Egészen az utolsó fordulóig volt esélye Horváth Rudolf és Horváth András legénységének a második hely megszerzésére. Sajnos az MTK a bajnokság zárónapján törlesztett picit a két hazai vereségéért és így bronzéremmel gazdagodtak a mieink.
Az értékelésre Horváth Rudolf vezetőedzőt kértük meg.
A harmadik helyen zártuk a bajnokságot. Tény, hogy minden sportágban fontos a győzelem, valamint a sikerélmény. Úgy értékelem, hogy ez egy komoly teljesítmény volt a csapattól. Szerintem ez a szereplés jó példa lehet a fiatalabb korosztályok számára is.
Mennyiben különbözött az őszi, valamint a tavaszi szezon?
Úgy gondolom, hogy a bajnokság első felében egy erősebb, rutinosabb keretünk volt. A hetedik hely ellenére nem volt veszélyben a nyolc közé kerülésünk. Csak nüanszokon múlott, hogy nem szereztünk öt-hat ponttal többet. Tavasszal viszont egy alaposan megfiatalított állományunk volt. Sok U17-es játékos került fel hozzánk. A srácok aztán rengeteget fejlődtek, ami egyértelműen az elvégzett munka jutalma volt. Nem véletlen, hogy nagyon sokan kerültek be tőlünk a korosztályos válogatottakba: a teljes idény alatt pontosan tízen. Sokan játszottak a felnőtt csapatban is. Többen pedig profi szerződést is kaptak, itt Szombathelyen, avagy máshol. Szerintem büszkék lehetünk a bajnoki harmadik helyezésünkre. Újfent bebizonyítottuk, hogy a becsületesen elvégzett munka nem hazudik.
Az általad említett fejlődést bontsuk egy picit ki csapat, illetve egyének szintjén is.
A srácoktól a modern futballra jellemző kemény, férfias hozzáállást kértünk. Ebbe pedig sok párharc, lendületes, kreatív játék tartozik bele. Szervezetten, taktikusan játszott végig a csapatunk, ami egyébként a felnőtt labdarúgásban is elengedhetetlen. Folyamatosan emeltük a lécet, a fiúktól egyre többet és többet vártunk el. Szerintem a játékosaink technikailag és taktikailag is sokat fejlődtek. Komplex futballistákat akarunk nevelni, de fontos, hogy mindenkinek az erősségeire is építsünk.
Mennyire nehezítette meg tavasszal a dolgotokat, hogy akkor már nem volt egy olyan „gólvágó” a csapatban, mint ősszel a 13 találatot elérő Doncsecz Levente?
Ősszel tényleg kiemelkedett Doncsecz Levi, de ennek meg is lett az eredménye, hiszen profi szerződést kapott egy NB II-es csapatnál. Rajta kívül a négy gólig jutó Horváth Krisztián is távozott, így összességében 17 találat „ment el” tőlünk. Viszont ez nem gond, mivel sikerként kell értékelni, hogy ilyen srácokat tudtunk kinevelni. Megpróbáltuk a keletkezett űrt fiatalokkal betölteni. Ők ugyan még nem képviseltek olyan színvonalat, mint a két távozó, de menet közben rengeteget fejlődtek. Ennek ellenére a támadójátékunk nem volt olyan hatékony, mint ősszel. Viszont ezt a csapat összteljesítményével tudtuk ellensúlyozni. No, meg a védekezésünk is jóval stabilabb lett. Úgy vélem, hogy a fiatalok nagyon sokat fejlődtek, ennek pedig a haszna majd a következő szezonban csapódhat le. Szerintem sokukat ismeri majd meg név szerint is a szombathelyi közönség, avagy az egész magyar labdarúgó társadalom.
Volt a bajnokságban olyan mérkőzésetek, amelyre azt mondtad, hogy ez igen?
Kétszer vertük meg a bajnok MTK csapatát az otthonában: ősszel és tavasszal is 2–1-re győztünk a fővárosban. Mind a két mérkőzésen parádés teljesítményt nyújtottunk. Sajnos az utolsó fordulóban nem tudtuk újfent felülmúlni őket, pedig azzal megkoronázhattuk volna az egész idényt. Akár a második helyre is befuthattunk volna. Úgy gondolom, hogy az MTK elleni meccseken nagyon sokat tudtunk fejlődni, mert az ilyen mérkőzések az igazi értékmérők.
Kik alkották a stábodat?
A mi stábunk jó 2,5 éve már együtt dolgozik, így már szinte félszavakból megértük egymást. Nyilván nekünk is folyamatosan fejlődnünk kell ahhoz, hogy egyre jobb és jobb edzéseket tudjunk tartani. A lehető legtöbbet akarjuk adni a játékosoknak. Horváth András, Fazekas Norbi, Rugovics Vendel, Kutasi Csabi, Borbély Erik, valamint Tálosi Szabina segítségéért, munkájáért külön köszönetet mondanék. De rajtuk kívül mindenkinek hálás vagyok, aki bármit is hozzátett a sikeres munkánkhoz.
