A 2021/2022-es szezonban az U16-os csapatunk is végig a legjobb nyolc között szerepelt. Németh Richárd és Körhöcz György tanítványai mindkét félévben teljesítették a célkitűzéseket.
A bajnoki évad értékelésére Németh Richárd vezetőedzőt kértük meg.
Más és más célokat fogalmaztunk meg mindkét félév tekintetében. Ősszel egyértelműen az első nyolcban akartunk végezni, hogy tavasszal ne legyen rajtunk akkora nyomás és jobban tudjunk építkezni. Ennek tekintetében a bajnokság első fázisával elégedettek lehetünk. Jól rajtoltunk, azt követően viszont picit elkényelmesedtünk, de a végén a Kisvárda elleni sorsdöntő meccsen megmutatta a csapat az igazi erejét. Tavasszal a leglényegesebb célunk az volt, hogy minél több játékost felfelé áramoltassunk, illetve a helyükön olyan növendékeknek adjunk lehetőséget, akik korábban kevesebbszer bizonyíthattak élesben. Kíváncsiak voltunk arra, hogy ők mire is képesek. Úgy gondolom, hogy a második félévben nagyon sok problémánk volt. A koronavírus-járvány miatt hat-hét játékosunk is hosszabb időre kiesett a munkából, így aztán összesen 2,5 edzőmeccs után vágtunk neki a tavasznak. Így is három héttel később kezdtünk, mint a többi csapat. Összességében szerintem tavasszal a 14 mérkőzésünkből talán csak egy-két olyan volt, amelyen nem éreztem esélyt a győzelemre. Játékban rengeteget léptünk előre, fizikálisan is sokat fejlődtünk. Taktikailag és technikailag is. Sajnos ez eredményekben nem igazán mutatkozott meg. Viszont az sem szabad elfelejteni, hogy a korábban említett okok miatt nagyon sűrű volt a programunk. Előfordult, hogy tíz napon belül három meccsünk is volt. Ez azért igen kemény terhelést jelentett. Összességében az első félévben inkább az eredményességgel voltam elégedett, míg a másodikban inkább a szakmai résszel.
Ezen a bizonyos szakmai részen mit értesz pontosan?
Fejlődtünk labdabirtoklásban. Kipróbáltunk egy új, három belső védős játékrendszert, ami nagyon illet szerintem a csapatra. Ezt már korábban is szerettem volna megtenni, de most, a második félévben volt rá lehetőség. Lényeges, hogy nem csak összességében a csapat, hanem az egyének is sokat léptek előre. Ez szerintem főként annak köszönhető, hogy az edzéseken is maximális erőbedobást követeltünk meg tőlük. Ez talán nekem az ars poeticámnak is nevezhető. A fókuszt amúgy a játékhelyzetek megoldására helyeztük. Ehhez egy-két „mankót” kaptak a srácok, de a többi már rajtuk múlott.
Korábban külön említetted a Kisvárda elleni hazai derbit. Ezek szerint az volt számotokra az év mérkőzése?
Szerintem egyértelmű igen a válasz. A második félévben pedig a Haladás Sportkomplexumban lejátszott MTK elleni meccset tudnám kiemelni, amin 3–1-re nyertünk. Arra a mérkőzésre nagyon jó összetételben tudtunk felállni és ez az eredményen is meglátszott. De szerintem a többi tavaszi összecsapásunk miatt sem kell szégyenkeznünk.
Viszont a statisztikák alapján tavasszal a szerzett gólok száma bizony alaposan visszaesett.
Ez így van, a Katona Pisti és a Kopácsi Áron nagyon hiányzott tavasszal. Ők feljátszottak az U17-be és szerintem ott is bizonyítottak. Nyilván, ha ők nálunk szerepelnek a második félévben is, akkor a szerzett gólokkal sem lehetne különösebb probléma. A felfelé áramoltatás ugyan befolyásolta az eredményességünket, de egy utánpótlásképző centrumban a játékosok fejlődése a leglényegesebb.
Legalább ilyen lényeges egy jó stáb is.
Úgy érzem, hogy erre a szezonra érett igazán össze a stábunk. Mi is megtanultunk csapatként dolgozni, együtt gondolkodni úgy, hogy mindenki betette a közösbe az ötleteit. Ez vitte szerintem előre a szekerünket. Végig rendkívül jó volt a hangulat, optimista a hozzáállás. Így a gyerekeket megfelelően tudtuk támogatni. Azt viszont sajnálom, hogy a továbbiakban nem együtt folytatjuk. Most viszont külön megköszönném Körhöcz Gyuri, Gusztafik Ádi, Kutasi Csabi, Schmidt Gabi, Halmai Ramon, Azoitei Catalin, valamint Vörös Márk munkáját. De rajtuk kívül az akadémiáról még nagyon sokan mások is segítettek bennünket, amiért természetesen hálásak is vagyunk.
