Összességében egyetlen ponttal maradt le az U15-ös korosztály országos Alap-csoportjának első helyéről Sátori Barnabás legénysége. Ám az ettől függetlenül is tény, hogy a srácok minden szempontból sokat léptek előre. A részletekről a vezetőedzőt kérdeztük.
Két részre érdemes bontani ezt a szezont, mert ilyen fiatal játékosoknál egyértelműen a képzésnek kell a prioritást élveznie. Akár egyéni-, akár csapatszinten. Azt gondolom, hogy ez teljes mértékben meg is valósult. Nyilván lehet az eredményesség szempontjából is vizsgálni a dolgot, de szerintem U15-nél még nem szabad eredménykényszerről beszélni. Persze, hogy van bennünk csalódottság, mert a gyerekek és a szakmai stáb is bajnoki címre számított, ami aztán sajnos nem sikerült. De megismételném: az akadémiánk alapelvei alapján is a képzést kell előtérbe helyezni.
Véleményed szerint ez a fejlődés miben nyilvánult meg a srácoknál?
A gyerekek heti három-négy alkalommal vesznek részt egyéni képzéseken. Működik a Talent-program, sőt, most már a Mentor-program is. Ezek segítségével lényegesebb jobban tudunk személy szerint a srácokra fókuszálni. Akár technikai képzettség, akár mentális felkészítés szempontjából. Ezen kívül pedig taktikailag is sokat léptek előre. Úgy gondolom, hogy azt a munkát elvégeztük velük, amit előzetesen elterveztünk.
Valószínűleg ezt bizonyítja az is, hogy többen kaptak lehetőséget tőletek az U16-os csapatunkban is.
Persze, ez egy rendkívül jó visszajelzés. Főként az, ha a srácok – például Palkó Áron – ott is megállják a helyüket. Igazából ez lenne az egyik lényeges cél.
Viszont azért ne menjünk el szó nélkül a bajnoki szereplés mellett sem, ami eléggé hullámzóra sikeredett. Mintha ősszel sokkal jobban ment volna, sokkal több gólt is szereztetek.
Az tényleg szembetűnő, hogy amíg ősszel 32-t lőttünk, addig tavasszal csak 17-et. A kapott gólok száma viszont nem sokban különbözött. Előbbinek nyilván több összetevője is van. Például az, hogy Liplin Bence hiányát bizony eléggé megéreztük. Az is tény, hogy az ellenfelek még jobban beálltak védekezni ellenünk, még jobban felkészültek belőlünk, ezzel pedig lényegesen nehezebbé tették a dolgunkat. Azt látnunk kell, hogy egy felállt védelemmel szemben a támadózónában egyértelműen javulnunk kell. Ez igaz a helyzetkihasználásra és a jó döntések meghozatalára is. Talán a futballban ezeket a legnehezebb fejleszteni, de sok gyakorlással biztosan tudunk majd ebben is fejlődni.
Az első helyen zárt őszi idény után egy lényegesen nehezebb tavasz követezett.
A tavaszi szezon első meccsét itthon a Szeged ellen még behúztuk, de aztán szinte egyik napról a másikra, tíz betegünk lett. Az UTE elleni meccset le is kellett mondanunk. Aztán úgy pótoltuk be, hogy egy héten át csak hatan edzettünk. Ebbe a nehéz időszakba a DEAC és a KTE elleni mérkőzések is beletartoztak. Nem csoda, hogy a három találkozón összesen csak két pontot gyűjtöttünk. Ez pedig a végső elszámolásnál nagyon komoly hátrányt jelentett.
Viszont aztán a legnagyobb rivális, az Újpest otthonában 2–0-ra nyerni tudtatok.
Ez így van, ezzel a saját kezünkbe is vettük a sorsunkat. Viszont az utolsó hét meccsünkből összesen csak ötöt tudtunk megnyerni. Lett egy iksz és egy vereség is. Nyilván a legfájóbb a kaposvári döntetlen volt. Igazából, ha az a meccs megvan, akkor mi végzünk az első helyen. Így lényegében egy hajszálon múlott a bajnoki címünk. De visszautalnék egy korábbi kijelentésemre: az Újpest nyíltabb játékot játszott ellenünk, így relatíve könnyebb dolgunk volt, viszont ha valaki beállt ellenünk védekezni, akkor szenvedtünk rendesen. Főként ha az elején mondjuk találtak is egy gólt. Összegezve: az Újpest talán picivel kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtott, és ezért tudott az élen végezni.
Végezetül: milyen volt a közös munka a stáboddal?
Én azt gondolom, hogy mind emberileg, mind pedig szakmailag nagyon jó embereket ismertem meg a stáb tagjaiban. Varga Rolival, Fehér Zolival, Rózsa Danival, Illés Bebuval, Kránitz Beussal, valamint Kocsis-András Julival remekül tudtunk együtt dolgozni. Valamennyien sok energiát raktunk bele ebbe a szezonba. Nagyon szeretettem velük dolgozni, köszönöm a munkájukat. Nem is kívánhattam volna jobb stábot!
