Az Illés Akadémián nevelkedett Aron N’Semi-Noah jó példa rá, hogy a futball mellett, után is van élet.
– Mikor es hogyan kerültél az akadémiára?
– Kapuváron éltem, így a helyi a KSE-ben bontakoztattam ki a foci iránti érdeklődésemet, egészen kis koromtól kezdődően – mondta a 25 éves, Kongóban született középpályás, N’Semi-Noah. – 2007 tavaszán, a KSE ifi csapatával bajnoki mérkőzést játszottunk az akkoriban NB 3-ban szereplő, Szombathelyi Haladás ifjúsági csapata ellen. A mérkőzésen nyújtotta teljesítményem felkeltette a Haladás felnőtt csapatának akkori vezetőedzőjének, Artner Tamás figyelmét. Így a meccset követően kapcsolatba léptek velem és szüleimmel. 2007 tavaszán az a megtiszteltetés ért, hogy Magyarország egyik legnagyobb futball legendájával, Illés Bélával találhattam magam szemben a nappalinkban, aki az akkor nyíló Illés Béla Labdarúgó Akadémia első korosztályába kínált meghívót. Gondolkodás nélkül elfogadtam az ajánlatot.
– Mettől meddig futballoztál az akadémián?
– Szombathelyen 2007-től 2011-ig szerepeltem, mégpedig az akadémia 92-es korosztályában. Viszont 2009 nyarán, közös megegyezés után, több társammal együtt kikerültem Ausztriába ahol két éven keresztül játszottam kölcsönben. A hétköznapokat természetesen az akadémián töltöttem és az akadémia nívós edzői – mint például Simon Attila, Catalin Azoitei, Bakos Roland – kezei alatt dolgoztam. A hétvégén pedig az osztrák bajnokságban szerepeltem.
– Mikor jöttél el az akadémiáról? Szombathely után merre jártál?
– 2011 nyarán, az akadémia és a gimnázium elvégezte után jött el a nagy vízválasztó, ahol döntenem kellett a sorsomról. Követem családomat, vagy pedig maradok Szombathelyen. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, a családegyesítés miatt kiköltözöm édesapámhoz, aki akkoriban Torinóban, Olaszországban élt. Természetesen folytattam a futballt, sikerült is egy alsóbb osztályú, torinói csapattal megegyeznem. Közben édesapám tanácsára beiratkoztam a helyi műszaki egyetem építőmérnöki szakára. Eleinte sikerült párhuzamot húznom a sport es az egyetem között, de az idő múlásával áldozatot kellett hoznom és hosszú távon az egyetemet találtam célszerű választásnak, igy minden energiámat és időmet a hiányosságaim pótlására szenteltem. Ez azt jelenti, hogy nappal órákra jártam, esténként pedig angol és olasz nyelvet tanultam valamint pótoltam a reál tantárgyakban megnyilvánuló lemaradásaimat. Végül 2016 tavaszán, sikerrel sikerült lezárnom az egyetemi képzést. A torinói egyetemről talán annyit érdemes megjegyeznem, hogy Olaszország legelismertebb műszaki egyeteme és a beiratkozott diákok 30%-ának sikerül eljutnia csak az út végéhez. Torinói tartózkodásom során ismerkedtem meg párommal is, akivel tavaly házasodtunk össze. A dolog érdekessége, hogy kínai állampolgár. Így a leánykérés Kínában történt meg.
– Jelenleg mivel foglalkozol?
– 2016 nyarán, 5 évnyi olaszországi tartózkodás után, úgy döntöttem, ideje helyszínt változtatni és elölről kezdeni a forgatókönyvet. Így jelentkeztem egy kétéves mester képzésre, Párizs, valamint Franciaország egyik legelismertebb műszaki egyetemére. Jelenleg ennek a két éves képzésnek az utolsó évét követem, mint a francia állam magyar ösztöndíjasa gépész- és anyagmérnökként.
– Hogy tervezed a jövőt ?
– Több professzorom tanácsát követően, a mester képzés befejezte után nagy valószínűséggel doktori, PhD, képzéssel fogom folytatni és befejezni egyetemi pályafutásomat. Azonban visszatérve a futballhoz: szeretném megjegyezni, nagy örömmel tölt el, hogy több volt akadémista társamnak sikerült megvalósítania azon álmát, hogy az NB I-ben kiemelkedő játékossá váljon. Így többek között Kovács Istvánnak, Radó Andrásnak, Ugrai Rolandnak, Jagodics Márknak. Nekik és valamint a Szombathelyi Haladás csapatának sikerekben, örömökben gazdag idényt kívánok. Hajrá, Hali!
