A Kaposvári Rákóczi FC NB III-as labdarúgócsapatának vezetőedzője lett Horváth Rudolf, aki 2020 óta irányította az Illés Akadémia U19-es gárdáját. A tehetséges fiatal szakemberrel a váltás hátteréről és a Szombathelyen eltöltött időszakról beszélgettünk.
Teljesen váratlanul ért a Kaposvár megkeresése, mivel a felnőtt csapatok zöme már elkezdte a felkészülést a következő szezonra. Úgy gondoltam, hogy a nyáron már nem fogok váltani, maradok az Illés Akadémián. De aztán jött a somogyországiak ajánlata, ami számomra nagyon komoly lehetőség és kihívás is egyben.
A Rákóczi csapatával kötött szerződésednek köszönhetően alaposan átalakul a nyárra tervezett programod is.
Hát igen, mert esküvő és nászút szerepelt a tervekben. Előbbit természetesen szűk családi körben megtartjuk, utóbbit viszont most elhalasztjuk. Ez a házasság, azaz a leendő feleségem egyébként nagy muníciót is ad majd a Kaposvár jelentette feladathoz is.
Ha minden igaz, akkor a leendő feleségedet is az Illés Akadémián ismerted meg.
Ez így van. Picivel azt követően érkezett ő, mint ahogyan én odakerültem. Már az első pillanatokban megvolt egy bizonyos vibrálás kettőnk között. Idővel a kapcsolatunk elmélyült és megkértem a kezét. Szerencsére igent mondott és hamarosan egybe is kelünk. Azonban az edzők élete ilyen: amikor menni kell, akkor menni kell. Ő mindenben támogat, megpróbálunk igazodni egymás munkájához. Remélem, hogy élethosszig tartó kapcsolat vár ránk.
A párodon kívül bizonyára sok minden más is megmarad a nálunk töltött időszakból?
Leginkább a családias légkör, a segítőkészség az, ami leginkább megmarad bennem. Az első pillanatoktól kezdve befogadtak, pozitívan álltak hozzám, bizalmat adtak. Emellett persze az a szakmai munka is roppant lényeges, ami az Illés Akadémián zajlik. Az szerintem nemzetközi viszonylatban is igen jónak minősíthető.
Hogyan sikerült a saját elképzeléseidet megvalósítanod nálunk?
Nagyon komoly feladat volt számomra Szombathelyen dolgozni. Az első napoktól kezdődően szerettem volna megfelelni az elvárásoknak. Úgy érzem, hogy minden energiámat beletettem a munkába. Örülök annak, hogy sok növendékünknek segíthettem abban, hogy bemutatkozhasson az óriási tradíciókkal rendelkező Szombathelyi Haladás felnőtt csapatában. Remélem, hogy a gyerekek közül sokan eljutnak majd az élvonalig, vagy akár a válogatottságig.
Tudjuk, hogy nagyon fontos számodra a folyamatos fejlődés. Hogyan tudtad nálunk a tanulást és a munkát összeegyeztetni?
Én ezt előre jeleztem a vezetőségnek és szerencsére ők mindenben támogattak is. Rajtuk kívül sokat köszönhetek a stábomnak is, mert ők minden probléma nélkül helyettesítettek, ha nekem tanulnom, avagy vizsgáznom kellett. Horváth András, Rugovics Vendel, Fazekas Norbi, Kutasi Csaba, Borbély Erik és Tálosi Szabina rengeteg terhet vett le a vállamról, ha kellett. Velük egyébként fél szavakból is megértettük egymást.
Mennyire volt nehéz a számodra, hogy Győrből kellett ingáznod Szombathelyre?
Az első évben hajnalban keltem és későn este értem haza. Ez azért komoly energiákat emésztett fel. Később viszont már jóval kevesebbet ingáztam. Megismertem a páromat, sokkal több időt töltöttem az akadémián. Az ottani közeg egyébként az embert ott tartja. Nem csak dolgozni volt jó az akadémián, hanem abban a közegben élni is.
Hogyan emlékszel majd az Illés Akadémiára?
Olyan embereket ismertem meg Szombathelyen, akikre mindig is felnéztem. Sokukat éveken át csodáltam a televízión keresztül, avagy a stadionokban. Gondolok itt Illés Bélára, Halmai Gáborra, Tóth Miklósra. Tőlük olyan tiszteletet, megértést, empátiát kaptam, ami rengeteget segített nekem. De ez igaz a korábbi elnökünkre, Kóbor Lászlóra is. Az elvégzett szakmai munka pedig olyan alapot adhat a jövőre nézve, amire éveken át támaszkodhatok majd. Az Illés Akadémián eltöltött időszak lehet a záloga annak, hogy a későbbiekben még sikeresebb edző váljék belőlem.
