Fördős Beatrix, az Illés Akadémia első női játékosa, a napokban szerződött az olasz női Serie A-ból kiesett Lazióból az élvonal legutóbbi szezonjában az 5. helyen végzett Inter Womenhez igazolt.
Trixit az Egyesült Államokban, Texasban, klubja nyári edzőtáborában értük utol, hogy a váltás hátteréről faggassuk.
Néhány nappal, az Inter Women amerikai edzőtábora előtt, a milánói klubhoz szerződtél. Bízhatunk abban, hogy korábbi olaszországi egyesületed – az akkor még szintén női Serie A-s – Lazio elsősorban ugródeszka volt számodra?
Abszolút annak tartom. Tavaly, amikor odakerültem a Laziohoz a csapat akkor jutott fel a Serie A-ba. Tudtam, hogy nem a tabella első feléhez fogunk tartozni, hanem inkább a bennmaradás a cél. Ennek ellenére úgy gondoltam, hogy számomra ez egy megfelelő első lépés lehet külföldön. Sajnos a csapat kitűzött célja nem sikerült, viszont én úgy érzem, hogy tudtam fejlődni a bajnokság alatt.
Van-e ennyire rövid idő alatt is összehasonlítási alapod? Miben más az Inter Women, mint a Lazio – eltekintve persze attól, hogy előbbi az új bajnokságban is az élvonalban szerepelhet.
Persze: más lehetőségei vannak a két klubnak. A lehetőségeihez képest a Lazio is igyekezett mindenből a legtöbbet kihozni. Az eddigi tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy az Internél komoly céljai vannak a csapatnak és a klubnak, így ennek megfelelően profi munka folyik. A stáb is mindent megtesz azért, hogy nekünk csak a focival kelljen foglalkozni. A lányok is így állnak hozzá és mindenki hozzáteszi a saját részét. Illetve a beilleszkedés gyorsabban és könnyebben ment és nem csak azért, mert nagyon befogadók a lányok, hanem csapattársam, Csiszár Heni is nagyon sokat segít mindenben és ez nagy előny nekem.
Azzal, hogy egy, az erős olasz női bajnokságban is a felső harmadba tartozó csapathoz szerződtél, változtak valamit a személyes céljaid, a motivációd?
A Lazioban alapembernek számítottam, itt más a helyzet. Nagyon sok ügyes és tapasztalt játékosa van az Internek. Természetesen szeretnék megküzdeni a helyemért a csapatban és azért, hogy minél több időt tölthessek a pályán. Emiatt is nagyon motivált vagyok, illetve a csapatnak is komoly céljai vannak.
Ha egy itthon játszó, fiatal magyar játékos megkérdez, mi a legfontosabb három dolog, amire figyelnie kell annak, aki külföldre, erősebb bajnokságba szerződik, mi lenne a válasz?
Ha a pályán kívüli részét nézzük akkor mindenképp az, hogy jó kezekben legyél. Sajnos itt már nem mindig elég „csak” a családi támogatás, hanem olyan személyt kell keresni, aki becsületes, a te érdekeid az elsők neki és van tapasztalata a külföldre igazolásban és az ehhez tartozó dolgokban. Próbálj fokozatosan előre lépegetni és ahhoz, hogy elérd a végső célod, több kisebbet célt is teljesítened kell. Illetve, légy bátor! Merj belevágni! Veszítenivalód nincs, dolgozz becsületesen és előbb vagy utóbb kifizetődik az, amit beletettél.
Új csapatodból két játékos, Flaminia Simonetti és a kapus Francesca Durante volt tagja az olaszok nyári Eb-keretének. Faggattátok már őket az élményeikről, tapasztalataikról?
Mivel nekik az Eb után volt egy kis pihenőjük, később csatlakoztak a csapathoz. Nyilván nekem még ismeretlenek voltak a lányok, de jó volt látni, hogy milyen nagy örömmel fogadták őket a többiek. Beszélgetni még annyira nem tudtam velük, viszont követtem a meccseket és tudom, hogy Flami mind a három meccsen pályára lépett és jól játszott, sajnos Fra nem kapott lehetőséget, de ennek ellenére ez egy életre szóló élmény lehetett neki is.
