Az Illés Akadémia U17-U19-es korosztályainak erőnléti edzője, Gusztafik Ádám Tibor 100%-os eredménnyel védte meg „Motoros képességek teljesítményösszetevőinek vizsgálata utánpótláskorú labdarúgóknál” című doktori értekezését az ELTE PPK Neveléstudományi Doktori Iskolában.
Gusztafik Ádám, azaz, most már dr. Gusztafik Ádám PhD az ELTE PPK Neveléstudományi Doktori Iskoláját summa cum laude minősítéssel („a legnagyobb dicsérettel”) zárta nemrégiben. Az Illés Akadémia legidősebb fiúkorosztályainak erőnléti edzője – aki korábban a Szombathelyi Haladás kispadján 92 találkozón segítette a zöld-fehéreket – volt a beszélgetőpartnerünk, a téma pedig a disszertációja volt.
Anno testnevelőtanárként végeztem itt Szombathelyen, majd az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskoláját 2019-ben kezdtem meg. Tudományos munkákat már az alapképzés során végeztem: az Országos Tudományos Diákköri Konferencián kétszer is különdíjat kaptam, hazai és külföldi konferenciákra jártam és cikkek is születtek a témából. A doktori iskola első két éve tanulmányi időszaknak minősült, persze a Covid-19 sok mindent átírt. Ezt aztán egy komplex vizsga zárta le, majd következett a második két esztendő, ami alatt a disszertációmat befejeztem, publikációkat írtam és konferenciákon tartottam előadásokat. Mindezt először egy ún. házi védés és műhelyvita követte, majd november végén jött a „nagy” védés, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán. Az egyik első védés volt ez a Covid-19 után, ami „élőben” történt. Két kiváló opponensi véleményt kaptam, az eredményem pedig summa cum laude, azaz 100%-os lett.
Mi is ez a téma és miképpen sikerült a munkát és tanulást összeegyeztetni?
Kézenfekvő témaválasztás volt számomra az utánpótláskorú labdarúgók fejlesztése, hiszen erőnléti edzőként velük foglalkozom nap mint nap. A motoros képességeket sokféle módon mérjük, tesszük mindezt modern eszközökkel és gépekkel. Azt, hogy miképpen értelmezzük az innen kinyert adatokat, miképpen segítek stábtagként a vezetőedzőnek az adatok kiértékelésével, melyik adat lényegesebb, melyik kevésbé az – ezek mindegyike lényeges. Ezt szerettem volna az edzéselmélet és módszertan témakörébe ágyazni. Hiszen az innen megkapott adatok alapján tudhatjuk meg, hogy miképpen lehet felépíteni az utánpótláskorú labdarúgók teljesítményét.
Nézzünk egy konkrét példát!
Az egyik legismertebb mérőrendszer a sportmozgások elemzéséhez a Catapult. Az innen nyert mérési adatokat – legyen szó edzésről vagy mérkőzésről – különböző kategóriákba tudjuk sorolni. Rávilágítottam, hogy ezek közül mi az a – pl. tíz legfontosabb – változó, amelyekről megállapíthatjuk, hogy az adott alkalommal a játékos milyen teljesítményt nyújtott. Ezekből tudunk következtetni arra, hogy milyen arányba kell elvinni a labdarúgó fejlesztését ahhoz, hogy ő jobbá váljék, vagy a többiektől való elmaradását pótolni tudja. Hogy melyek azok az intenzitási és terjedelmi mutatók, amelyekben ő jó, vagy kevésbé jó, vagy a produkciója alapján a fejlesztésre szoruló kategóriába sorolható.
A doktori iskola elvégzésével, a disszertáció megvédésével jogosult lettél a PhD, mint tudományos fokozat viselésére. Ehhez is szívből gratulálunk! Ennek a tudományos fokozatnak a megszerzése hosszú folyamat és az adott szakterületen a követelményrendszer az újdonság bemutatását várja el. Mi volt ez a te esetedben?
A doktori értekezésem a „Motoros képességek teljesítményösszetevőinek vizsgálata utánpótláskorú labdarúgóknál” címet viselte. A kondicionális, a koordinációs és ízületi mozgékonyság motorikus képességei közül az elsőt, a kondicionálisat vizsgáltam. Ez tulajdonképpen az erő, a gyorsaság és az állóképesség megjelenése a pályán és a felkészítés során. Mennyit fut egy játékos, milyen gyorsan teszi azt és milyen tartományokban – ezek a legfontosabb mutatók a pályán. Emellett a konditermi gépeken történő mérések szintén komoly jelentőséggel bírnak, melyeket szintén felhasználtam. Itt komoly szerepe volt az Illés Akadémia kiválóan felszerelt konditermének, hiszen ennyi adat az utánpótlás-korosztályban korábban nem volt elérhető. A disszertáció nagy előnye, hogy ilyen típusút még nem írtak itthon – ezért is kaphattam meg a PhD fokozatot.
Kollégánk, dr. Gusztafik Ádám Phd témavezetői dr. habil Koltai Miklós egyetemi docens és dr. Bárdos György professor emeritus voltak, míg belső opponensként Némethné dr. habil. Tóth Orsolya egyetemi docens segítette a munkáját.
