Az Illés Gimnázium 9. osztálya az 1848-as forradalom és szabadságharc szombathelyi emlékhelyeit járta végig.
A megemlékezés során felelevenítették a gyerekek a korabeli eseményeket. A jelenlegi, szomszédságunkban zajló háborús helyzetre is tekintettel Radnóti Miklós: Himnusz a békéről című versével készült az osztály az eseményre. Radnóti gyönyörű természeti képekbe burkolja mondanivalóját: saját korát télként emlegeti, az emberekben lakozó békevágyat a szőlőszemhasonlattal fejezi ki. A békekorszak kívánt eljövetelét előbb a március, majd a nyár beköszöntéséhez kapcsolja.
A Savaria Múzeumnál kezdődött az Illés Gimnázium megemlékezése: a múzeumparkban, Horváth Boldizsár szobránál tartott műsort az osztály. A kirándulás ezek után a belvárosban folytatódott. Olyan egykori szombathelyiekhez köthető emlékhelyeket kerestek fel a gimnázium tanulói, akik kötődtek az 1848/49-es eseményekhez. Így meglátogatták a mérnök, katona és országgyűlési képviselő, Hollán Ernő szülőházát; Magyarország első alkotmányos miniszterelnökének, Batthyány Lajosnak; a magyar katonai egészségügyi szolgálat létrehozásában szerepet vállaló Markusovszky Lajosnak; illetve a forradalmár-költőnek, Petőfi Sándornak a szobrát is.
Radnóti Miklós: Himnusz a békéről
Te tünde fény! futó reménység vagy te,
forgó századoknak ritka éke:
zengő szavakkal s egyre lelkesebben
szóltam hozzád könnyüléptü béke!
Szólnék most ujra, merre vagy? hová
tüntél e télből, mely rólad papol
s acélt fen szívek ellen, – ellened!
A szőllőszemben alszik így a bor
ahogy te most mibennünk rejtezel.
Pattanj ki hát! egy régesrégi kép
kisért a dalló szájú boldogokról;
de jaj, tudunk-e énekelni még?
Ó, jöjj el már te szellős március!
most még kemény fagyokkal jő a reggel,
didergő erdők anyja téli nap:
leheld be zúzos fáidat meleggel,
s állj meg fölöttünk is, mert megfagyunk
e háboruk perzselte télben itt,
ahol az ellenállni gyönge lélek
tanulja már az öklök érveit.
Nyarakra gondolunk s hogy erdeink
majd lombosodnak s bennük járni jó,
és kertjeinknek sűrü illatában
fáján akad a hullni kész dió!
s arany napoknak alján pattanó
labdák körül gomolygó gombolyag,
gyereksereg visong; a réteken
zászlós sörényü, csillogó lovak
száguldanak a hulló nap felé!
s fejünk felett surrog és csivog
a fecskefészkektől sötét eresz!
Így lesz-e? Így! Mert egyszer béke lesz.
Ó, tarts ki addig lélek, védekezz!
