélem az is összejön idén. Remek együttesünk van, Juanra Calvo személyében pedig egy igazi profi edző irányít bennünket, aki nem csak szakmailag, hanem emberileg is nagyon sokat hozzátesz a csapathoz. Szerintem most realitás az aranyérem.
Hogyan gondolsz vissza az akadémiánkon töltött időszakra?
Egyértelmű, hogy sokat köszönhetek az Illés Akadémiának, mivel rengeteget tanultam ott. A náluk kapott technikai képzést a mai napig remekül tudom hasznosítani. Majdnem öt évet töltöttem ott és olyan remek edzőkkel dolgozhattam együtt, mint például Cata bá’, Farkas Péter, avagy éppen Marton Róbert. A mai napig hálás szívvel gondolok rájuk.
A társak közül is vannak olyanok, akikre szívesen emlékezel?
Persze, hogy vannak, nem is kevesen. Németh Márióval például elég gyakran összefutunk és jókat beszélgetünk. De a koronavírus-járványt megelőzően sokszor együtt is szórakoztunk az egykori társakkal. Jó közösség volt, sok barátság szövődött, ami kiállta az idők próbáját is.
Nyitókép forrása: www.mlsz.hu
