A sok sérülés, betegség miatt nagyon nehezen indult a 2020/2021-es országos bajnokság az U14-es csapatunk számára. A gárda tavasszal viszont mind játékban, mind eredményességben sokat lépett előre. A részletekről Tóth Zsolt edzőt faggattuk.
Amikor nyáron átvettem a korosztály irányítását, láttam, hogy technikailag képzett gyerekek vannak a csapatban, ugyanakkor olyan hiányosságok is felszínre kerültek, amelyekkel korábban nem találkoztam az U14-es korosztályban. A legnagyobb lemaradás a 2-3 érintővel való játékban, a folyamatos fejorientációban, az ívelésekben, a levegőből érkező labda átvételében, valamint robbanékonyságban, dinamikában volt. A különböző mérések is megerősítették, hogy ezekben a szegmensekben – különösen a labda nélküli gyorsaságban –, lemaradás tapasztalható.
A sorsolásunk nem volt éppen kedvező, hiszen 3 olyan csapattal találkoztunk az első három fordulóban, akik kiemelkedtek a bajnokságból. Ennek ellenére az első két mérkőzésen (Puskás Akadémia, Honvéd-MFA) megpróbáltuk felvállalni az Illés Akadémia által képviselt stílust (magas presszing, minél több labdaszerzés az ellenfél védő zónájában) ugyanakkor olyan, elsősorban sebességbeli különbség volt köztünk és a másik két csapat között, hogy mind a két mérkőzésen súlyos vereséget szenvedtünk és át kellett gondolnunk a stratégiánkat. A Debrecen ellen már zártabban játszottunk, aminek a következtében nagyon szoros meccset vívtunk a hajdúságiakkal. Az utolsó percekben dőlt el a mérkőzés a vendégek javára egy komoly egyéni hibából.
A Pécs ellen úgy készültünk, hogy mindenképpen nyerni szeretnénk idegenben. Az első félidő hajrájáig nagyon sok helyzetet dolgoztunk ki, amelyeket rendre ki is hagytunk, míg az ellenfél két komoly egyéni hibánkat kihasználva előnnyel mehetett a szünetre. A második etapban is ajtó-ablak ziccert hagytunk ki, míg a hazaiak könyörtelenül kihasználták a hibáinkat, így újabb súlyos vereségbe szaladtunk bele. Ezen a mérkőzésen (ahogy a Debrecen ellen sem) játszottak a Szijjártó-ikrek, akiknek a kiválása komoly érvágás volt számunkra. Különösen Ábel kiesése volt kellemetlen, hiszen 9-es pozícióban nem volt minőségi opciónk a helyettesítésére, így már ekkor látható volt, hogy a góllövés terén nagyon nehéz félév elé fogunk nézni. Ami pozitívum, hogy a gyerekek nem estek össze, hanem nagy lelkesedéssel edzettek és a stábbal együtt ők is hittek abban, hogy rengeteg munkával sikerülni fog játékban és eredményességben is előbbre lépni. Nagyon jó mentalitású srácok alkották a csapatot.
Hogyan értékelnéd eredmény szempontjából a szezont? Melyik meccset emelnéd ki pozitív, illetve negatív példaként?
Az őszi szezonunk gyakorlatilag értékelhetetlen volt eredményesség szempontjából. Ha itthon a helyzeteink felét berúgjunk a Paks ellen, és ezáltal nem szenvedünk vereséget, illetve Diósgyőrben, valamit Nyíregyházán megadják a szerzett góljainkat, és nem döntetlennel térünk haza mind a két helyszínről, akkor máshogy nézett volna ki az őszi tabella. Persze az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy akkor sem lehettünk volna büszkék a helyezésünkre.
A tavaszi eredményeink pozitív alakulásában meghatározó volt, hogy egy átalakított, megerősített állománnyal tudtunk dolgozni. Tartom azt a véleményem, hogy a legnagyobb erősítésünk a Szijjártó-ikrek visszatérése volt sérülésük és betegségük után. Ábel szerepe különösen fontos volt, hiszen vele sikerült az egész ősszel hiányposztnak számító 9-es pozíciót betöltenünk, amely a szerzett góljaink számában is megmutatkozott. Áron visszatérése pedig erőt és dinamikát hozott a csapat jobb oldalára 2-es és 7-es pozícióban egyaránt.
