A Szombathelyi Haladás törökországi felkészülésén az Illés Akadémia U19-es korosztályából öten vettek részt.
A kapus Kostyák Rajmund, a hátvéd Frák Marcell, valamint a középpályás Mohos Barnabás, Szvoboda Dániel és Horváth Arnold utaztak el a Haladással Sidébe, ahol tíz napot töltöttek el. Sérülés miatt Katona István nem tarthatott a kerettel. A túra után Frák Marcell volt a beszélgetőpartnerünk.
Második alkalommal utazhattál edzőtáborba a Haladással külföldre, Ausztria után ezúttal Törökország volt az úti cél. Neked ez volt az első repülős utad. Milyen élmény volt?
Bevallom, tartottam magától a repüléstől, mindez aztán a visszaútra már elmúlt. Persze a bécsi leszállás érdekesen alakult, ijesztő volt, ahogy dobálta a szél a gépet, ám szerencsésen megérkeztünk.
Edzések és felkészülési mérkőzések szerepeltek a sidei programban. Miben más egy ilyen edzőtábor, mint az itthoni alapozás?
Feszített programon vagyunk túl. Napi két edzést tartott a stáb, illetve két kemény mérkőzést is játszottunk. A konditermi foglalkozásokra a szállodában került sor. Az edzések körülményei kifogástalanok voltak: az időjárás abszolút kedvező volt és kiváló füves pályákon készülhettünk. Szvoboda Danival voltam egy szobában: ilyen remekül felszerelt hotelben egyébként még nem jártam. Az étkezés büféasztalos volt, a választék hatalmas. A szervezés remek volt, gördülékenyen ment minden, tulajdonképpen minden percünk be volt osztva.
Hogy alakultak a meccsek?
Úgy érzem, hogy nagyon jó színvonalú találkozókat játszottunk, én mindkétszer jobbhátvédként szerepeltem. Az elsőn, az üzbég csapat ellen a második félidőben; a másodikon, az észak-macedónok ellen kezdőként játszottam. Igazából a védekezés megtartása volt a fő feladat, amit a szakvezetést kért tőlem: gyors és dinamikus ellenfeleim voltak, ám a kapott visszajelzés alapján a kitűzött feladatokat jól teljesítettem.
Említetted, hogy sűrű volt a program. Kaptatok-e szabadidőt Alekszandar Jovicstól?
Egy ilyen délutánunk volt, amikor egyrészt meglátogattuk Side nevezetességeit. Szombathelyhez hasonlóan Side is ókori alapítású várost: míg nálunk a rómaiak, ott a görögök jártak először. Ahogy mondtam, ez volt az első utam Törökországba, így először jártam bazárban is: meglepő volt, mennyire rámenősek a kereskedők, tényleg mindent el akarnak adni. A szüleimnek pólót és hűtőmágnest, a barátnőmnek pénztárcát hoztam ajándékba.
Milyen programotok volt a szállodában?
Még az edzőtábor elején quizestet tartott a csapatmenedzserünk, Jancsó Bandi bá’. Jagodics Márkkal, Rácz Barnabással, Ene Kornéllel, Jancsó Andrással, Pintér Filippel és Nyíri Vincével voltam egy csapatban: a Haladásról és a futball szabályairól szóló kérdések mellett általános műveltségi feladványok is szerepeltek a tesztben – ugyanannyi pontunk volt, mint az első helyezett edzőknek. A döntő kérdés az volt, hogy milyen messze van autóúton Side Szombathelytől. Erre a stáb adott pontosabb választ, így ők nyertek. Remekül éreztük magunkat – volt ehhez hasonló vetélkedő az ausztriai táborban is – és megmutathattuk tudásunkat, illetve tanulhattunk is.
Ha már tanulás: májusban fogsz érettségizni. Hogy telt el ez a 10 nap az iskolai feladatok területén?
Úgy készültem, hogy a január 15-i indulásra a féléves vizsgáimat befejezzem. Mivel ezeket letudtam, így ebben a tíz napban csak a felkészülésre koncentráltam. Egy felkészülési mérkőzés még vár ránk, hiszen a bécsi Admirával játszunk vasárnap, aztán jövő hétvégén már folytatódik is a bajnokság.
