Szerencsésen hazaérkezett a remekül sikerült dél-koreai túráról az Illés Akadémia női szakágának U15-ös különítménye: Alasz Hanna, Csombor Luca, Bihari Csenge, Bihari Patrícia, Licskai Léna, Lukács Korina, Polovics Dorina és Sági Fruzsina.
A hétórás időeltolódás miatt még kedden is kissé „viharvert” lányok megerősítették, nem „csak” a Nemzetközi Diákjátékok női labdarúgó-tornájának ezüstérmét hozták haza Ázsiából – életre szóló, csodás élményeket is. Az érkezés másnapján a csapat három játékosát, Alasz Hannát, Csombor Lucát és Sági Fruzsinát faggattuk.
Nagyon könnyen válaszolok, ha valaki a legnagyobb élményem kérdezi. Az egész utazás – úgy ahogy van – minden pillanatát szerettem, élveztem. Életemben először tavaly ültem repülőn, amikor Angliába mentünk a nemzetközi diákjátékokra. A mostani út különlegessége volt, hogy először hagytam el Európát. Hosszú volt a repülőút, de nagyon élveztem. Azt hittem, jobban megvisel majd a hétórás időeltolódás, de hamar akklimatizálódtam. A páradús levegőt és az ázsiai konyhát viszont nehéz volt megszokni, igazából nem is sikerült. Az biztos, az ottani ételek nem tartoznak majd a kedvenceim közé… Teguban szinte minden második épület felhőkarcoló. A városokban rengeteg az autó, a különféle közlekedési eszköz, gyalogost viszont alig láttunk. Az egész országot a tisztaság jellemzi, de még erre is rátettek egy lapáttal a szöuli reptér luxusmosdói. Nagyon tetszettek! Robotokkal is találkoztunk, ez is különleges élménynek számított. A záróünnepély is fantasztikus volt, óriási élmény, hogy rengeteg ember előtt vonultunk be a stadionba. Hogy a fociról is mondjak valamit, a koreai és a japán lányok is nagyon kedvesek, közvetlenek, segítőkészek, a pályán pedig végtelenül sportszerűek. Teljesen más a futballkultúrájuk, nekünk meglepő volt például, hogy a játék közben a kapust is belevették a játékba, szinte mezőnyjátékosként használták. Azt is említenem kell, hogy a döntőben, amit ugye a japánok ellen játszottunk, a japán szurkolók minket is bíztattak, kiabálták, hogy „Let’s go Hungary!” Szuper érzés volt, hogy a meccs után a japán lányok jöttek oda hozzánk, hozzám, közös képeket készíteni. És persze örülök neki, hogy Anglia után Dél-Koreából is éremmel jöttünk hata a Nemzetközi Diákjátékokról
– mesélte Alasz Hanna.
Ha az élményeket kezdem sorolni, számomra az egyik legfurább, de legjobb is az volt, hogy az egyik gyorsétteremben, ahol valamiért nem működött a bankkártyánk, egy idegen odalépett és kifizette, amit választottunk – de tudom, ezt már olvashatta mindenki itthon. Így azután az az első, amit mondok, kicsit az éttermes sztorihoz is kapcsolódva, az a hihetetlen kedvesség, segítőkészség, amit lépten-nyomon tapasztaltunk. Szívesen maradtam volna még egy kicsit Dél-Koreában, hiszen ritkán látni ennyi szívélyes, mosolygós embert. Tulajdonképpen ehhez a kedvességhez, barátságossághoz kapcsolódnak a focival kapcsolatos élményeim is. Szinte hihetetlen volt, hogy a koreai és a japán lányok is mennyire sportszerűen játszottak, még a kisebb, véletlen odarúgásoknál, szabálytalanságoknál is jöttek és azonnal elnézést kértek. Azt hiszem, szereztem egy barátot is: volt egy japán lány, aki a meccsek utáni fotózásnál mindig mellém állt és az eredményhirdetés után pedig odajött, kérte, hogy csináljunk egy közös képet. Később megjelölt, majd magyarul (!) rám írt a közösségi médiában és megköszönte a képet
– számolt be Csombor Luca.
Nagyon nehéz volna bármit is külön kiemelni ebből az utazásról, az egész óriási élmény volt, biztos, hogy egyetlen pillanatát sem felejtem el. A jó dolgok közül mondhatnám az emberek kedvességét, a felénk áradó szeretetet, amit az egy hét alatt végig éreztünk, de kiemelhetném a Dél-Koreát jellemző szinte hihetetlen tisztaságot. Nekem nagyon tetszett a metró is! Hogy azért ne csak jókat mondjak, a helyi ételekkel elég nehezen birkóztunk meg, de azért megoldottuk ezt is, nem maradtunk éhesek. Az ellenfelek közül a japán lányokat emelném ki, meg is lepődtünk, hogy mennyire ügyesek. Nyertek ellenünk, de utána is nagyon barátságosak, kedvesek voltak velünk, semmi nagyképűség nem volt bennük
– tekintett vissza a koreai napokra Sági Fruzsina.
