Az Illés Akadémia női csapatainak 2022-2023-as szezonjára visszapillantó sorozat második „állomásaként” az U17-es gárda következik. A középső akadémiai korosztály elmúlt évéről Győrffy Mátyás vezetőedzővel beszélgettünk.
Mi az első, ami eszedbe jut, ha U17-eseink 2022-2023-as szezonjára gondolsz?
Az első, az biztos a „köszönöm” szó, amit ki kell mondanom a játékosok és a stáb felé. Remek munkát végeztek, nem kerestek kibúvókat, partnerek voltak a nehezebb pillanatokban is mindannyian és ezzel megkönnyítették az én dolgomat is. Biztos vagyok benne, ennek hosszú távon meglesz az eredménye. Az U17 érdekes korosztály, talán azt is mondhatom, az eggyel kisebbek, az U15-ösök még gyerekek, az eggyel nagyobban, az U19-esek pedig tulajdonképpen felnőttek már. Mi képezzük a „hidat”, az átmenetet ennek minden előnyével, de a hátrányaival is.
Mi az, amit a szezon előtt eltervezettből sikerült megvalósítani és mi az, amiben esetleg hiányérzeted van?
Amit sikerült megvalósítani, az a játékosok megismerése, egyéniségük csapatjátékba helyezése, erősségeik megtalálása, szerepkörük kialakítása a pályán és a pályán kívül egyaránt. Ahogy telt az idő, egyre többen léptek át egy érettebb szakaszba, világosabban látták, értették a dolgokat, fejlődött a karakterük. Azt kell mondjam, egy év alatt valamennyien nagyon sokat értek el a futballban, sőt az életük más területén is. Hiányérzetem nincs, inkább azt mondom, maradt tanulnivaló a későbbi időszakokra, de miután folyamatosan fejlődni vágyó játékosokról beszélünk, ezt meg fogják oldani, ebben biztos vagyok!
Mivel vagy leginkább elégedett? Kérdezhetem úgy, mire vagy edzőként büszke?
Elégedett leginkább azzal voltam, amikor azt láttam, hogy a lányok hisznek magukban, van önbizalmuk és meg merik csinálni a mérkőzéseken is, ami bennük van. Voltak hullámzó időszakok, jobb és rosszabb periódusok is a szezon során, de az utóbbiak esetében is azt kértem, higgyenek magukban, bízzanak egymásban. Azt gondolom, hogy tudatosabb és sokszínűbb lett a játékunk ebben az évben, rengeteg olyan mérkőzést játszottunk, amelyen mi domináltunk, különböző stílusú csapatokkal ismerkedhettünk meg és jobban tudunk reagálni olyan játékelemekre, amelyeket korábban esetleg nem ismertünk. Sokat léptünk előre a csapatkohézió tekintetében is, a lányok ugyanúgy tudtak örülni a társuk sikerének, mint a sajátjuknak, ez megmutatkozott például a gólörömökben is.