Negatív példaként az őszi hazai Puskás Akadémia elleni (0–7), illetve a pécsi vendégjátékunkat (5–0 oda) emelném ki. Mind a két találkozón olyan egyéni hibákat követtünk el és annyi ziccert rontottunk, hogy nem várt súlyos vereséget szenvedtünk. Pozitív értelemben a tavaszi MTK elleni 4–0-ás győzelmünkre lehetünk büszkék. Azon a találkozón megmutatták a gyerekek, hogy melyek azok az elemek, amelyeket látni szeretnénk labdabirtoklásban, labdaszerzésben és az átmenetekben. Nagy élmény volt aznap figyelni őket a pálya széléről. Nem csak jól, hanem eredményesen is játszottak és szebbnél szebb gólokat szerezve ilyen arányban is megérdemelt győzelmet arattak az MTK ellen hazai pályán.
A csapat az egész szezonban csupán 23 gólt szerzett, ami nem túlságosan sok. Viszont a határozottan jó kapusteljesítmény ellenére is az ellenfelek 73-szor találtak be, ami nem éppen kevés.
Sem a rúgott, sem a kapott góljaink számára nem lehetünk büszkék. Mint már említettem ősszel sajnos minőségi gondjaink voltak a támadó szekcióban. Ez a tavaszra pozitív irányban megváltozott, így a rúgott góljaink számával elégedettek is lehetnénk, ha a helyzeteinket nagyobb arányban használtuk volna ki. Mindent elmond a támadójátékunkról, hogy az a 2008-as születésű Palkó Áron lett a házi gólkirályunk 9 találattal, akinek a posztja belső középpályás. Pozitívum, hogy sok lehetőségünk volt a tavasszal az ellenfelek kapuja előtt, amelyekből, ha többet értékesítünk, akkor valamivel előbbre is végeztünk volna a tabellán.
A védekezésünk is stabilabb volt a tavasszal, mondom ezt annak ellenére, hogy a kapott gólok számával egyáltalán nem vagyunk elégedettek. Pozitívum Tama Máté teljesítménye, aki gyakorlatilag az egész szezonban jó formában védett. Sok esetben ő tartotta meccsben a csapatot, vagy akadályozta meg a nagyobb arányú vereséget!Mennyit fejlődött a csapat, illetve a gyerekek?
Ez a korosztály egyéni- és csapatszinten is sokat lépett előre. Nekem külön öröm, hogy komoly fejlődést értünk el a folyamatos fejorientációban, a 2-3 érintővel való játékban, az ívelt átadásokban és abban a törekvésben, hogy a kapott labdát abba az irányba igyekezzenek átvenni a gyerekek, ahova folytatni akarják a játékot, vagyis az első érintésben is komoly fejlődés volt tapasztalható. Csapatszinten szervezettebbek lettünk, különösen a labdaszerzés utáni átmeneteket hajtottuk végre jól. Természetesen a továbbiakban is minden téren fejlődniük kell a gyerekeknek.
Amúgy a keretünket nagyon jó mentalitású, győztes típusú játékosok alkotják, akik ráadásul kifejezetten jó tanulók is, ezért biztos vagyok benne, hogy a jövőben is nagyon sokat fognak fejlődni és néhányukról a későbbiek még sokat fogunk hallani.
Milyen volt az együttműködés a stábbal?
Nagyon jó szakemberekkel dolgozhattam együtt az egész év során. Nagy László, Rózsa Dániel, Molnár-Szarka Dorisz, és Catalin Azotei munkája is csak dicséretet érdemel. Két stábtagot külön szeretnék kiemelni. Molnár-Szarka Dorisz az őszi szezont részben, míg a tavaszit teljes egészében anyai örömök miatt a csapattól külön töltötte, ugyanakkor minden héten küldte az erősítő, gyorsaság-fejlesztő gyakorlatokat, amelyeket mi az edzéseken végrehajtottunk. Így bár nem volt velünk a pályán nap mint nap, mégis lelkiismeretes munkájának köszönhetően a gyerekek sokat fejlődtek a fizikai paraméterekben is az egész év során. Catabá’-val a tavasszal dolgoztunk együtt. Egymást jól egészítettük ki, mindent megbeszéltünk, mindenkinek megvolt a maga feladata, így remélem az ő nevében is mondhatom, hogy élveztük a közösen eltöltött időszakot. Nagyon köszönöm neki is a tavaszi szezonban végzett lelkes és odaadó munkáját.
