U17-es leányaink kiváló mérkőzésen játszottak döntetlent a Fradival.
Illés Akadémia-Viktória U17 – FTC-Telekom U17 0–0
Illés Aka.-Viktória U17: Kocsi P. – Nagy B., Lukács K., Varga Zs. (Szilvási N., 46.), Giczi K. – Müller Zs., Sági F. (Bukor Z., 91.), Csombor L. – Licskai L., Alasz H. (Tóth L.B., 77.), Polovics D. Vezetőedző: Faggyas Milán.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy futballfieszta-hangulat és nyári, napsütéses időjárás várta a csapatokat a forduló zöld-fehér rangadóján, a tabella második helyezettje fogadta a képzeletbeli dobogó harmadik helyén álló együttest. Rendkívül bátran, kezdeményezően mentünk bele a mérkőzésbe, helyzeteket dolgoztunk ki, kapura veszélyesebbek voltunk ellenfelünknél. Ahogy teltek a percek, a vendégek is egyre inkább felvették a játék ritmusát, kiegyenlítődött a játék képe és főként mezőnyben gyűrték egymást a csapatok. Minden egyes labdáért hatalmas csata zajlott, remekül felkészültek egymásból a csapatok, óriási taktikai harc folyt a pályán. A játékrész végén aztán ismét igyekeztünk magasabb sebességi fokozatba kapcsolni, ezúttal is eljutottunk ziccerekig, az utolsó mozzanatokba, érintésekbe azonban sajnos hiba csúszott. Helyzeteket, szép momentumokat igen, gólt nem hozott az első etap, 0–0-ról következett a folytatás.
A második félidő első helyzete a fővárosiaké volt, ezt követően viszont ismét magunkhoz ragadtuk az irányítást és teljes mértékben az történt a pályán, amit mi szerettünk volna. Nem volt számunkra elveszett labda, rögtön visszatámadtunk, valamint rendre megakadályoztuk a vendégek labdakihozatalát, akik így nem is tudtak kibontakozni. Lányaink elképesztő mezőnymunkát végeztek, az utolsó erőtartalékaikat mozgósították, de a szívük, valamint a szurkolóink által teremtett fantasztikus hangulat vitte őket előre. A mérkőzés krónikájához hozzátartozik, hogy az ekkor már egyértelműen kontrákkal operáló budapestiek ellentámadásaiban is ott volt a veszély, ám a védelem, valamint az egészen szenzációs napot kifogó hálóőrünk, Kocsi Petra is kiválóan állta a sarat. A hajrához érve is rendületlenül rohamoztunk, szögleteket, szabadrúgásokat végezhettünk el, de csak nem akart megszületni a – minden bizonnyal győzelmet érő – találat. A találkozó végül 0–0-s döntetlennel ért véget, s bár a játék képe alapján egyértelműen rászolgáltunk a győzelemre, így is büszkék lehetünk a lányokra, mert egy olyan csapat ellen szereztek pontot, amellyel szemben ez nagyon kevés együttesnek sikerül.
Pontosan tudtuk, hogy milyen játékerőt képviselő csapattal fogunk találkozni. Úgy gondolom, hogy egy olyan mérkőzést sikerült játszanunk, amelyből minél több kellene, s amilyen kell ahhoz, hogy a lányok folyamatosan tudjanak fejlődni, előrelépni. Az ilyen találkozókon tudjuk talán leginkább élesben gyakorolni azokat az elemeket, amikről az edzések szólnak, és ismét óriási pozitívum volt, hogy ezekből bizony bőven láttunk is vissza a pályán. A nagy hőség – amely mindkét csapatot megviselte – ellenére a lányok nagyon akartak, az utolsó pillanatig küzdöttek, mentek előre és nagyon jó mentalitással álltak bele ebbe a mérkőzésbe. Bár az eredmény 0–0 lett, bátran mondhatom, hogy helyzetek, s labdabirtoklás terén is felül tudtuk múlni ellenfelünket, kezdeményező játékot mutattunk, irányítottunk, tettük mindezt egy kiváló kvalitású csapat ellen. Ha kicsit koncentráltabbak vagyunk, vagy jobb döntéseket hozunk a kapu előtt, gólokkal nyerhettük volna meg ezt a mérkőzést, de így is óriási gratuláció a lányoknak, mert óriási munkát és remek teljesítményt tettek le az asztalra
– összegezte a kilencven perc történéseit Faggyas Milán.
